Minden hétvégén - és a BL meccsek miatt már hét közben is - nézheted a tévében, a világ legjobb csapatainak legjobb játékosait: a sztárokat! Messi, Ronaldo, Rooney, de akár Dzsudzsák, Hajnal, Juhász, Koman, vagy Rudolf.. Tedd a kezed a szívedre: te nem irigyeled őket?
Aztán a beszélgetések, elemezgetések közben a barátokkal általában arra a megállapításra jutsz, hogy igen, nekik szerencséjük volt. Ilyen-olyan segítő véletlenek sorozatából adódóan kerültek oda, ahol most vannak. De vajon tényleg csak a szerencsének és a véletleneknek köszönhetik a sikerüket? Bizony nem. Ezek az emberek nagyon sokat tettek, tesznek a sikerükért. Kinek könnyebben jön, kinek nehezebben, azonban mindben közös az, hogy tesznek érte. Célokat tűznek ki, a célokhoz megvalósíthatósági terveket készítenek, a tervekhez megvalósítási eszközöket rendelnek és a legfontosabb most jön: megcsinálják azt, amit kigondoltak!
Felmerül bennem a kérdés: honnan veszik ezek az emberek a lelki erőt, lelki muníciót a folyamatos fejlődéshez? Ki, vagy mi az, aki, vagy ami átsegíti őket a nehéz pillanatokon? Mert, hogy nehéz pillanatok vannak a siker felé vezető úton, az biztos. Aki azt gondolja, hogy a siker elérhető a nehézségek legyőzése nélkül, szerintem az téved. Aki pedig azt gondolja, hogy a hibák elkerülésével juthat el a sikerhez, az követi el a legnagyobb hibát. Hibát szabad véteni, aztán abból tanulva, később már nem követi el ugyan azt az ember.
Saját tapasztalatból hadd mondjak el egy példát.
Korcsmár Zsolt a Magyar Labdarúgó Válogatott fiatal belső védője és a bergeni csapat egyik sztárja tizennégy éves korában szinte az egész szezont kihagyta folyamatos sérülések miatt. Az orvosok nem nagyon tudtak vele mit kezdeni, meggyógyult, majd egy-két meccs után visszaesett és ez így ment egész évben. Az edzői és a klub vezetői már-már lemondtak róla, azonban sikerült őket türelemre inteni és lám megérte. Amikor arról beszélgettünk Zsolttal, hogy szeretnék beindítani egy mentális tréner, mentális segítő szolgálatot sportolóknak (ezen belül is utánpótlás korú focista gyerekeknek és a szüleiknek) szembe kellett néznem a kérdéssel: vajon tudtam-e neki segíteni azokban a nehéz időkben?
Zsolt ezt válaszolta: ” Igazából nem tudom, hogy mire gondolsz pontosan, de én úgy emlékszem, hogy nekem tényleg inkább a mentális fejlődésemben segítettel sokat, azért is, mert a Henrik bá "szakmázott" többet. Leginkább olyan dolgok ugranak be, amikor a pályáról befele az öltöző fele sétálva beszélgettem Veled, persze legtöbbször a fociról, de néhányszor csak az éppen aktuális dolgokról, kolesz, suli, meg a kapcsolataim a csapattársakkal. Úgy érzem, ez akkor nekem fontos volt, főleg azért mert az volt, ha jól emlékszem az első és a második évem Pesten. Meg az ugrik most be, hogy sokszor segítettél abban, hogy megértsük, tisztán lássuk a dolgokat, elmagyaráztad, hogy minek mi az oka. Gondolok itt arra, mikor mondjuk nem voltam kezdő, megértetted velem hogy miért nem, vagy amikor Henrik bá kicsit "nyers" volt, és leszidott, vagy nem értettük, hogy most miért ingerültebb, ilyesmi... Amellett szerettem az edzéseiteket, azért remélem, hogy folytatod a kicsikkel, mert mind szakmailag, mint emberileg szerintem sokat tudsz nekik segíteni. És sok sikert kívánok ehhez az új projekthez, remélem beindul, és jól fog menni. Ha valami másra voltál kíváncsi, vagy tudok segíteni valamit, akkor szólj, szívesen teszem. Zsolti”
Egy másik volt játékosomat, a most Újpesten játszó Egerszegi Tamást is megkérdeztem a témában. Ugyanis neki sem volt könnyű, hiszen 15 éves korában egy egész csapatot hozott az akkori szakvezetés az ő korosztályába, és a régi csapatból nem maradt senki rajta kívül. Nagy erő és kitartásra volt szüksége, hogy az így kialakult mellőzést átvészelje és felküzdje magát a csúcsra. "Úgy érzem az kritikus időszak volt mikor együtt dolgoztam Pistabával mármint úgy értem, hogy össze voltam "esve" hogy belőlem nem lesz semmi a későbbiekben, de Pistabá öntött belém hitet és harcolt értem amit megköszöntem és most is megköszönök mert lehet nem itt tartanék, sőt biztos, ha Pistabá nem áll ki mellettem anno. Bármi segítséget, szívességet szeretne tőlem kérni, bármikor szóljon!”
..és itt most egy kis játékra hívnálak Kedves Olvasó!
Véleményem szerint - amit alátámaszt Selye János stresszelmélete is - egy bizonyos szint felett már csak a mentális képességek segítik a játékost a jó teljesítmény eléréséhez. A világ elitjébe tartozó labdarúgók közötti különbség a nagy meccseken a pillanatnyi lelki állapotukban keresendő. Ezért aki nagy teljesítményeket akar elérni, annak nem csak a testét, a technikáját kell edzenie, hanem a gondolkodását, a mentális képességeit is.
Az alábbi linkeken egy hat kérdésből álló rövid teszt kitöltésére invitállak téged - külön a gyerekeket és külön a felnőtteket.
A válaszadás anonim és önkéntes - hálából a válaszadók között október 31-én kisorsolok egy "KIDDY11" c. könyvet, mely lépésről lépésre megmutatja neked a klasszikus magyar futball hatékony, modern változatát, a jelenleg alkalmazható legfrissebb és legeredményesebb labdarúgó utánpótlásképző edzéstematikát! (http://fociforradalom.blogspot.com/2010/09/kiddy11-konyv_7256.html)
A sorsolás eredményét megtalálod majd a Facebook "Fociforradalom "oldalon, illetve a nyertest e-mailben is értesítem!
Utánpótlás edzőként hiszek a közvetlen, első kézből adott információk hasznosságában,
ezért is készítettem ezt a kérdőívet.
Vigyázz, kész..... TÖLTS!:)
