Szeretném felhívni figyelmed az edzőtáborok.hu játékára!
Hazánkban a futball kiválasztás-rendszerének megreformálása mindennél sürgetőbb. Azonban amennyire kardinális, legalább annyira tabutéma is a szakmai berkekben. Ez persze meglátszik a magyar labdarúgás gerincén is: az emelt fővel futballozó, a nemzetközi sikereire büszke magyar futballcsapat képe jelenleg utópia.
A baloldali, átlag alatti 2,3%-os sávból a harang rész az átlag alatt lévő baloldali 13,6%-ba, illetve a baloldali 34,1% alatti részbe hozza fel a gyerekeket. Szintén cél a közoktatásban dolgozók számára, hogy a harang alatti, azaz az átlagos rész alatt szereplő gyerekek ne csússzanak ki a baloldali átlag alatti 2,3%-os sávba. A tehetségek kibontakoztatását már nem tartja a rendszer célnak, hiszen a közoktatásnak pont az a lényege, hogy a gyerekek jó átlagot hozzanak, tehát végezzék el az általános iskolát, majd érettségizzenek le.
Bármilyen sportot nézzünk, csak a belső motivációval rendelkező gyerekek fognak később kiemelkedő teljesítményeket produkálni. De mi is az a motiváció és mi határozza meg? Milyen hajtóerő kell működjön a gyerekben, hogy végül élvonalbeli focistává váljon? Az előző bejegyzéshez képest merülj velem most mélyebb, tudományos vizekre, ebben az utánpótlás nevelés tekintetében igen kardinális témában.
Már jó ideje figyelek egy srácot a csapatban. Mikor az apjával beszélgetve feltettem a kérdést, hogy szerinte a fia eléggé elkötelezett-e a foci iránt, azt a választ kaptam, hogy a gyerek szereti a focit, de a jó teljesítményt csak akkor tudja leadni, ha motiválva van. Ez a motiváció pedig edzőként az én feladatom..
Agassi apuka a világ legjobb teniszezőjét akarta kinevelni fiából.
E könyvben rengeteg párhuzamot találtam arra, milyen terhet rak egy szülő a gyerekére, mikor úgy dönt, futballozó „gépet” gyárt belőle
Azok a gyerekek, akik mindig a labdát mustrálják, lefelé néznek, nem látják a játék közben őket körülvevő szituációkat, éppen ezért hangsúlyosan fontos eleme a fej akaratlagos mozgatása a labdarúgásra történő kiválasztásnak.
„Emeld a fejed, nézz fel!”
Edzőként, focis szülőként biztos sokszor használod, hallod te is az edzésen vagy a meccsen ezeket az utasításokat. Nem is véletlenül, hiszen a modern labdarúgás egyik legfontosabb, a játékot meghatározó eleméről van szó. Azok a játékosok, akik nem emelik fel tekintetüket a labdáról nem elég labda biztosak, technikailag nincsenek megfelelő szinten. Ez kihat a játékukra is, mert aki nem tud felnézni az nem veszi észre a játékhelyzeteket, lassul a játéka, az edzőnek meg marad a bekiabálás. „Emeled a fejed! Nézz fel!”
Az idegrendszer a mozgás által fejlődik..
..és minél jobban fejlett az idegrendszer, annál könnyebben és annál sokrétűbb mozgást tud megtanulni a gyerek a fejlődése során. Szem előtt tartva a mozgásfejlődés és mozgástanulás e törvényszerűségeit, neked az edzéseken olyan edzésfeladatokat kell megszerkesztened és levezényelned, amelyek lehetővé teszik a gyerekeknek, hogy a sok és változatos mozgásformán keresztül hozzájussanak a szükséges megfelelő ingerekhez. Persze az ingereknek mindig a korosztály számára kell szükségesnek és megfelelőnek lennie. Hogy konkrétumot is mondjak, például a focit kezdő 5-7 éves gyerekeknek még nem evidens mozdulat a fej akaratlagos mozgatása a törzs elfordítása nélkül, ne is várd el tőlük!
(Ha ezt a korosztályt edzed, teszteld az edzésen: vajon hányan tudják a játékosaid közül úgy mozgatni a fejüket, hogy közben nem mozdul a törzsük?)
A mozgástanulás és mozgásfejlődés időszakában vannak szenzitív és kritikus időszakok
A szenzitív szakaszban – mint azt egy előző bejegyzésben is írtam – a gyerekek fogékonyabbak bizonyos mozgások megtanulására. A kritikus szakaszokban hatványozódik az edző felelőssége, mert ha ekkor nem kapják meg a gyerekek a nekik megfelelő ingereket, akkor az már visszafordíthatatlanul kimarad az életükből. Jó hír, hogy a labdarúgás speciális mozgásanyagának megtanításában ritkán fordulnak elő ilyen kritikus szakaszok, mert igazából ezek az általános mozgásfejlődésre vonatkoznak, vagyis a kritikus szakaszokon egy egészséges gyerek – aki aktív mozgásos életet él – automatikusan átmegy. Labdarúgó edzőként ezért nekünk arra kell figyelnünk, hogy az edzéseken semmiképpen se fogjuk vissza a gyerekeket, próbáljuk az edzésfeladatokon keresztül a lehető legnagyobb mozgásmintákkal megismertetni a srácokat.
A fej akaratlagos mozgatása pont egy ilyen feladat
Amennyiben az edzéseken lehetőséget teremtesz a gyerekeknek arra, hogy a saját fejlődési ütemüknek megfelelően a lehető legtöbb inger érje őket, akkor ahhoz is hozzásegíted őket, hogy technikailag elérjék azt a szintet, mikor már el tudják szakítani a tekintetüket a labdától.
A sokmozgásos technikai feladatok tökéletesen alkalmasak erre, mert – ellentétben a helyben végzett és kiprecizírozott technika oktatásával – még akkor is lehetővé teszik a tekintet elszakítását a labdától, ha maga a technika nem teljesen tökéletes. A gyerekek hozzászoknak a sokmozgásos ingerekhez, már nem a labda határozza meg a mozgásukat, hanem az a játékkörnyezet, amely adott pillanatban körbeveszi őket.
Edzőként azt szeretnéd, hogy játékosaid tökéletes technikai tudással rendelkezzenek!
Érthető, jómagam is ezt szeretném, ezért is veszem mindig figyelembe a tanulás folyamatánál a mozgásfejlődés törvényszerűségeit. A sok mozgás által fejlődő idegrendszer minél fejlettebb lesz, annál pontosabb, annál bonyolultabb mozgásokat tud majd végrehajtani. Ellentétes irányba nem működik a folyamat, a kevés mozgás által végletekig kiprecizírozott mozgástól nem fejlődik eléggé a gyerekek idegrendszere, így a mozgásuk pontosságának kivitelezése is elmarad az optimálistól. Ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgy tudsz majd egyre jobban rámenni a tökéletes technikai végrehajtásra, de előtte szükséges a sokmozgásos feladatok segítségével az idegrendszert olyan szintre fejlesztened, hogy később végre tudják majd hajtani a precíz mozgásokat.
Próbáld ki te is! Igaz nem azonnal arathatod le munkád gyümölcsét, de vajon mi a fontosabb? A pillanatnyi eredmény, vagy a hosszú távú nagyobb tudás?
Érdekel, milyen szakmai fortélyokkal nevelhető ki egy utánpótlás játékosból bajnok labdarúgó?
Akkor neked szól a gyakorlati feladatmintákban bővelkedő KIDDY11 e-book!
Vannak dolgok, amik örök érvényűek. A fű zöld, az ég kék, a fagyit nyaljuk, a focit pedig szabályok szerint játszunk. De mi történik akkor, ha a fagylalt visszanyal? Ha a meccs szabályai azon túl, hogy ellenkező hatást váltanak ki mint azt szeretnénk, de még a játékot is szétzúzzák?
Most hétvégén öt mezőnyjátékos egy kapussal, azaz 5+1-ben megrendezett tornán voltam 10 éves srácaimmal. A parkettás terem szép volt és tágas, összességében ideális helyszíne egy jó kis tornának. Mivel a rendezők azt szerették volna elérni, hogy a meccsen a kapusok ne rugdossák ész nélkül túlfélre a labdát, hanem inkább játékkal hozzák ki saját kapuelőterükből, ezért előírták: mikor a labda elhagyja az alapvonalat és a kapus hozza azt újra játékba, a labda nem kerülhet át a túlsó térfélre csak akkor, ha előtte lepattan, vagy valamelyik játékos hozzáér a labdához. Ha a labda mégis érintés nélkül átkerül a túlsó térfélre, akkor a felező vonalról közvetett szabadrúgás jár az ellenfélnek.
Szép rendezői gondolat, kár, hogy végül köszönő viszonyba sem került a gyakorlattal.
Az ellenfél játékmegszakítás utáni kapuskirúgásánál én is, mint az összes többi edző, felküldtem a játékosaimat teljes emberfogásra. Mivel a félpályán egyből nem jöhetett át a labda, szerettem volna megakadályozni, hogy a kapus eleve játékba tudja hozni a labdát. A könnyű labdaszerzés reményében egészpályás letámadás ment…
...aztán az egyik védő játékos odaállt a hatos vonalára és mivel a támadó a labda játékba kerülése előtt nem léphet be a hatos területére, így a kapus odavitte a labdát a védőtársához, két centiről ráejtette a fejére a labdát - ami vissza is pattant a kapus kezébe. Az így játékba hozott labdát a kapus máris átrúghatta, átdobhatta a túlsó térfélre.
A fagyi visszanyalt!
Azt érték el a rendezők, amit meg akartak akadályozni. A csapatok döntő többsége nem akart játszani, félt a labdavesztéstől - teszem hozzá mi is kaptunk abból egy gólt, hogy a kapus kipasszolta a szélső védőnek, akinek nem sikerült a csel és így gólt lőtt az ellenfél – így a csapatok a gólkapástól való félelmükben inkább a fejelős csellel átrúgták a labdát a túlsó térfélre és remélték, az ellenfél majd a kirúgásokból hibázik. Mindkét csapat a biztonságra törekedett, ezzel meghalt a klasszikus értelemben vett játék és a foci egy speciális változatát, az úgynevezett kiszorítóst kezdték el játszani.
A teremben a labda jobban pattog mint füvön, ezáltal gyorsabb a játék. Ezt a gyorsaságot ide-oda ívelésekkel még tetézték is a gyerekek, és legtöbbjük a labda sebességéhez próbált alkalmazkodni. Ennek egyenes következménye lett az őrült rohangálás, az ide-oda rugdalt labda, vagyis semmilyen csapatjáték nem alakult ki. Igen kevés játékos jutott el az egész mezőnyből odáig, hogy ő irányítsa a labdát, hogy levegye, „megszelídítse”, hogy felemelje a fejét és labdavezetéssel, cselezéssel, passzolással játékot kezdeményezzenek.
A fagyi visszanyalt – de duplán!
Azt érték el a rendezők, amit meg akartak akadályozni, ráadásul a foci, mint játék, teljesen háttérbe szorult ezen a rendezvényen. Nekem is duplán fájt ez a hétvége, mert nem láttam játszani a srácaimat, és nem tudtunk végül továbbjutni a csoportból sem, hamar befejeztük a tornán való szereplésünket.
Ez a játékgyilkos szabály sajnos szinte az összes hazánkban megrendezett tornán általános. Nem a csapatok valódi focitudását domborítja ki, hanem azt, hogy ki tud jobban alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez, alapvetően megváltoztatja a taktikai lehetőségeket és teljesen más dolgokat követel meg a gyerekektől.
Ha megkérdeznéd a csapatokat, hogy edzésen játszanak-e úgy, hogy nem szabad átrúgni a labdát a félpályán kapuskirúgásból, valószínűleg 99%-ban azt a választ kapnád, hogy nem, nem szoktak így edzeni. Sőt, a foci szabályai sem gördítenek akadályt a labda félpályán túlra rúgásával szemben kapuskirúgásból. Akkor mégis mi az oka annak, hogy a teremtornák 99%-án ezzel a szabállyal kell játszani?
Szabályrendszerünk miért nem a valóság felé közelít a versenyeztetés feltételeiben? Ebben az esetben a válasz, hogy valaki, valamikor, valamilyen indokkal kitalálta ezt, és azóta szokássá vált. Ki volt az és miért vezette be? Már senki nem tudja. Ezért vélem úgy, hogy ugyan ennyi erőbe telne kivezetni ezt az ostoba szabályt a gyerekfoci tornákról.
Jobbítsuk a magyar focit, és gondolkodjunk! Mert ha nem tesszük nincs min csodálkozni ha a fagylalt egyszer csak képen nyal minket.
Kun István
Bár ezt a mondást én találtam ki, de akár egy híres edző régi híres bölcsessége is lehetne. Gondolj bele; a kisgyerekek fejlődésük során a mozgás által szereznek újabb és újabb fontos információkat, tapasztalatokat. Ha ez elmarad, lemaradnak. De akkor hogy lehet, hogy sok edző a futásos, aktív-játékos feladatok helyett mégis statikusságra kényszeríti, falhoz küldi a 6-8 éves kezdő srácokat és "100 bal passz - 100 jobb passz" gyakorlatokkal nyomorítja bennük a leendő focistát??
A kézilabdások az elmozgó játékkal addig forognak, amíg olyan pozícióba nem kerülnek, ahonnan le tudják játszani az adott támadás-befejezési figurát…ugye neked is ismerős? A labdarúgásban most ugyan ez az elmozgó játék a meghatározó. Jó példát mutatnak erre a Barcelona fantasztikus passzjátékai, melyeket méltán tartjuk ma a futball csúcsának. Ezek a fiúk addig futnak és forognak labda nélkül és labdával egyaránt, amíg olyan pozíciót vesznek fel, amiből elindíthatják a támadás befejezését. A labdavesztés után, azonnal visszatámadnak, akár 3-4 Barca játékos is körbefogja az ellenfél labdás támadóját, és együttesen szerelnek.
Hogyan képezd hatékonyan kezdő utánpótlás csapatod, hogy jó eséllyel ők is képesek legyenek erre? Kezdetnek arra tanítsd a gyerekeket, hogy támadásnál - labdával vagy labda nélkül, de – induljanak el, ha üres terület van előttük. Vállalkozzanak bátran, élvezzék szabadon a játékot, akarják saját maguk megoldani a játékhelyzeteket! Védekezésben ugyan ez a helyzet, el kell érned, hogy ők akarják megszerezni a labdát, mert ha a másikra várnak könnyen előfordul a klasszikus "Hagyd, én is hagyom!" focista szituáció, azaz egyikőjük sem avatkozik játékba, mert arra számít, hogy a másik majd megoldja. Aktivitást és a kezdeményező készséget neveld a gyerekekbe, még akkor is, ha ez az elején sok pontatlanságot, hibát von maga után. Aki edzőként arra törekszik, hogy játékosai ne hibázzanak, az hibázza a legnagyobbat! A hiba benne van a tanulási folyamatban, része a tanulási folyamatnak, sose sulykold a srácoknak, hogy nem szabad hibázniuk, mert hezitáló, lassú gondolkodású, félős játékosokat nevelsz belőlük!
A pozicionált játék, futás nélkül ezt vonja maga után: az ácsorgó, bizonytalan, döntésképtelen játékosokat. Hiába tudja egy így tanított játékos, hogy a pozícióban mi a feladata, hiába tudja ezt technikailag tökéletesen végrehajtani, ha az ellenfél nem engedi őt játék közben ennek a pozíciónak a felvételére. Ahogy a kézilabdásoknál is érvényes, ahhoz, hogy a támadás befejezésének a pozíciójába kerüljenek a játékosok, előtte elmozgó játékkal, azaz futással ki kell alakítani a megfelelő pozíciót - nincs ez másként a fociban sem.
Alapvetően a gyerekek fejlődés-lélektani, mozgásfejlődési szakaszai arra predesztinálják őket, hogy fussanak. Mozgás által szereznek be újabb és újabb információkat, de ha különböző pozíciókban ácsorgásra kárhoztatod őket, nem éri őket elég inger, a fejlődésük is lelassul és végül a tanult tehetetlenség folyamatai miatt már nem is lesz igényük rá.
Minden esetben azt tapasztaltam, hogy érdemesebb a futásos, sokmozgásos elmozgó játékot megtanítani és ebben a játékrendszerben inkább elnézni a játékosok pontatlan technikai végrehajtásait a sebesség és a sok mozgás érdekében. Majd később, mikor már a kognitív értelmi gondolkodás szakaszaiban a formális gondolkodás szakaszához érnek (10-11 éves kor), akkor lehet elkezdened megtanítani a technikai elemek pontos, precíz végrehajtását, illetve a pozíciós játék alapjait.
Edzőként passzolásra vagy futásra neveld a gyerekeid? Ha engem kérdezel, én előbb mindig futni tanítom meg a gyerekeket, természetesen labdával és játékos feladatokkal (nem „száraz” futásokkal!) csak utána veszem elő a pozicionált, technikailag tökéletesen végrehajtott passzolások, labda átvételek gyakoroltatását.
Jól teszem-e amit teszek? Erről mindig meggyőz a sikerélménytől mosolygós arcuk:)
Kun István
GÓLBAN GAZDAG, SIKERES 2011-ES ÉVET
MAGYAR FUTBALL!
No de most, hogy a pezsgőspoharakat letettük, ideje a kinek egy kicsit hamarabb, kinek egy kicsit később kezdődő fociedzésekre koncentrálni. Én is így tettem – volna, ha elmélyülésem nem zavarja meg a barlangjából ilyentájt előbúvó rémnek, a Nagy Téliszünet Szörnynek a híre! Mert bizony kollégák, ez megint itt van. Szakértőink szerint e két, két és fél hónapos szabadság az, ami nagyban felelőse, hogy a hazai labdarúgás nem tud kellőképpen jól remekelni a nemzetközi szereplésein. Hm. Akik rendszeresen olvassák a blogot, már nem lepődnek meg rajta: én kicsit másként látom e mindenki által okolt súlyos problémát.
Vitathatatlanul hátrányos a hosszú szünet, ha azokhoz a bajnokságokhoz hasonlítjuk magunkat, ahol egyáltalán nincs téli szünet, ahol épp csak az ünnepeken nem játszanak. Az is igaz, hogy egy valóban jól felkészült magyar játékos képes hamar átállni a ritmusra, ha olyan külföldi bajnokságba kerül ahol nincs ez a nálunk dívó hosszú szünet. De globálisan ezt nem várhatjuk el minden focistánktól. Így hát felmerül bennem a kérdés: mi történne, ha egyszerűen nem az ilyen bajnokságokhoz mérnénk magunkat? Ha higgadtan tudomásul vennénk, hogy nem tudjuk lemásolni e bajnokságok csapatainak a felkészülési terveit, így az edzésmódszereit sem?
Mi itt élünk, itt játszunk Magyarországon. A magyar viszonyok miatt, bár őszi-tavaszi lebonyolításban zajlik a bajnokság, mégis külön kell választanunk az őszt és a tavaszt. Az őszi szezon után véget ér a bajnokság, a játékosok szabadságra mennek, majd januárban újra kezdik a felkészülést, ez a „felkészülési időszak”. Régen „alapozás”-nak hívták, de ez a kifejezés ma már nem trendi a magyar foci szaknyelvben. Krumpli vagy burgonya, hát nem mindegy? Ami tény, az tény: a hosszú pihenő után előröl kell kezdeni mindent! Nincs rá mód, hogy tovább vigyük az őszről átmentett formát, és annak tükrében folytassuk a munkát, hiszen a hosszú pihenő egyenlő azzal, hogy mindenki leállt. Amit viszont ritkán hallok, hogy ennek is van kihasználható, jó oldala. A Nagy Téliszünet Szörny karmai között minden játékos maximálisan kipihenheti magát, hogy utána gőzerővel kezdje újra felépíteni a teljesítményét. Ráadásul az erőnlétet nézve a csapat így összességében is megújul.
A magyar körülmények nem teszik lehetővé, hogy a szünet nélküli bajnokságoknak megfelelő meccsterhelés kiváltsa az edzést. Amennyiben edzőként a szünet utáni felkészülést nem végezteted el, vagy kispályás tornákkal illetve egyéb alternatív megoldásokkal akarod helyettesíteni, csak annyit érsz el, hogy rosszul felkészített, erőtlen játékosokat képzel. Azt a fejlesztő hatást, azt a formában tartást, amit az időjárás és a pályák talajának minősége miatt meccsel nem tudsz kiváltani, azt edzéssel gyönyörűen pótolhatod!
A baj nem jár egyedül. A hiányosságot – ha nem vagy elég szakavatott – tovább tudod fokozni azzal, hogy a tiszta futások és a labdás futásokat összemosod egymással a képzési rendszerben. Biomechanikailag a labdás és a labda nélküli futás más-más mozgásszerkezetet kíván meg, ebből következik, hogy a tiszta, alapozó futást – sebességtől függetlenül – nem lehet pótolni labdás futásokkal. Tény, hogy a labdás futás a labdarúgás szempontjából jobban fejleszt, mivel a labda és a vele való játék pszichológiai, motivációs tulajdonságainál fogva jobban segíti a játékosok terhelhetőségét (nem véletlenül szokták mondani, hogy a játék közben észre sem veszik a gyerekek, mennyit futottak). Ez rendben is van, csakhogy előtte meg kell tanítanod a gyerekeket futni, a tiszta alapozó futásokkal fejleszteni a keringési és a vázizom rendszerüket, hogy a labdás, játékos futások belső motivációjából fakadó pluszterheléseket el tudják majd viselni a fiatal játékosaid.
A másik sarkalatos pont, hogy a „száraz” futásokat az edzők döntő többsége az edzés végére teszi. Az indok? A futás szétveri a technikát. Ez tökéletesen igaz, azonban itt felmerül a kérdés: vajon a meccs alatt mindig fitt a játékos, vagy esetleg fáradtan is szükséges lenne neki jó technikai végrehajtásokat végeznie? Hát persze, hogy kimerülve, fáradtan is muszáj jó technikával operálni, különben vereség lesz a meccs végeredménye.
Mi a megoldás? Más labda sportokban már régen alkalmazzák ezt az edzéselméleti tényt, hogy a tiszta futásokat, az erőfejlesztést a technikai edzés ELÉ teszik. Teljesen egyértelmű, hogy az elején szinte használhatatlanok lesznek a gyerekek a futás utáni labdás feladatokban. Ahogy viszont kezd megjönni az erő, úgy kezd majd a technikai is egyre jobban visszatérni, sőt, egyre jobban fogják élvezni a gyerekek a saját erejüket.
A hagyományos felfogásban edzett gyerekek a felkészülési időszak vége felé közeledve egyre fáradtabbak. Erre az edzőknek az a válasza, hogy pihentetik őket a bajnokság kezdete előtt. Azaz amikor a legjobban kellene pörögni, akkor vesznek vissza, mert a pihenéstől várják az elvégzett munka erővé történő adaptációját. Míg abban az esetben, ha az edző előre veszi a képességfejlesztést az edzésen, és csak utána kéri a technikát, a taktikai részt, a felkészülési időszak végére a gyerekek teljesen adaptálódnak és különösebb pihentetés nélkül lehet a játék dinamikáját növelni, azaz a versenyidőszakra „beélesíteni” a csapatot. Talán te is ismered Selye János fáradás elméletét, mely kimondja: a kiegyenlítetlen fázisban csak a pszichés tényezők tudják pótolni azokat az energia hiányosságokat, amelyek a terhelés hatására lépnek fel a szervezetben. Ha az edzés labdás részét úgy hajtják végre, hogy közben ott motoszkál a fejükben, „hjaj, ha vége az edzésnek, még jön a futás..”, akkor megeshet, hogy spórolnak majd az edzés dinamikáján, hogy a későbbi futásnál is tudjanak teljesíteni. Vagy épp a futás dinamikája veszik el, mert a labdás részbe belefelejtkezve óhatatlan kihajtják magukat. De mi történik, ha az edzés elején megvan a futás rész és csak utána jön a labdás feladatsor? Szerinted melyik esetben mikor alakul ki könnyebben a gyerekekben a korábban említett pszichés plusz, a belső motiváció?
Ha kíváncsi vagy a végeredményre, nincs kecmec, teszteld, próbáld ki mindkettőt a csapatodnál! De ahogy az előbb is említettem, jó ha felkészülsz rá: a gyerekeknek kezdetben nem tetszik, ha a futás az edzés elején van, mert akkor „rendesen” kell futni, hajtani kell. De rövid idő elteltével – ahogy kezdenek átállni – egyre jobban élvezik, hogy van erejük és a labdás gyakorlatokat is örömmel, lelkesen és jól elvégzik. Nő az önbecsülésük, mert egy nehéz futás után még precíz technikai feladatokra is képesek, ettől megjön az önbizalmuk is és ez az önbizalom hozza azt a motivációt, ami az eredményes játékhoz szükséges.
Az új év mindig jó alkalom az újrakezdésre. Te döntesz, hogy megint ugyan azt teszed, amit eddig, vagy most megpróbálsz valami mást? Egy biztos: nem várhatsz más eredményt, ha mindig ugyanazt csinálod.
Faragj a Nagy Téliszünet Szörnyből legendát –
játékosaidból pedig motivált, hatékony futballistákat!
Kun István
Ma kedvem támadt kicsit elírogatni a kisjátékok és a technikai feladatok kapcsolatának egy olyan elegyéről, melyet a hazai edzők rendszerint fenékig megszívnak.
Erősségei (5 pontos skálán)/ Technika:4; Taktika:4; Erőnlét:5; Egyéni játék:4; Csapat játék:4"A Puskás Akadémia Szakmai Napok csütörtökön délelőtt tehetségkiválasztó edzéssel folytatódott, majd délután megint az elméleté lett a főszerep. Két előadás után kölcsönös tapasztalatcserével zárult a program. Harminchat partneregyesület képviselőit láttuk vendégül.
Négy korosztály (1997, 1998, 1999, 2000) gyerekei lepték el reggel kilenckor az Akadémia Szakmai és Orvosi Központját. Összesen hetvennégy tehetséges labdarúgó érkezett Felcsútra, akik az Akadémia edzői segítségével foglalkozásokon vehettek részt a tesztcsarnokban. A Nagyecsed, Tabáni Spartacus, Badacsonytomaj, Százhalombatta, ZTE, Cegléd, Budafok, Ercsi, Budatétény, Tápiószecső, Gyöngyös, Budapesti Sólymok, Pécsi VSK, Balmazújváros, Mogyoród, Bicske, Videoton, Érdi VSE, RTK, Dunaújváros, CSHC, Siófok, Békéscabai UFC, Mátészalka, Balmazújváros, Monor, Keszthely, III. ker TUE csapataiból jött fiatalok előbb Simon Balla Istvánnal labda nélküli koordinációs edzésén vettek részt a tesztcsarnokban. A labdás gyakorlatokat akadémista edzőink vezényelték a srácoknak. Minden gyermek szorgalmát oklevéllel ismerte el a szakmai vezetőség.
Délután a Sport Hotelben folytatódott a program. Tóth-Zele József, a Real Madrid korábbi ifiedzője, a PFLA madridi képviselője, Akadémiánk Szakmai Irányító Testületének új tagja a spanyol futball miliőjéről beszélt, majd a TF doktorjelöltje, Kun István a Kiválasztás a kognitív képességek tükrében című előadása következett. A fiatalok a reggeli regisztráció után két részből álló tesztet töltöttek ki. Az első felében általános logikai gondolkodás volt központban, a második részben a sportágspecifikus gondolkodást tesztelték. A nyílt edzés alatt kielemzett teszteredmények szerint általános képességben a gyerekek 65-70 százaléka teljesíttett 80 és 100 százalék között, ezzel ellentétben a labdarúgástesztnél 35 százalékuk érte el a 85-100százalékos szintet. Az előadás többek között a teszteredményekre keresett magyarázatot.
A záróblokkban Gellei Imre szakmai igazgató és a partneregyesületek képviselői összegezték a szakmai napok tapasztalatait."
Forrás: http://www.pfla.hu/?q=news/1392
A mérkőzés előtt a szakértők azt várták, hogy az amszterdami alakulat nekiesik a madridiaknak és mivel a Real már a jövő hétfői El Classico-ra készül a Barcelona ellen, így az esélye papíron meg volt az Ajaxnak a pontszerzésre. A Madrid összeállítása ezt az érzésünket csak még jobban fokozta. Hiszen Arbeloa szinte még nem is játszott az idei szezonban, most viszont kezdőként belső védő pozícióban találta magát.
Ez a nagy roham nem következett be, illetve csak körülbelül tíz percig tartott.
A Real Madrid Mourinhoval újra nagy csapat lett. Azt szokták mondani, hogy egy csapat vagy lassan szerzi meg a labdát és a megszerzett labdával gyorsan támadást vezet, vagy a labda vesztés után nagyon gyorsan szerzi vissza a labdát és sokáig vezeti a támadását. A Real most ennél furcsább dolgot művelt, lassan szerezte vissza a labdát és a támadásait is lassan vezette, viszont hihetetlenül labdabiztosak voltak a játékosai és rengeteget futottak, mindig volt szabad ember, nem kapkodtak, járatták a labdát és abból egy ritmusváltással indultak meg a kapu felé.
Védekezésben pedig nagyszerűen segítették ki a madridi játékosok egymást, az egyik lelassította, megállította az amszterdami játékost, a másik madridi pedig elvette tőle a labdát. Ha ez nem sikerült, akkor máris ott volt a következő Real védő és megakadályozta az Ajax játékosát a labda megtartásában.
A gólokról különösebben nem írnék, aki látta megcsodálhatta őket, aki nem látta, annak azt ajánlom, nézze meg.
A Real Madrid egy igen korszerű és nagyon hatékony játékot játszott ezen a mérkőzésen és tette mindezt nagyon látványosan. Az eredmény mellett nem csak a sztárok, hanem a többi játékoson is látszott, hogy élvezi a játékot, tele van önbizalommal és meg meri csinálni a trükköket is. Még Casillas is beszállt a trükközésbe egy-egy haza adott labdánál, nem rúgta el a labdát, hanem megjátszotta azt.
A címben felmerülő kérdés egyik felére megkaptuk a választ: a Real hihetetlen profi munkát végzett. Kérdezhetnénk, akkor mi volt a sportszerűtlen? Xavi Alonso és Sergio Ramos rendkívül gyanús körülmények között kapta meg a második sárga lapját, ami pirosat ért. 4:0-nál pár perccel a vége előtt időhúzásért kapta mindkettő a második lapot, ráadásul Alonso az első sárgát is sípszó utáni labda eldobásért, tehát még csak véletlenül sem szabálytalanság miatt. Ez kintről úgy tűnt, hogy vérprofi módon kiszámolt, megtervezett cselekedet volt mindkét játékostól. Hiszen a következő BL kör a Madridnak már tét nélküli, így viszont az egy meccses eltiltás után az egyenes kiesésben tiszta lappal indulhatnak ezek a játékosok. Persze arra, hogy ezt előre megfontoltan hajtották végre és állíttatták ki magukat, soha nem fogunk választ kapni, inkább csak egy újabb eszközt ismerhettünk meg Mourinho fegyvertárából.
Annak tükrében, hogy ezek a játékosok milyen igénybevételnek vannak kitéve egy szezon alatt, mindenki döntse el saját maga, hogy sportszerűtlenségnek, vagy profin kiszámított akciónak tekinti a két játékos igazoltan kivett egy meccses szabadságát a BL-ből.
Kun István
(Ez a cikkem a gondola.hu oldalán jelent meg)
