Előszó: Hazánkban edzésmódszertanról egyetlen edzőképzésen sem beszélnek. Sehol, még a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán sem. Nem tisztem találgatni, mi ennek az oka, és ezzel nem véleményezek vagy célozgatok, nem ítéletet mondok. Mostani bejegyzésemből azonban akinek füle van a hallásra, akinek szeme van a látásra, az mindent elérthet abból, amit ennek következményeiről gondolok.
Labdarúgó utánpótlás edzőként a legnagyobb alaposság és körültekintés mellett is gyakran megesik, hogy nem érjük el a kívánt eredményt. Addig analizálgatunk, vizsgálgatunk, míg a lényeges és lényegtelen részletek egy reménytelenül kibogozhatatlan, kusza gombolyaggá válnak bennünk.
Az egy kérdéskörön belül felhalmozódó célok és eszközök félreértelmezésével, felcserélésével, összemosásával, válaszok helyett csak további kérdéseket kapunk, konkrét eredmények helyett frusztráló sikertelenség a jutalmunk.
A megoldást keresve kétféle ember/rendszer létezik.
Az analizáló, aki/ami a részek felől közelíti meg az egészet, és a szintézist valló, aki/ami az egészből halad a részek felé.
Az analizáló azt vizsgálja, „mi miből áll”, a szintetizáló azt, „mi mire való, mit mire lehet használni”.
A kétfajta metódus homlokegyenest különbözik, egyben azonban nagyon is hasonlóak: egyikük gondolkodásmódja sem vegytiszta. Sem az analizálóé, sem a szintetizálóé.
Analizáló vagy szintetizáló szemléletmódjuk, kiindulópontjuk van, ami döntő befolyással van a gondolkodásmódjukra – arra, hogyan vélekednek bizonyos dolgokról.
Az analizáló szemléletmód edzésmódszertana
Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.
Tudjuk, hogy szükség van fizikumra, technikára és taktikára, sőt – ma már maguk az analizálók is elismerik – szükség van bizonyos mentális képességekre is. Ezek mibenlétét, elemeit tökéletesen értjük, felsoroljuk, és még meg is tudjuk tanítani.
Az analizáló edzésmódszer a rakéta elvet követi.
Az egyszerűtől haladva a bonyolultabb felé a játékot szétszedi elemekre, és az elemek megtanításánál különböző szinteket határoz meg*:
- Vizuális kép kialakítása; megismertetni a gyerekkel az adott mozgásformát
- Durva koordinációs szakasz; első próbálkozások, mikor még a gyakorolandó dolog sok hibával van tarkítva, számos fölösleges mozdulatot tartalmaz
- Készség szint; itt a gyerek az adott mozgásformát már jól, energiatakarékosan, különösebb figyelem nélkül végre tudja hajtani
- Képesség szint; a játékos a feladatot bármilyen körülmények között – akár mérkőzésen is – eredményesen képes végrehajtani
Ezekhez a szintekhez mérten, a korosztálynak megfelelő nehézségi fokok figyelembe vételével épül fel a mozgástanulás a könnyebbtől a nehezebbig.
A játék felépítése indulhat az egyéni játéktól az 1:1-2:1-2:2-3:2 stb. elleni játékon át, egészen a 11:11 elleni játékig, ezen belül is az 1:1 elleni játék felépítése indulhat zavarók nélkül, majd passzív zavarókkal (pl.: bója), ezt követhetik a félaktív, majd az aktív zavarók.
Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.
Ami engem elszomorít, hogy az ennél lényegesen eredményesebb szintetizáló megközelítéssel kevésszer találkozom idehaza.
*Léteznek más felosztások is, melyek formailag eltérnek, de lényegileg megegyeznek a fenti felsorolással.
A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertana
Ez az edzésmódszer az egészből, a valóságból, azaz a játékból indul ki.
A dinamikus rendszerelmélet alaptétele szerint egy stabil fázisból egy magasabb szintű stabil fázisba egy instabil fázison keresztül vezet az út.Ez az edzésmódszer az egészből, a valóságból, azaz a játékból indul ki.
Ha már álló helyben jól tudok passzolni, akkor a passzolás technikai elem tudásom attól nem lesz jobb, ha még többet passzolok álló helyben. A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy valamit változtassak a tér és az idő rendszerét felhasználva. Akkor is hiába a kiváló passz egy feladatban, ha nincs egy rendező elv, ami alapján majd a játékban is ki tudom választani a helyes passz végrehajtásának lehetőségét.
Az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.
A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.
A gyerekekben ennek a készségnek az elsajátításáért a szintetizáló gondolkodású futballedző a két stabil fázis közötti instabil fázisra koncentrál, az instabil fázisok létrehozását tartja elsődleges feladatának. Amint észreveszi, hogy játékosa stabil fázisba került a gyakorlás folyamán, azonnal változtat valamit a gyakorlaton, így a gyerek újra instabil fázisba kerül, újra alkalmazkodnia kell.
Szintetizáló „kérdés – felelet” modell
A szintézis az egészből halad a részek felé, ami esetünkben maga a futballjáték.
Kérdés: Milyen stílusú futballt szeretnék látni a pályán egy mérkőzés alatt a csapatomtól?Válasz: (például) Labdabirtokláson alapuló, döntően rövidpasszos, földön tartott labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot.Kérdés: Hogyan tudom ezt a játékot felépíteni és megvalósítani a csapatomnál, mire van leginkább szükségem ahhoz, hogy magas labdabirtoklási arányunk legyen?Válasz: Labdára.Kérdés: Hogy kerülhet a labda a játékosom birtokába?Válasz: A labda vagy játékon kívül kerül a játékosom birtokába – tehát a csapatom hozza azt játékba pl. bedobással, kirúgással – vagy az ellenféltől való megszerezéssel.Kérdés: Mikor már nálunk a labda, mi a feltétele annak, hogy jól, eredményesen, minőségi labdabirtoklást tudjanak a játékosok végrehajtani?Válasz: Létszámfölény a pálya bármely területén.Kérdés: Hogyan tudom ezt elérni?Válasz: Rövid passzokkal, alakzatok bontásával és építésével.
„Ojvé, ha minden ilyen flottul menne!” – idézhetném most Woody Allent. Mert hiszen a fenti dialógban minden szép és jó, de hogyan érhetem el valóban mindezt én a csapatomnál? Hogyan fognak a gyerekeim minőségben labdát birtokolni, hogyan alakítanak ki folyamatos létszámfölényt rövid passzokkal és alakzatbontás építéssel?
Erre valók az edzésmódszerek, melyekkel ezt el lehet érni.
A játék edzésmódszere
„A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.”
Melyik edzésmódszerrel tudod a legkönnyebben előidézni a legtöbb instabil fázist?
Magával a játékkal! A legjobb edzésmódszer maga a JÁTÉK.
Ez lehet bármilyen - a korosztályoknak megfelelő létszámmal játszott - labdabirtokló játék, létszám egyenlő, vagy épp létszám fölényes játék, edzésjáték, kisjáték, mérkőzésjáték. A fő cél mindig a magas labdaérintés szám és a labdával való bánás magabiztossága, melyekhez a labda átadások – átvételek, labdavezetések, cselek, fordulatok a szükséges technikai elemek. Ezeket az edzés elején, bemutató jelleggel lehet végeztetni a gyerekekkel – aztán jöhet a játék! Tapasztalatom, hogy edzőként csak a fantázia szab határt, milyen szabályrendszerű játékokat találsz ki, hogy csapatodban érvényre jusson a minőségi labdabirtoklás, de az igazi sikert e helyütt a területváltásos edzésmódszer garantálja.
Területváltásos edzésmódszer
Lényege, hogy gyakorlásával a gyerekek minőségi labdabirtoklást tudnak megvalósítani a pálya bármelyik területén.
Ennek az edzésmódszernek a fontosságát mi sem jelzi jobban, mint, hogy a foci egy olyan területnyeréses játék, melynek a végén meghatározott célterületbe (kapu) kell a labdát bejuttatni.
Azaz gólt kell rúgni!
Területváltás történhet a pálya hossz vagy szélességi tengelyében, illetve átlósan is.
A területváltásos módszert háromféleképpen lehet megvalósítani:
- az az alakzat (pl. egy háromszög), akinél éppen a labda van, átmennek együtt egy másik területre és ott folytatják tovább a játékot.
- az alakzatból az egyik játékos átvezeti a labdát egy másik területbe és ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal
- az alakzatból az egyik játékos átpasszolja a labdát egy másik területben lévő játékosnak (céljátékos), aki ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal
Ezeket a területváltásokat célzott mozgásokkal lehet hatékonyan segíteni, amihez alakzatbontó és építő formagyakorlatokra van szükséged.
Alakzatbontó és építő formagyakorlatok edzésmódszere
Ezzel az edzésmódszerrel begyakorolják a gyerekek, hogyan foglaljanak el eredményesen egy területet és azt hogyan tartsák ellenőrzésük alatt.
Ezzel az edzésmódszerrel begyakorolják a gyerekek, hogyan foglaljanak el eredményesen egy területet és azt hogyan tartsák ellenőrzésük alatt.
A játékban rejlő alakzatbontó és építő formagyakorlatok segítségével megtaníthatod a gyerekeknek a különböző alakzatok lebontását, felépítését, forgatását.
Egy háromszöget lebonthatsz két ember együttműködésére, illetve ezt is tovább bonthatod egy játékos egyéni labdás akciójára. Ezt aztán újra – esetleg egy másik területben – egy másik játékossal visszaépítheted a labdás két ember együttműködésére, majd azt tovább építheted háromszög játékra.
Mostanra megismerkedhettél a játék, a területváltásos módszer, és az alakzatbontó és építő formagyakorlatok módszerének alapjaival.
Ennek a három edzésmódszertannak a szintézisét a szabad döntések módszere adja meg.
A szabad döntések módszere
A szabad döntések módszerének ereje abban rejlik, hogy minden edzésjátékot, amelyet már ismernek a gyerekek, végrehajthatnak szabad döntéssekkel is.
A szabad döntések módszere
A szabad döntések módszerének ereje abban rejlik, hogy minden edzésjátékot, amelyet már ismernek a gyerekek, végrehajthatnak szabad döntéssekkel is.
Ez a szintézis konkrétan megadja azt, hogy „mi mire való, mit mire lehet használni”.
Már nem keveri össze a célokat és az eszközöket.
Világosan, egyszerűen tanítja meg a gyerekeket a modern futballra.
A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertanánál említettem, hogy az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.
Ez a rendező elv maga a stílus, mely a labda birtoklásán alapszik.
De hogyan érvényesítsd a stílust a játékosaidon keresztül?
Válasz: a funkciók betartásával.
A szintetizáló játékfelfogás ugyanis funkciókban gondolkodik.
A funkciók fogalma és szerepe a gyakorlatban
A játékszervezés felfogása alapján labdavesztés után – amennyiben lehetőség van rá – kezdeményezni kell a labda azonnali visszaszerzését, hisz stílusunk labdabirtokláson alapul. Ez csak akkor lehetséges jó minőségben, ha már a támadásnál (az egész játékszervezés vezérfonalaként) minden játékos ismeri a funkciók fogalmát és a funkciók szerepét a gyakorlatban is.
A játékszervezés felfogása alapján labdavesztés után – amennyiben lehetőség van rá – kezdeményezni kell a labda azonnali visszaszerzését, hisz stílusunk labdabirtokláson alapul. Ez csak akkor lehetséges jó minőségben, ha már a támadásnál (az egész játékszervezés vezérfonalaként) minden játékos ismeri a funkciók fogalmát és a funkciók szerepét a gyakorlatban is.
A három funkció:
- Nyomást adó játékos
- Fedező játékos
- Egyensúlyt adó játékos
Nagyon fontos a játék szervezése szempontjából, hogy ez a három funkció nem posztfüggő!
A szintetizáló játékfelfogás ignorálja a posztokat.
Azt kell tudni megértetni és leoktatni, hogy melyik játékos melyik funkciót tölti be az adott pillanatban az adott játékhelyzetben. Azt kell a gyerekeknek megtanítanod, hogy melyik játékhelyzet, melyik pillanatában, milyen pozíciót kell felvenniük a funkciók szerint, a posztjuktól függetlenül!
Egy adott pillanatban a balhátvéd még egyensúlyt adó játékos, azonban a következő pillanatban már ő a nyomást adó játékos a védekezésben. Amikor labdát szerez, akkor abban a pillanatban ő lesz a nyomást adó a támadásban, hiszen mindig a labdás játékos gyakorol nyomást az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik területén, bármilyen poszton. A labda továbbjátszása után szintén tudnia kell, hogy ő abban a játékhelyzetben fedező vagy egyensúlyt adó játékos lesz?
Ez a játékszervezés teljesen megváltoztatja a labdarúgó gyerekek gondolkodásmódját mind a támadásról, mind a védekezésről.
A szabad döntések szintézisét tudva a gyerekek ezen a szinten már nem csak a szabad döntések örömével játsszák a futballt, hanem ők maguk is kitalálnak újabb variációkat azon a stíluson belül, amit a másik három edzésmódszer és a funkciók már megtanítottak nekik.
Más szóval, ha a funkciókat ismeri a gyerek, akkor a szabad döntések módszerével önszervező módon játszik a stíluson belül.
Ezt hívták az aranycsapat idejében ötletjátéknak.
Az edzésmódszertan dolga, hogy az ötletjátékot megtanítsa és rendszert vigyen bele, még akkor is, ha az a külső szemlélő szerint – aki nem ismeri a funkciókat – káosznak tűnik.
+ Ajándék gyakorlatleírás edzés előtti bemelegítésre
A fenti rendszert szem előtt tartva jöhetnek a napi szintű gyakorlások az edzéseken. A most megismert elméleti tudáshoz ezért fogadd tőlem szeretettel és használd bátran ezt az egyszerű, de minden tekintetben hatékony gyakorlati feladatleírást.
A fenti rendszert szem előtt tartva jöhetnek a napi szintű gyakorlások az edzéseken. A most megismert elméleti tudáshoz ezért fogadd tőlem szeretettel és használd bátran ezt az egyszerű, de minden tekintetben hatékony gyakorlati feladatleírást.
2-1 elleni kipasszolós cica-fogó játékFelállás: A gyerekek hármasával állnak, adott területen szabadon mozoghatnak, minden hármasnál egy labda van.Szabályok: 2:1 ellen, egy vagy másfél percig megy a játék úgy, hogy az egyedül lévő játékosnak nem a labdát kell megszereznie, hanem a labdás társat kell megérintenie. A gyerekeknek labdával és labda nélkül egyaránt gyorsan és folyamatosan kell mozogni ahhoz, hogy passzolni tudjanak, és így ne tudja megfogni őket a védő. A védő nem a labdát támadja, ezért nem lesz feleslegesen elrúgott labda miatti ácsorgás, viszont neki is gyorsan és folyamatosan kell mozognia ahhoz, hogy meg tudja érinteni a labdás játékost.
 |
| Ambruska Péter rajza |
Tipp: A játék játszható úgy is, hogy az egyedül lévő játékosnak a labda nélküli játékost kell megérintenie.
Fontos: Figyelj, hogy mindenki legyen védő és támadó is!
Eredményes, nyert meccsekben gazdag
SIKERES2014-es
ESZTENDŐT
KÍVÁNOK
neked, klubodnak és a csapatodnak is!
Üdvözlettel:
Kun István
a Csendes Edző
Utószó: Az edzésmódszerek, melyekről a bejegyzésemben írok, folyamatos tesztelés alatt állnak. Mind a gyerekek, mind a szakemberek részéről pozitívak a visszajelzések. A módszerek elméleti és gyakorlati ismeretanyagának publikálásán jelenleg már töröm a fejem, mert az anyag terjedelme mostanra is hatalmasra duzzadt, és dinamikusan bővül mind a mai napig.
