Ami nincs az interneten, az nem is létezik?

cv
Az NRC Piackutató felmérése az első, mely a magyar gyerekek internetezési és fogyasztási szokásait, valamint az online reklámokhoz való hozzáállását vizsgálja, és az adatok egy részét publikussá is teszi.
A VMRkids 2007 kutatás eredményeiből többek közt kiderült, hogy már a 6 évnél fiatalabbak is interneteznek - elsősorban játékra használják a világhálót.

Az NRC Piackutató az Egyszervolt.hu gyermek és családi portállal együttműködve 2007 júliusa és szeptembere között felmérte a 15 évesnél fiatalabbak internetezési szokásait. Hasonló vizsgálat korábban nem készült hazánkban. Az összesen 2 500 internetező gyermek megkérdezésével lezajlott kutatás eredményei szerint, míg a 11-14 éves internetezők több mint fele évek óta használja a világhálót, a 7-10 évesek kétharmada az utóbbi egy évben kezdett internetezni, az ennél is fiatalabbak 55 százaléka pedig az elmúlt pár hónapban lett internet-használó. Ez jelzi, hogy az internet használatát viszonylag korán, jellemzően már 10 éves kor alatt elkezdik a gyerekek(táblázat>>).

„A VMRkids célja, hogy megismerjük a gyerekek internetezési szokásait. Az idén először elvégzett kutatás megmutatta, hogy sok igen fiatal, 6 év alatti gyermek is aktívan használja a világhálót. Ez nem csupán a reklámpiac számára vet fel új kérdéseket és lehetőségeket, de az internetes biztonságtechnikai szoftvereket - így például a szülőfelügyeleti eszközöket - is a figyelem középpontjába helyezheti" - emeli ki Kurucz Imre, az NRC kutatási igazgatója.

Ezen adatok alapján joggal állíthatjuk, hogy az internetet ma már nem lehet kikerülni. Egyes szakértők azt is állítják, ami nem található meg az interneten, az nem is létezik.
A labdarúgásban használatos, úgynevezett „scouting“ oldalakat csak a licencel rendelkező menedzserek látogathatják. Ezeken az oldalakon csak leigazolt, egyesületben játszó gyerekek találhatók. De rengeteg az olyan fiatal, aki nem jár egyesületbe, de attól függetlenül még lehet jó futballista.

A www.kiddy11.hu oldal megalkotóinak az volt a szándéka, hogy a hazai futballutánpótlás világában, egy bárki által látogatható, virtuális, globális találkozási pontot nyújtson, ahol mindenki regisztrálhatja magát, és ahol edző, szülő, érdeklődő megtalálja az általa keresett személyt, vagy információt.


cv

Farkasok harca

cv

Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:

Harc dúl bennem… egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:

Melyik farkas fog győzni?

Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte:

Az, amelyiket tápláljuk.

cv

Az alkalmasság kérdése II.

cv
(Az első részt itt megtalálod!)

Az alkalmasság kérdése párhuzamosan felvet egy másik fontos kérdést is, mégpedig a

szerethetőség kérdését!

„Olyan ember vagyok, akit lehet szeretni. Az emberek elfogadnak és szeretik, ha velük vagyok“- ez a vélemény szintén kisgyermekkorban alakulhat ki. Bizonyítékokat keresünk arra, hogy jelentünk valamit és értékesek vagyunk mások számára. Megfigyeljük, mit tesznek szüleink, tanáraink, edzőink, amíg velünk vagyunk.

• Vajon a szemünkbe néznek és ránk figyelnek, amikor hozzájuk beszélünk, vagy valami más fontosabb dolog foglalkoztatja őket?

• Úgy fegyelmeznek-e bennünket, hogy közben a hibáink ellenére is jó embernek tarthassuk magunkat, aki a hibáiból képes megtanulni, hogy mit csináljon legközelebb másképp? Vagy azt tanítják, hogy semmit sem vagyunk képesek jól megcsinálni?

• Nyugodtan és nyíltan beszélnek velünk, azt sugallva, hogy számítunk valamit nekik? Vagy úgy beszélnek velünk, mintha birkák lennénk, előírva, hogy mit és hogyan csináljunk, mintha kellő ész hiányában mi magunktól képtelenek lennénk kitalálni.

• Érezzük-e, hogy jogunkban áll kiállni amellett, amit akarunk, és tudni, amit akarunk? Vagy egy csendes, kimondatlan játszmát játszunk, amelyben az ostoba szerepét kell alakítanunk, úgy tenni, mintha nem tudnánk a választ bizonyos kérdésekre, úgy tenni, mintha nem is akarnánk, amit akarunk.

Te, mint edző, vagy szülő, hogyan közelíted meg a gyerekeket?

Ezek a kérdések, ha őszintén válaszoljuk meg őket, segítenek megláttatni velünk, hogyan vontunk le következtetéseket szerethetőségünkkel kapcsolatban.
Ezek a kérdések, és a rájuk adott, erősen szubjektív válaszaink, meghatározzák önelfogadásunk szintjét, a dolgok rendjében elfoglalt jogos helyünkkel kapcsolatos érzéseinket (ami felnőtt korban legfőképp a munka világában elfoglalt helyünkhöz köthető - vajon a gyerek szeretne focista lenni, vagy csak a szülő szeretné ezt?), végső soron magában a világban elfoglalt helyünket.

Azok, akik szerethetőnek és értékesnek tartják magukat gyermekkorukban, megtanulják, hogy őszintén kinyilváníthatják véleményüket és igényeiket, és meghatározhatják, hogy mi a fontos számukra, mert nem utasítják vissza őket, ha kimondják, mit is szeretnének.
Ez egy mérhetetlenül fontos lecke és ajándék. Hiszen amikor valaki azt hiszi, elutasításban lesz része, ha kiáll a mellet, amit akar, és amire szüksége van, akkor inkább lenyeli, önmagába fojtja kívánságait. Ha történetesen túl félénk, vagy megszidják amiatt, hogy kiáll önmagáért, mert a szülő, edző túlságosan szigorú, akkor a gyerek elfelejti, mit is akart.
Nem kevés munka kell ahhoz, hogy kimondjuk, amit helyesnek érzünk, különösen akkor, ha gyerekként olyan családban élünk, ahol a felnőttek rosszalló tekintettel azt állítják, ők „tudják“, mi jó neked és mi nem. Ez még inkább igaz arra a gyerekre, aki a természeténél fogva félénk, vagy aki félelmetesnek vagy kezelhetetlennek tartja a dolgokat, az embereket és az eseményeket.

A gyerekek különböző módon értelmezik azt, amit a szülők, edzők tesznek, vagy mondanak.
Néhány gyerek még a legenyhébb kritikát is súlyos és alapvető elutasításnak véli, míg mások sokkal erősebbek. Vannak, akik születésüknél fogva agresszívek, már születésük előtt sokat rugdosnak és „öklöznek“ anyjuk hasában. Mások csendes, nyugodt típusok.
Önmagunkról való vélekedésünk nagy része onnan ered, hogy szerintünk milyennek láthattak bennünket a szüleink, vagy pontosabban fogalmazva onnan, hogy szerintünk hogyan bántak velünk. (Vajon a pálya szélén üvöltő szülő, milyen benyomást tesz a saját gyerekére?) Több, mint valószínű, hogy ebben az érzékeny időszakban kapjuk meg életünkhöz a „mottókat“, a „forgatókönyveket“ és a „térképeket“. Ezekből az üzenetekből a tapasztalások megerősítő ismétlődése révén végül megszületik összes élettapasztalatunk „épületének“ körvonala.

A szó szoros értelmében megemésztjük a gyermekkorunkban hallott üzeneteket,
a személyes erő és ügyesség, vagy a gyengeség és az alkalmatlanság szavaivá alakítva őket.

Vajon mi a jobb, ha edzőként, szülőként hagyom a pályán játszani a gyerekeket, vagy felnőtt fejjel mindent jobban tudva náluk folyton utasítgatom őket és mindig az én akaratom érvényesül az edzésen vagy a mérkőzésen?
Ha a korai üzenetek azt mondják, „oké“ vagy, akkor azt hisszük: „Hmm, egész jó vagyok“ vagy „Biztos jó életem lesz“ vagy „Úgy tűnik, sok öröm vár rám“. Másrészről, ha a kapott üzenetek azt mondják, hogy valami hiányosságunk van, úgy érezhetjük, nincs sok esélyünk a valódi boldogságra. Úgy hihetjük, nem érdemeljük meg azokat a dolgokat, amikre vágyunk. Ezért azt mondjuk magunknak, hogy hozzá kell szoknunk a szűkösséghez, az aggódásokkal teli élethez vagy az örömtelenséghez és a szürkeséghez - közben mindig azon töprengve, vajon miért van részünk oly sok szenvedésben. Vagy elhihetjük, hogy jobbat érdemlünk, és mivel törekszünk rá, végül el is érjük.

A fenti gondolatmenet egy lényeges következtetéshez vezet: gyermekkorunk történései alapján formálódik felnőtt szakmai életünk.
Többek között a képességünk is annak meghatározására, hogy mit is akarunk az élettől, mekkora boldogság elérését engedjük meg magunknak, milyen módon oldjuk meg, vagy kerüljük el a problémákat, készek vagyunk-e más utat járni, mint a nagy többség, képesek vagyunk-e felelősséget vállalni saját döntéseinkért és kitűzött céljainkért. A magas önbecsüléssel rendelkező emberek kapcsolatban érzik magukat belső késztetéseikkel, elképzeléseikkel és céljaikkal. Ezzel egy időben, kapcsolatban érzik magukat a többi emberrel is és értékeik jellemzően életigenlőek. És valóban, olyan mértékben javíthatják életét is, amilyen mértékben növelni tudják saját életük színvonalát.

Akár edzők, akár szülők vagyunk, jól meg kell fontolni, mit és hogyan teszünk és mondunk a gyerekek jelenlétében, hogyan vélekedünk róluk akár szavakban, akár tettekben kifejezve, mert minden apró momentum befolyásolni fogja a későbbi felnőttkori életüket!

cv

Az alkalmasság kérdése

cv
Gyermekként mindannyian tudni akarjuk: „Képes vagyok megcsinálni?“

Ez alatt azt értjük, hogy rendelkezünk-e kellő hozzáértéssel, ésszel, és a tanuláshoz, a gyakorlati dolgok megoldásához, és a saját megoldásaink megtalálásához elengedhetetlenül szükséges dolgokkal.

A gyerekek megfigyelik, hogy a számukra fontos felnőttek (edzők) „beugranak-e“ helyettük, hogy megmentsék őket, mikor új dolgokat kell megtanulniuk, vagy bíznak bennük, és hagyják, hogy megtanulják saját maguk megtenni a dolgokat.

Vajon Te, mint edző, vagy szülő, melyik kategóriába sorolnád magad?

Ha sikerrel veszik a növekedésükkel járó egyszerűbb kihívásokat (például: megtanulnak olvasni, egy új játékot játszani, biciklizni, táncolni, vagy egy verekedős osztálytárssal elbánni, stb.), akkor azt a következtetést vonják le, hogy ügyesek, és megvan bennük az a valami, amivel később sikeresen és hatékonyan tudnak teljesíteni az életben. Ellenben, ha azt látják, hogy állandóan megmentésre szorulnak, különben kudarcot vallanak, vagy a szülők, tanárok, edzők és a pajtásaik azt sugallják nekik, hogy önmaguk erejéből nem képesek a sikerre, hogy kész „csődtömegek”, akkor a kudarcot viszik magukkal üzenetként a felnőttkorukba.

A gyerek sajnálatosan ügyetlennek gondolja magát, ha azt látja, hogy a szülei állandóan sietnek helyette megtenni a dolgokat, az edzőjük folyton megmondja, mit tegyen a meccsen, mielőtt még ő maga gondolkodhatna.
Ilyenkor a gyerek azt a következtetést vonja le, hogy nem elég ügyes. Az ilyen „hadd csináljam meg helyetted“ jelenetek ismétlődő láncolata a következő üzenetet hordozza: „Lassú vagy és ügyetlen.“ Akár elégedetlenségének ad hangot a szülő, edző, amiért a gyerek képtelen kiállni magáért és megvívni harcait, akár átbeszélve vele a dolgokat segít neki, hogy szembe merjen szállni a verekedőkkel, „mentális fényképalbumában“ a gyerek minden képet megőriz saját alkalmasságával kapcsolatban.

Azok, akik túlságosan függnek a tekintélyt képviselő személyektől (edzőktől), rendkívüli módon vágynak arra, hogy szeressék őket ezek az emberek.
Ezért láthatjuk azt, hogy kívülről bár úgy tűnik, indokolatlanul szigorú az edző, mégis bálványként szeretik a gyerekek. Ezek a gyerekek felnőttként gyakran olyan munkát végeznek, ami mélyen alulmúlja veleszületett tehetségüket vagy intelligenciájukat, és úgy tűnik, az a hit vezérli őket, hogy ennél többre nem is képesek. Ez többnyire azért van így, mert valóban nem képesek elhinni, hogy többre lennének képesek.

Másrészről viszont azok, akik eltökéltek, függetlenek és felelősségteljesek, hiszik, hogy irányítani tudják a dolgokat.
Hozzáértésüket mindennapi teljesítményükkel demonstrálják. Ez nem csak abban segíti őket, hogy a maguk egyedi és különleges módján haladjanak előre, hanem megerősíti a saját alkalmasságukba vetett hitüket is. Más szóval: ahogy egyre érettebbé válnak, úgy erősödik a saját képességeikbe vetett hitük is.

A most megismert pszichológiai tények fényében valljuk be, elgondolkodtató, milyen hatás éri a gyerekeket egy foci edzésen-meccsen az edző, és a szülők viselkedése alapján.

(A folytatást itt találod!)


cv

Éhség ellen elég a sport?

cv

Aki sokat sportol, annál kevésbé jelentkezik éhségérzet. A vékonyabb nők esetében találóbb az előző kijelentés, a súlyfelesleggel küzdők viszont a sportolás ellenére is érzékelik az éhséget - állítják amerikai tudósok a fitforfun internetes portálon megjelent cikkben.

Az, hogy elég néhány falat, vagy farkasétvágyunknak nem tudunk megálljt parancsolni, első sorban szervezetünk leptin-szintjétől függ. Az 1994-ben felfedezett hormonnak fontos szerepe van a zsíranyagcserében. A zsírsejtek által kiválasztott anyag ugyanis a véráramba jut, s így az étvágyra és az anyagcserére hatva befolyásolja a testtömegünket. A leptin az étvágy "szabályozása" mellett a testet is aktivizálhatja, hogy az a felesleges kalóriákat a mozgás által egyszerűen elégesse. A túlsúlyosak esetében a leptinszint minden felesleges kilóval egyre csökken, s így a csökkent koncentrációjú anyag nem tudja szabályozó funkcióját betölteni.

A Katarina Borer által vezetett amerikai kutatócsoport arra a kérdésre kereste a választ, hogy a sport milyen szerepet játszik az éhségérzetet tekintve. A michigani egyetem kutatói vizsgálódásukba tíz vékony és ugyanannyi "fajsúlyosabb" nőt vont be. Az összesen húsz résztvevőnek napi három étkezés állt rendelkezésére, hogy addigi testsúlyát tartsa.

Edzés pontos terv szerint

A kísérletben szerepet vállaló nőket három különböző feladatba vonták be összesen három napig: míg az egyik csoport a kényeztető kényelem "megpróbáltatásainak" tette ki magát, azaz pihent, a másik társaság tagjainak reggel és délután ezer kilokalóriától kellett a futópadon megszabadulnia. A kutatók a tréninget végzőket két további alcsoportba osztották a sport intenzitása szerint: a keményebb fokozatban tíz intervallumban kérték őket arra, hogy 7 és fél percig tempósan gyalogoljanak.

A "tempósan" kifejezés a maximális teljesítmény 80 százalékát jelentette, s az egyes etapok között 10-10 perces pihenési időt kaptak a regenerálódásra. A könnyített üzemmódú csoport csak fele ennyire megterhelő feladatot kapott: összesen 15 percig kellett sétálniuk a maximális sebességük mindössze 40 százalékával.

Míg a teszt résztvevői többé-kevésbé megszakadtak az erőfeszítéstől, a kutatók sem tétlenkedtek: szabályos időközönként vért vettek a csoportok tagjaitól, hogy azok hormonszintjét pontosan ellenőrizni tudják. A feladathoz az is hozzátartozott, hogy a nők az egyes étkezések előtt egytől tízig terjedő skálán meghatározzák, mennyire érzik magukat éhesnek.

Nagyobb testsúly = nagyobb étvágy

Az eredmények kiértékelése után a kutatók megállapították, hogy a túlsúlyos nők esetében a tréning során nem csökkent az éhségérzet, s ez - ahogy korábban Borer és csapata is feltételezte - azt jelenti, hogy a túlsúlyosak leptin-szintje jóval magasabb vékony társaikénál. Az arányos testalkatúak az edzés után jóval kisebb éhségérzetről adtak tanúbizonyságot, ami arra enged következtetni, hogy a fizikai megterhelés hatására jelentősen csökkent szervezetükben a leptin koncentrációja.

"Az, hogy a túlsúlyosak étvágyának csökkenése a mozgás ellenére sem következett be azt jelenti, hogy ők folyamatosan ki vannak téve a felesleges kalóriabevitel veszélyének" - figyelmeztet Katarina Borer. A tudósok véleménye szerint kutatásuk arra hívhatja fel az orvosok és terapeuták figyelmét, hogy a túlsúlyosak testmozgása önmagában nem jelenti az esetleges fogyókúra sikerét, ha a mozgás során nem csökkent éhségérzetneknek nem tudnak megálljt parancsolni.

Többet megtudhatsz a témáról a www.webbeteg.hu-n ITT

Az ócska üst meséje...

cv
Sok évvel ezelőtt egy öreg, vidéki orvos hajtott be a városba.
Megkötötte lovát, a hátsó ajtón keresztül csendesen belépett egy patikába, és alkudozni kezdett a fiatal patikussal. Egy órán át alkudoztak, majd az öreg behozott egy régi üstöt és egy fa lapátot, amivel az üst tartalmát kavarni lehetett. A patikus alaposan megvizsgálta, majd az összes megtakarított pénzét - 500 dollárt - odaadta az öregnek az üstért és egy darab papírért, amin egy titkos recept állt.

Az öreg doktor örült, hogy eladta az ócska üstjét 500 dollárért, a fiatal patikus óriási kockázatot vállalt, amikor minden vagyonát feláldozta ezért. Álmodni sem merte akkor, még, hogy az üstből úgy fog folyni majd az arany, hogy messze felülmúlja Aladdin csodalámpáját!

A patikus valójában egy gondolatot vásárolt meg.
Az üst különös működése akkor vette kezdetét, amikor a patikus a cetlire leírt alkotóelemeket vegyítette egy olyan alkotóelemmel, amiről az öreg doktor nem tudott.
Próbáld kitalálni, mi volt az, amit a fiatal patikus hozzáadott, és ami miatt az üstből elkezdett dőlni az arany? Itt egy olyan történettel van dolgod, ami egy mesés regénnyel is felér, azonban ez mind szóról szóra igaz. Olyannal, ami egy gondolattal, egy ötlettel kezdődött. Vess tehát egy pillantást arra az óriási mennyiségű aranyra, amit ez a gondolat létrehozott!

Milliókat fizetett ki és fizet ki mind a mai napig a világon mindazoknak, akik értékesítik az üst tartalmát. Az öreg üst mára a világ egyik legnagyobb cukor fogyasztója és munkát ad ezreknek, meg ezreknek, akik közreműködnek a cukor előállításában. Az öreg üst évente millió és millió üveget használ el, ezzel munkát adva mindenkinek, aki az üveg előállításával foglalkozik. Az öreg üst munkát ad az eladóknak, a titkárnőknek, a hirdetési szakembereknek és egy egész sereg művésznek. Az öreg üst a kis déli városkát a Dél üzleti központjává varázsolta. Ennek a gondolatnak az előnyéből, ma minden civilizált világ hasznot húz, mert mindenki számára aranyfolyammá változik, aki csak hozzáér. Az üstből származó arany tartja el a Dél egyik legkiválóbb egyetemét, ahol diákok százai tanulhatnak. Akárki is vagy, akárhol is élsz, legyen bármi a foglalkozásod, emlékezz rá a jövőben, amikor ezt a szót látod:
Coca-Cola.

E sikernek az óriási birodalma egyetlen gondolatból nőtt ki, és az a titokzatos alkotóelem, amelyet a patikus - Asa Candler - összevegyített a titkos recepttel, nem volt más, mint... a képzelet!
Gondolkozz el ezen! Bármely gondolat, amit megalkotsz magában hordozza a nagy siker lehetőségét.

És Te? Mire gondolsz?
Szeretnél minden hétvégén több ezer embert elszórakoztatni azzal a játékkal, amit annyira szeretsz? Mert csak rajtad áll!
Ha a gondolatod gondos tervezés és megfelelő cselekvés kíséri, a siker sem marad el.

Hasznos tippek tanuláshoz!

cv
Néhány hét, és itt a tanév vége.
Már javában dübörög a nyár, és bizony egyre nehezebb leülni a szép időben egy-egy tankönyv elé.

De ha hiszed, ha nem, ebben is segít neked az edzés.
Mikor én gyerek voltam, a suliból szinte minden nap egyből edzésre mentem. Tudtam, ha a suliban figyelek, akkor kevesebbet kell már otthon tanulnom. Az edzés után hazaérve, gyorsan megcsináltam a leckém, és lefekvés előtt mindig maradt még időm játszani is.

Az edzés neked is segít kialakítanod az időbeosztásod, rendszerességre nevel és erősíti benned a kötelességtudat kialakulását…s az a csodálatos benne, hogy mind emellett megmarad játéknak! Lehet élvezni, és ha összeszedett vagy, jól osztod be az idődet, akkor hazaérve a tanulás után még mindig elég szabadidőd marad.

Tudod, én gyorsan rájöttem: ha már úgy is ott kellett lennem egész nap a suliban, saját érdekemben egyszerűbb odafigyelnem az órákon, ahelyett, hogy igyekeznék „kibekkelni” a suliban töltött időt!
Így hazaérve harmad annyi idő alatt végeztem a házival, mint azok az osztálytársaim, akik órákon inkább leveleztek, vagy rajzolgattak, ahelyett, hogy figyeltek volna.

Tegyük fel, úgy érzed végeztél, és megtanultad az adott napi leckédet.
De vajon tudod is?
Akkor vagy készen a tanulással, ha érted a lecke összefüggéseit.
Ahhoz, hogy ezt el tudd dönteni, tedd fel magadnak, és válaszold meg az alábbi kérdéseket:

Mire vonatkozik mindaz, amit elolvastam?
Milyen saját címet adnék neki?
Mi volt a lényeg? (csak egy mondatban!)
Van olyan rész, amit nem értettem meg? (ha igen, azt járd körül még egyszer - megéri!)
Milyen következtetést tudok levonni a témával kapcsolatban?

Te lámpalázas típus vagy?
A felelés, témazáró drukkal jár, ami egy bizonyos határig szükséges, elkerülhetetlen, de ha túl nagy a lámpaláz, az az eredménynek is árt, ráadásul pocsék közérzetet okoz.

De mitől is félünk tulajdonképpen, amikor kitör rajtunk a lámpaláz?
• Attól, hogy teljesítenünk kell.
• Attól, hogy szerepelnünk kell.
• Attól, hogy beszélnünk kell.

Ezt a három mumust egyenként kell – és lehet – legyőzni.

1. Az alapos tanulás, felkészülés után tulajdonképpen nem kellene attól félned, hogy leblokkolsz, amikor előtted a tesztlap, vagy kihív a tanár felelni. Mégis előjöhet ez a félelem, ami ellen az a legjobb védekezés, hogy megkérdezed magadtól: mi a legeslegborzasztóbb, ami megtörténhet? Nem jut eszembe valami, és kapok egy rosszabb jegyet. Összedől ettől a világ? Majd kijavítom. Csak a strébereknek nincsenek gyengébb osztályzatai. Így aztán egyszerűen nem érdemes rettegni emiatt.

2. A szereplést gyakorolni kell, akkor nem fogsz félni tőle.
Állj a tükör elé, és mondd fel a feladott verset, földrajzleckét stb. a tükörképednek! Még jobb, ha valódi közönség – barát, osztálytárs, testvér, szülő – előtt teszed ezt. Készíts a telefonoddal hang, vagy videofelvételt a „próbavizsgádról”, és értékeld ki! (Tudnod kell: a színészek, tévések, sportolók is ezt teszik.)

3. A beszédkészségedet ugrásszerűen javítja, ha naponta legalább negyed órát hangosan olvasol ízlésed szerinti szépirodalmat: novellát, regényt. (Kipróbáltam, nagyon igaz!)

4. A vissza-visszatérő rossz gondolatok, a félelem, szorongás ellen is felvértezheted magad.
A kudarc az élet – főként a diákélet – természetes velejárója. Kevesebb kudarc ér azonban, ha sokkal többször gondolsz arra, hogy biztos sikerül, nem pedig az ellenkezőjére. Kimondott szavaidnak óriási hatalma van: ezért kerüld a bizonytalanságot kifejező szavakat! Sose mondd: talán sikerülhetne is...! Ehelyett inkább azt mondd: sikerülni fog! Ha általában kerülöd ezeket a kifejezéseket, szófordulatokat, az idővel segít abban, hogy megerősödjön az önbizalmad.

Hogy milyen erős az a lámpaláz, vizsgadrukk, ami még természetes?
Ez egyénenként változik. De az olyan nagy izgalom, ami hasmenéssel, remegéssel, szédüléssel jár, mindenképpen káros. Vannak egyszerű technikák, amelyek segítenek higgadt maradni, vagy visszanyerni az önuralmadat. Enyhébb esetekben elegendő, ha néhány légzőgyakorlattal segítesz magadon. Vegyél nagy levegőt egészen le a hasadba, majd négyszer annyi idő alatt, mint ahogy beszívtad, fújd ki! Ezt ismételd meg négyszer, ötször. Fontos, hogy olyankor gyakorold be ezt a légzési technikát, amikor egyáltalán nem izgulsz.
Feltétlen próbáld ki, hidd el: csodákra képes!


Szívből kívánok neked jó tanulást, és valóban jó év végi jegyeket!

Kun István


Szeretnél még több tippet? Klikkelj a www.tanulasmodszertan.hu -ra!

Ígéretek földje...

cv
Magyarország az ígéretek földje.
Nem hiszed?
Miért nem?

Hisz ha fiatalként focizol, akkor magad is ígéret vagy: a jövő nagy ígérete.
Ha gyerekfoci edző vagy, akkor egyrészről Te edzed a jövő nagy ígéreteit, másrészről Te is ígéret vagy: a jövő lehetséges nagy edzőegyénisége.

Akár játékos, akár edző vagy, rajtad áll, hogy ígéret leszel, vagy a megvalósult álom.
Persze ahhoz, hogy az álmod megvalósuljon, előbb álmodnod kell.




Ha van egy álmod, soha ne hidd el senkinek, ha azt mondja nem sikerül!

Minden neves szakember, az élet minden területéről azt mondja:
a válságból kivezető út, a nagyobb tudás megszerzése.
Mindegy hogy játékos, vagy edző vagy, az álmod megvalósításához, az ígéret beváltásához tudásra van szükséged.

Általában, ha valamitől félünk, az azért van, mert kevés róla az ismeretünk.
Ezért minél jártasabbak vagyunk egy dologban, minél nagyobb abban a témában a tudásunk, annál magabiztosabbak vagyunk, annál könnyedebbek a cselekedeteink is azon a téren.
Így van ez a fociban is, akár játszol, akár edzést vezetsz.

Soha ne add fel! Mindig keresd azokat, akiktől tanulhatsz - vagyis akiktől több leszel Te magad is!

Legyél Te, a megvalósult ígéret!

Eljött az idő...

cv

Mi az, ami az életedben nagyon fontos, de mindig kevés van belőle?

Az idő.

Te fejlődni akarsz, de munkád mellett
nincs időd a szakkönyveket bújni.

Szeretnéd sikerre edzeni a csapatod, de nem áll módodban évekig tesztelni a gyakorlatokat, mert

azonnali, gyors eredményeket várnak tőled.Talán Te is sejted: a KIDDY11 on-line tanfolyam tudása nem misztérium:
kellő időráfordítással mindenkinek a rendelkezésére állhat a benne megírt tudás.

Az általa kínált tananyag mindenki számára megtalálható, elérhető, csak el kell mennie a könyvtárba, el kell olvasni a megfelelő könyveket, az interneten utána kell nézni a dolgoknak, elolvasva, lefordítva a megfelelő cikkeket, írásokat, s mindezt összemosva a sportág specifikumaival logikus, egymásra épülő rendbe kell fogalmaznia.

Nekem ez 6 évembe telt.

Szeretnéd, hogy a sikeres edző titkát kutatva, neked is ennyi idődet vigye el egy gyerekközpontú sikergarantált futball-edzésprogram kifejlesztése és elsajátítása?

Én most a 6 év bizonyítottan sikeres elméleti kutatásait, gyakorlati tapasztalatait, és teszteredményeit kínálom számodra,
7 hétbe sűrítve - napi 100 forintos áron!

Megspórolok 6 évet – jelentkezek a tanfolyamra!

Nem egyszerűen sikert, hatékonyságot és eredményességet, de
szabadidőt kínálok most neked.
Ráadásul most 100 forintos napi áron.

Jelentkezz most az On-line Utánpótlás Futballedző Tanfolyamra, fizesd be május 15-ig a
minden eddiginél kedvezőbb 4.900,- forintos tanfolyam
díjat, és vedd meg tőlem a szabadidőd, mindössze napi 100 forintért!

Az akció 2009. május 12 – 15-ig tart.

Ha ez alatt az idő alatt jelentkezel, és fizeted be a tanfolyam díjat, 4.900,- forintért kapod meg az On-line Utánpótlás Futballedző Tanfolyamot, függetlenül a tanfolyam leírásában, és a jelentkezésed követő visszaigazolásban olvasható 19.900,- forintos akciós ártól.

Megspórolok 15.000 forintot és 6 évet – jelentkezek a tanfolyamra!

15.000 forint a fertőző zsebfekély ellen!

cv

Reggeltől estig sulykolja a média: VÁLSÁG VAN.

Saját életedben már biztos több tucat önjelölt kiút-mutató jelentkezett be a válság kezelésére, a lehetséges megoldások széles spektrumával.

Én nem ezt teszem.*

Egyszerűen tudomásul veszem, hogy most valószínű Neked is zsebfekélyed van.
De ettől tanulnod, fejlődnöd még lehet, ha szeretnéd – pláne mikor extra kedvezményes áron teheted!

Május 12 és 15 között csupán 4.900,- forintért Tiéd az
első, és mindeddig egyetlen hazai
On-line Utánpótlás Futballedző Tanfolyam!

Az akcióval pontosan 15.000,- forintot hagyok a zsebedben,
amit így arra költhetsz, amire szeretnél!

A KIDDY11 módszer nem ígérget – már bizonyított.
Vele a gyerekek könnyedén, a gólszerzés öröme közben tanulják meg a sportszerű játékban való magas szintű gondolkodást. Használatával olyan teljesítményekre lesznek képesek, melyekre eddig még soha. A tanfolyam anyaga, a benne rejlő tudás – Hatalom.
Hiszem, ha Téged is érdekel ez a hatékony, sikerorientált tanfolyam, pusztán anyagiak nem állhatnak közéd és a tudás, a játékosaid, gyerekeid sikere közé!

Ezért hát, ez az igazán pár 100-as ajánlat!*

7 hét anyaga, komplett, azonnal használható gyakorlatleírásokkal 4.900,- forintért.
Napi 100 forintodba kerül, ha az akció időtartama alatt jelentkezel, és fizeted be a tanfolyamot.
Napi 100 forintért juthatsz hozzá, tanulhatsz, és alkalmazhatsz egy sikerrel tesztelt, már bizonyított edzésprogramot.
Ez igazán csábító ajánlat.

A válság csak egy állapot - fordulhat jóra és rosszra egyaránt.

Rajtad áll, hogy mit teszel ebben a helyzetben. Felkészülsz a válság utáni helyzetre, vagy sem. Egy viszont biztos: a válságnak egyszer vége lesz, és csak rajtad áll, hogy mikor eldördül a startpisztoly tettre készen állsz-e majd, felkészülten a rajtvonalon, vagy akkor fogsz-e kapkodni a tudásért, ami a megváltozott helyzetben nélkülözhetetlen lesz?

A Te döntésed.*

De döntésedben most segíthetek Neked azzal, hogy jövő héten néhány napig, a mostani zsebfekélyes helyzethez alakítom a tanfolyam árakat.
A válság jön és megy; de a gyerekek mindig akarnak majd, és fognak is focizni.

Készülj!

Csak akarnod kell, és május 12-15 között 4.900,- forintért Tiéd az
első, és mindeddig egyetlen hazai
On-line Utánpótlás Futballedző Tanfolyam!

*Itt beleleshetsz a tanfolyam tematikájába - de még ne jelentkezz! A jövő héten negyed áron viheted el!
Részletekért figyeld a fociforradalom blogot, vagy regisztrált forradalmárként a jövő heti KEDDI KIDDY Hírlevelet!

Apu elfelejti..

cv
"Figyelj rám, kisfiam.
Álmodban teszem ezt a vallomást. Belopóztam hozzád, egyedül. Alig néhány perccel ezelőtt, miközben a szobámban újságot olvasva ültem, lelkiismeretfurdalásom támadt. Bűnösként jöttem az ágyadhoz.


















Arra gondoltam, kisfiam, hogy ma haragudtam rád.
Megszidtalak reggel, amikor öltöztél az iskolába menés előtt, mert a törülközővel csak úgy megpacskoltad az arcodat.
Rendreutasítottalak, mert a cipődet sem tisztítottad ki rendesen.
Dühösen rád kiáltottam, mert szétszórtad a dolgaidat a padlón.
Reggeli közben is találtam megróni valót.
Kiloccsantottad a tejet, aztán egészben nyelted le az ételt; a könyöködet az asztalra raktad; a vajat túl vastagon kented a kenyérre.
Amikor pedig elindultál, és én is a vonathoz készültem, visszafordultál, integettél nekem, és így kiáltottál: "Isten veled, apu!" - én meg szigorúan összeráncoltam a homlokomat, és ezt feleltem: "Húzd ki magad!"

Délután aztán elölről kezdődött az egész.
Amint hazafelé jöttem, meglestelek az úton: térdeltél, golyókkal játszottál.
Máris lyukas volt a harisnyád.
Megaláztalak a pajtásaid előtt azzal, hogy rád parancsoltam: előttem menj, egész hazáig.
Drága a harisnya és te is gondosabb lennél, ha neked kellene vásárolnod.
Ezt vetette apád a szemedre, kisfiam.
Emlékszel-e, hogy később, amikor a szobámban olvastam, félénken bejöttél, szomorú tekintettel a szemedben?
Amikor felnéztem az újságból, türelmetlenül a zavarás miatt, habozva álltál az ajtóban.
"Mit akarsz?" förmedtem rád.
Te nem feleltél, hanem viharos lendülettel felém futottál, a karodat a nyakam köré fontad, megcsókoltál, magadhoz öleltél azzal a szeretettel, amelyet Isten ültetett a szívedbe, és amelyet még a ridegség sem tudott elhervasztani.
Aztán elmentél, feltipegtél a lépcsőn az emeletre.

Nos, kisfiam, nem sokkal ezután történt, hogy az újság kicsúszott a kezemből, és rettenetes, dermesztő félelem fogott el.
Mit csinált belőlem a megszokás!?
A hibakeresés, a dorgálás rossz szokás- azért büntettelek meg, mert gyerek vagy!
Nem mintha nem szeretnélek, csak éppen túl sokat várok egy gyerektől.
A saját megsokasodott éveim mértékével mérlek.
Pedig olyan sok jó és szép és becsületes van a jellemedben.
A szíved nagyon jó.
Az a természetes kedvesség is mutatja, amellyel hozzám futottál, és egy csókkal jó éjt kívántál nekem.
Nem is számít ma este semmi más, kisfiam. eljöttem a kis ágyadhoz a sötétben és szégyenkezve letérdeltem.
Ez a vallomás csak a vezeklésem egyik része.
Tudom, meg sem értenéd ezeket a dolgokat, ha nappal és hangosan mondanám el neked.
Holnap azonban igazi apu leszek!
Pajtásod leszek, és veled szenvedek, ha szenvedsz, veled nevetek, ha nevetsz.
Inkább leharapom a nyelvemet, ha még egyszer türelmetlen leszek.
Azt mondogatom majd magamban, mint valami litániát: "Hiszen csak gyerek-csak egy kisfiú még!"

Attól félek, úgy bántam veled, mintha máris felnőtt lennél.
Most azonban, hogy itt látlak az ágyacskádban, fáradtan és összegömbölyödve, most látom, hogy még csak egy kisgyerek vagy.
Tegnap még anyád tartott a karján és a fejed az ő vállán pihent.
Sokat kívántam tőled, nagyon sokat.."

(Írta W. Livingston Larned)

Fociforradalom a Facebookon!

Karesz baja a Te bajod is?

cv

Képzeld, mi történt nemrég!

Összefutottam Karesszal, egy rég nem látott, fiatal focista barátommal.
Váltottunk pár szót, de végig éreztem, hogy valami nyomasztja, nem is kellett sokáig várnom, ő maga hozta fel a témát.
„Tanácstalan vagyok. Az elmúlt két hétben ugyan úgy, mint eddig, keményen hajtok, edzek, beleadok mindent, mégis látványosan romlik a teljesítményem. Hogy lehet ez?”
Régóta ismerem a srácot, lelkes és tehetséges focista. Nem kérdezne, ha nem lenne komoly a probléma, és ha nem érdekelné őszintén a véleményem. Ezért leültem vele egy közeli padra és elbeszélgettünk.

Részletesen elmeséltettem vele, mi minden történik az edzésén, és ő lelkesen mesélt is nekem a feladatokról, a hétvégi meccsekről.
Úgy láttam, minden rendben. De akkor hol lehet a hiba?

Tovább faggattam, majd hirtelen beugrott, amit az elején mondott. Hogy az elmúlt két hétben jelentkezett nála a látványos teljesítményromlás. Mivel nagyjából ugyanígy, azaz 2 hete van igazán jó idő, azonnal rákérdeztem, tart-e a csapata edzés közben ivó-szünetet?
Mondta, amit már sejtettem: csak esetlegesen.
„- És akkor edzés után bepótolod?
- Persze, alig várom, hogy vége legyen az edzésnek és bemenjünk az öltözőbe, rácuppanok a csapra és teleiszom magam!
- Értem. És mennyit eszel edzés után vacsorára?
- Mire hazaérek, már nem vagyok nagyon éhes, nem eszem túl sokat.”

Megjött a tavasz, és vele együtt a napsütéses edzések, a jó idő....
...és itt van a kutya elásva!

Elmondom neked is, amit neki tanácsoltam - remélem Te is legalább annyira jó hasznát veszed majd, mint ő!

►A hőmérséklettől és az edzés intenzitásától függően, az edzésbe rendszeres időközönként frissítő szüneteket kell tartani, hogy az elvesztett folyadékot pótolhassák a játékosok!
►Ügyelned kell arra, hogy kulacsodban ne szénsavas, vagy cukros üdítő legyen!
►A szünetekben csak pár kortyot igyál, mert ha teleiszod magad, az lerontja az edzésmunkát!
►Ha edzés közben apró kortyokkal frissíted magad, az edzés után se lesz szükséged extra mennyiségű folyadékpótlásra, így nem telsz el, és rendesen tudsz majd vacsorázni!

Mindig figyelj oda saját tested jelzéseire!
A tudatos folyadékpótlás, ez az apró, de fontos ismeret az egész nyári szezonban végigsegít téged, hogy továbbra is a lehető legjobb formádat hozhasd az edzésen és a meccseken is!

Üdv:
István

Ui: Karesz tegnap este lelkesen hívott fel telefonon! Mióta kiveséztük, hogy hol a hiba, visszatért a formája, ráadásul csapatában már a többiek is elkezdtek figyelni a tudatos folyadékbevitelére. Megbeszélték az edzővel, hogy szólnak, ha szomjasak, de nem élnek vissza a helyzettel, hisz nem lehet lógás alapja az ivásszünet.

;) Küldd tovább ezt a bejegyzést barátaidnak, csapat társaidnak, edződnek is!

Hogyan hozhatsz ki a kis játékosokból NAGY TELJESÍTMÉNYT?

11 egyszerű, de hatékonyan alkalmazható tipp

gyerekfoci edzőknek!

1. Mondd el a gyerekeknek, mi a játék célja!

Felnőttként számodra egyértelmű: a futballjáték célja a góllövés, és ezzel együtt az ellenfél góllövésének megakadályozása.

De te gyerekeket oktatsz, és ha hiszed, ha nem, a 6-8 éves focisták gondolkozási szintjén ez az egyszerű tény még nem világos, így ha nem mondod el, nem fogják tudni. Tudatosítsd bennük sok-sok, egymást követő edzésen. Legalább ennyire fontos az is, hogy rendszeresen emlékeztesd őket rá: az a csapat nyeri majd a meccset, amelyik a meccs lefújásáig több gólt lő a hálóba!

2. Határozd el magadban, mi lesz az edzés fő célja!

Hogy edzésen mire van szüksége játékosaidnak, miben kell fejlesztened őket, azt te tudod.

De arany szabály: törekedj rá, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, sikerélményhez jussanak, mindig tanuljanak valami újat, és közben fejlődjön valamelyik képességük (gyorsaság-mozdulat és gondolkodás, téri tájékozódás, egyensúly érzék, ritmus érzék, kinesztetikus képesség).

3. Edzéstervezésnek nincs helye az öltözőben!

Veled is előfordult már, hogy nem volt időd felkészülni, és az öltözőben dobtad össze az edzés anyagát?

Kerüld el azzal a felesleges feszültséget, hogy megtervezed előre az egész szezont. Dönts időben, hogy mit akarsz majd megtanítani a gyerekeknek, így alapból felkészült leszel az edzésekre. Tudd, hogy az adott időszakban mi a tananyag, tudd a szükséges gyakorlatsorokat, így könnyen ki tudsz majd választani az adott edzésre is feladatokat. Törekedj rá, hogy mindig előre felkészült legyél, mert az rengeteget segít az edzés gördülékeny levezetésében!

Persze adódhatnak váratlan helyzetek, de ezeket nem szabad az edzésre, vagy a pályára vinni, a srácok ebből nem láthatnak semmit. Ehhez nyújt támogatást, ha előre tervezel, és ennek a tervnek az edzésanyagát fejből is tudod – így könnyen átvészelheted majd a nehezebb napokat is.

4. Próbálj meg lazítani!

Természetes, hogy amit elterveztél, azt akkor is végig szeretnéd vinni az edzésen, ha a srácok láthatóan nem nagyon élvezik, hiszen dolgoztál vele, sokszor nem is keveset.

De edzőként tudnod kell, hogy az eredményességhez mindig a gyerekek aktuális hangulat állapotához és tudás szintjéhez kell igazítanod az edzésfeladatokat, függetlenül a benned előre megfogalmazott edzéstervtől. Ha még nincs tapasztalatod, jó kiinduló pont lehet, ha egyszerűen csak figyeled a gyerekek reakcióit. Máris tudni fogod, mely gyakorlatok lehetnek aznap igazán építőek és hasznosak, és melyek nem.

5. Kezdj mindent az elején!

Az öltözőben edzés előtt mindig kérdezd meg a gyerekeket: mi történt velük, mióta nem találkoztatok?

Az őszinte érdeklődésből egy kötetlen beszélgetés alakul ki, ami jó hangulatba hozza a srácokat. Olyan lelkesedéssel, amilyennel csak tudod, mondd el, hogy milyen feladatok lesznek az edzésen. Ha te lelkes vagy, az átragad a srácokra is! Már beszéded közben figyeld a reakciókat, hogy érezd, aznap milyen hangulatban vannak, hogy melyik feladatot, hogyan fogadják. Így már előre ki tudod következtetni, melyek lehetnek majd a kevésbé kedvelt részek, ahol ha úgy adódik, reagálnod és változtatnod kell majd a feladat menetén.

6. Használd ki: a gyerekek utánzással tanulnak a legjobban!

Utánzásból, vagyis, ne csak mondd (pl.: vezessük át a labdát a bóják között), hanem valóban mutasd meg számukra a feladatokat!

Ezzel nem csak azt biztosítod, hogy könnyen „másolható” leszel, hanem együtt dolgozva velük a renoméd is nő a szemükben.

7. Ismerned kell játékosaidat!
A meccseken tudnod kell, mi az, amit edzésen már megtanítottál a srácaidnak, és ebből mi az, amit viszont is láthatsz a játék során.

Pszichológiai tény, hogy amit nem sikerült elsajátítaniuk az edzéseken, azt nem is fogod viszontlátni az éles játékban sem tőlük. Teljesíthetetlen elvárásokkal csak a frusztrációs falat építed bennük.

8. Figyelj magadra is!

A meccseken karba tett kézzel szoktál a csapatodnak utasításokat osztogatni?

Ez a testbeszéd elárulja számukra, hogy feszült vagy. Ráadásul a karba tett kezek gátolják az információ befogadását, így csak a saját elképzeléseid járnak majd a fejedben, nem tudsz megnyílni a mérkőzés történéseivel szemben. Engedd le a kezeid, és meglátod: sokkal több információ jut majd el hozzád a meccsről, és az aktuális helyzetek megélésével együtt jobban segíted majd csapatodat is!

9. Könnyítsd meg a dolgod – már a meccs előtti nap!

Te mikor döntöd el, hogy ki legyen a kezdő csapatban?

Szerencsés, ha már előző nap tudod, így az öltözőben csak a kezdők kijelölése, a bíztatás és a taktika elmondása marad. A megálmodott kezdőt ne sztenderdekre alapozva, hanem a legutóbbi hét teljesítménye alapján állítsd össze, és legyen meg a fejedben már a meccs előtti nap, ez a lehetséges kezdő csapat. A meccsek helyszínére te érj oda leghamarabb, így fogadni tudod az érkező játékosokat. Ha együtt utaztok a bajnokság színhelyére, még jobb a helyzet, útközben mindegyikkel beszélgess pár mondatot és figyeld meg a reakciókat. Ez alapján láthatod, ki milyen állapotban van, és ha a megálmodott kezdő csapatból valakit nem látsz rendben, vizsgáld meg az okokat, hisz aki jól dolgozott egész héten, az megérdemli, hogy most játszon. Lehet, hogy csak egy jó szó, egy kis törődés, ami oldja a feszültséget, de az is előfordul, hogy nem reggelizett, vagy az izgalom miatt szorulása van, fáj a hasa. Figyeld mindig a gyerekeket, vedd észre, ha szükségük van rád!

10. A pozitív elvárás csodákra képes!
Te mit használsz többször, dicséretet, vagy kritizálást?

Próbáld ki ezt! Egy nagyon nehéznek ígérkező torna előtt az öltözőben, a pusztán száraz, taktikai utasítások helyett minden gyereknek egyesével mond el, hogy ő miben a legjobb, és hogy ezt bármikor meg is tudja tenni. Azt is mondd el, hogy egyéni erősségük, hogyan használ a csapatnak. A teljesítmény? Tapasztalatból mondom: 100% tornagyőzelem. Próbáld ki, és te is látod majd csapatodban a magabiztos, sikertől ragyogó, elégedetten vigyorgó kis arcokat!

11. Csapatod meccsén nem lehetsz játékos!

Edzőnek vagy inkább játékosnak érzed magad a mérkőzéseken?

Ha játékosként állsz a pálya szélén, akkor csak a megtörtént eseményekre tudsz reagálni, amivel nem segíted a csapatodat. A múlt már elmúlt, előre felé kell tekintened. Ehhez viszont elemezni kell a játékhelyzetet – vagyis edzőnek kell lenned, játékos helyett. Így majd megoldásokat tudsz a csapat elé tárni, reagálások, dörmögés, kritizálás helyett.

Gyerekfoci - Öngól a sötétben

cv

Átfogó tanulmány a hazai labdarúgó utánpótlásedzőkről, 10 év gyakorlat, és 6 év kutatómunka tapasztalatai alapján. Célja, hogy érthető, átfogó képet, valamint egy működő megoldást adjon a témában. Ha valami kimaradt, vagy hozzászólnál, kérdeznél, írd meg megjegyzésben, vagy közvetlen e-mailben az istvan@kiddy11.hu e-mail címre. Minden levélre válaszolok. Kun István www.fociforradalom.hu

(A cikk végén ajándék! 11 egyszerű, de hatékonyan alkalmazható tipp, gyerekfutball edzőknek)


Puskás stadion 2009. 04. 01. Magyarország – Málta 3:0


Érezhető az eufória, hazánk egy emberként ünnepel.

A futball népszerűsítéséhez hatalmas injektáció ez a győzelem.

A nagyjából 36 000 nézőből több mint 10 000 az ingyen jeggyel beengedett gyerek. Remek a marketing, hisz kell-e ennél több a srácoknak, hogy belelkesedjenek, és engedve álmaiknak beiratkozzanak egy fociklubba? Nem. És rögtön felmerül a kérdés. Hogyan lesznek képesek a hazai klubok és szervezetek fogadni, a válogatott sikerén felbuzduló 6-12 év közötti gyerekeket?

Mert szakember még nincs, aki érdemben foglalkozzon a foci megnövekedett népszerűsége miatt jelentkező gyereksereggel....

Az MGyLSz adata alapján ma a felnőtt-válogatott szintjén vagyunk a legközelebb a világ elitjéhez – ez látszik a mostani selejtező sorozatban is.

Azonban minél lejjebb megyünk a korosztályokban, annál messzebb kerülünk az elittől.

Feltétel rendszerében a magyar gyerekfoci fényévekre van tőle, de még a középkategóriától is.

Örüljünk, lelkesedjünk – és cselekedjünk! A megérintett, és valóban kiaknázható pozitív erőt, a sport felé forduló gyerekek tömegeit most kell a tettek mezejére vinni, ha nem csak 50 évente szeretnénk nemzetközi futballérdeklődésre számot tartani.

Mert mi történik, ha nem tudják képzett szakemberek fogadni a sportág utánpótláscsapataiba beözönlő gyerekeket? Hiába volt a jó marketing, a tömegesítés kudarcot vall, és a magyar foci újra elveszti potenciális alap bázisát, a fiatalokat. Ez az a felismerés, ez az a hangulat, aminek most mozdítania kell, ami elsöpörheti a jelenlegi rendszert, s vele a régi beidegződéseket.

A tehetséges focistagyerek szülőjeként, edzőjeként Te is tevékenyen alakítod a magyar futballt!

Vele szemben támasztott mostani elvárásaid, tetteid határozzák meg, mi vár rá, és ezzel együtt a sportágra is a közeljövőben. A mai óvodások, kisiskolások, fiatal játékosok azok, akik nagypályára lépve újra elhozhatják hazánknak a nemzetközi futball sikereket – az elismerést. Szakmai képzésükben, nevelésükben hatalmas szerep jut közvetve a szülőknek, és közvetlenül a gyerekfutball edzőknek.

A munkáját háttértudás és szakértelem nélkül végző edző megfosztja a kisgyereket álmaitól.

Hiába abban a tehetség és ambíció, egy emberileg és szakmailag nem felkészült edző már 6-7 évesen becsukja az álmok előtt a kaput, mert nem megfelelő impulzusokat ad át, a kora miatt még könnyen alakítható, és befolyásolható gyereknek.

Megdöbbentő, de a hazai utánpótlásedzőknek – tisztelet a valóban csak néhány kivételnek - fogalma sincs róla, hogyan kell a gyereket labdarúgásra tanítani.

E ténynek semmi köze divatos indokokhoz: a gazdasági válsághoz, Obamához, a globális felmelegedéshez, Gyurcsányhoz vagy Beja asszonyhoz.

Mi magunk, edzők tehetünk arról, hogy a túlélésre játszva legtöbbünk mindig a könnyebb utat választja. Hogy a sportág perifériájára szorultan, bosszúból fegyvert ragadunk, és megengedjük magunknak a lustaságot, igénytelenséget, az inkvizíciós nevelési módszereket, csak, mert a szakma nem becsüli itthon a gyerekfocit – és ezzel együtt munkánkat sem. Miért van ez így?

A magyarázkodás olyan, mint az a bizonyos lyuk – mindenkinek van, de senki nem kíváncsi rá.

Mostani felnőtt labdarugóink sikereinél jóval csendesebben, de most is zajlik az a dráma, melyben cirka 30 000 leigazolt gyerekjátékos, szüleik, rokonaik, és kb. 5 000 edző a főszereplők (nem szólva a több tízezer, hobbi csapatokban, alkalmi edzőkkel játszó gyerekekről), ezért enyhén szólva felelőtlenség, egyetlen „Tudom is én?” legyintéssel elintézni, a szép számban akadó pro és kontra érveket.

Íme 5 fontos tény abból a világból, melyet szülőként, utánpótlásedzőként mindenkinél jobban kellene ismerned – a gyerekek és a futballsport összefüggésének világából.

1. Magyarországon nincs olyan szakma, hogy futballedző

Pláne olyan, hogy utánpótlás futballedző.

Országos szinten 8 egyetem és főiskola oktathat futballt, ők adják az úgynevezett UEFA"B" Licence képesítést. Az MLSZ, mint szakszövetség tartja az UEFA"A" és PRO Licencet. Azonban bármelyiket is végzi el valaki, felnőtt labdarúgó képzést kap, a tananyagban csak érintőlegesen szerepel az utánpótlás oktatás. A testnevelő tanári diplomát nem fogadja el a szakszövetség, az UEFA licencet pedig az állam nem fogadja el. Így, ha a törvényeket szó szerint nézzük, nem létezik olyan szakma, hogy labdarúgó edző.

E helyütt összevetni a papírformát a gyakorlattal olyan, mint Ford Fairlane szerint Zuzuval beszélgetni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.

Az MLSZ labdarúgó edző képesítési követelményeiben, az utánpótlás csapatok edzőire vonatkozó indokolás a következő: „Az MLSZ versenyrendszerében szereplő sportszervezeteknél edzői feladatot ellátó sportszakembereknek a 157/2004. (V.18.) sz. Korm. rendelet jegyzéke (az állam által elismert, a sport területén képesítéshez kötött tevékenységekről) 4. pontja alapján edzői tevékenység, sportolók versenyre való felkészítését csak minimálisan sportoktatói végzettséggel rendelkező személy láthatja el.”

Hogy is van ez?

Konkrét példa. Az utánpótlásedzőnek készülő Zoli, felutazik Budapestre, és lelkesen beiratkozik a TF Sportoktatói Tanfolyamára, melyet X forintért Y alkalommal látogathat, s melynek elvégzése után OKJ-s végzettség üti a markát. Célja, hogy az MLSZ követelményeinek megfelelve, a tanfolyam elvégzése után szakszerűen neki kezdhessen, a falujában élő gyerekek futballoktatásának.
Első csalódására a tanfolyamon szinte semmit nem tanul a futballról. Gyerekekről, utánpótlás futballról pedig még annyit sem. Igaz, a tanfolyam elvégzésével általánosságban már mindent tud a sportoktatásról, és papírforma szerint, akár már most hazamehetne, és a markába kaparinthatna egy-két tucat 6-12 év közötti gyereket, hogy szak edze őket. De érzi, nincs még meg benne a vágyott tudás, bizony, még tanulnia kéne. (Ezzel a mentalitással jelenleg kisebbséget képvisel.) Hogy valóban „megokosodjon”, hősünk nemsokára újra pestre látogat, és beiratkozik a 8 felsőoktatási intézmény közül az egyikbe, az áhított UEFA „B” Licence képzésre.
Itt éri az újabb, második csalódása. Az utánpótlásra szánt 2, jó esetben 3 hetes (hetente egy alkalommal tartott) képzés helyett, az oktató „Gyorsan ugorjuk át!” felkiáltással, mindössze egyetlen alkalommal beszél gyerekekről, mondván: a 6-12 évesekről általában tudni illő dolgok, pontosan beleférnek ez egyetlen alkalomba. És lőn, valóban gyorsan átfutják, az 5 hetes tanfolyam második hetén már nyakig merülnek a nagypályás futballban. Mit is tehetne mást lelkes jelöltünk, mint félrevonja az oktatót, hogy ő bizony szeretné megtudni a gyerekekről, amit csak lehet, így szeretné becsülettel végigülni, az előre beígért alkalmakat.
És ekkor jön a harmadik csalódása. A tanfolyam vezető maga is felnőtt csapat edzője, így nem tud, nem is akar érdemben beszélni többet a gyerekekről. Engedve az oktató, és a többiek nyomásának delikvensünk végül beletörődik sorsába, és megszerezve az UEFA „B” Licence-t, a továbbiakban szabadidejének nagy részét idegen nyelvű publikációk olvasásával, az internet böngészésével, és a szakma „öreg rókáinak” szakmai látogatásával – azaz tapasztalatgyűjtéssel tölti. S mindeközben magához mérten igyekszik a legjobbra megtanítani saját U8-as, U9-es és U10-es csapatait, hisz a nullához közelítő utánpótlásedző tudásával, egyik napról a másikra mégis csak 35 gyerek futballjövőjéért lett felelős.

Hát így van ez.
A jelenlegi képzési rendszerben semmit nem oktatnak gyerekekről, gyerekfutballról, de a klubok csak e képzéseken megszerezhető papírokkal alkalmazhatnak valakit, mint utánpótlásedző.

Van működő megoldás! (de kérlek még ne klikkelj)

Talán már magad is kitaláltad, mi a következő pont.

2. Magyarországon nem létezik gyereklabdarúgó edzőképzés
Ez a magyar labdarúgás rosette-i köve.

A hazai utánpótlásedzők, mind saját kútfőből összeállított, szubjektív edzésterv alapján oktatják a rájuk bízott gyerekeket. Nincs vezérelv, nincs szakképzés. Nem meglepő hát, hogy – bárhogy is szépít szülőnek, gyereknek, vagy kollégának – a legtöbb esetben egy hazai utánpótlásedzőnek fogalma sincs róla, hogyan kell a gyerekeket labdarúgásra tanítani.

Az edző munkájának eredményessége, csapatának sikerében mutatkozik meg.
Mivel jelenleg nincs olyan képzési forma, vagy rendszer, melyben az edző elsajátíthatná a gyereklabdarúgás oktatásának alapjait – és itt még nem többről, alapokról beszélek – egy itthon sikeres gyerekcsapat teljesítménye, a külföldi tornán épp az utolsó helyre elég. Pedig a hazánkban futballozó gyerekek és tehetségük semmiben nem különbözik a külföldi, hasonló korú gyerekektől.

Ma, ha szülőként leviszed a gyereked első edzésére, csak remélheted, hogy az edző tudja: a gyerek nem miniatűr felnőtt.
Ezt mindenki tudja! – mondhatod. De a valóságban az állítást félresöpörik, felesleges feszültséget generálva ezzel az edző – szülő – gyermek örök háromszögében. Ha elméletben megy, miért nem veszik a gyakorlatban is figyelembe? Minden utánpótlással foglalkozó fórumon a szakemberek kihangsúlyozzák a korosztályos képzés fontosságát, arra azonban nem világítanak rá kellőképpen, hogy ezt nem lehet megtenni az adott korosztály fejlődés-lélektani ismeretei nélkül!
A labdarúgás utánpótlás hatékony, célorientált tanításához alapos, futball-specifikus ismeretekre van szükség a gyermekek pszichés és fizikai fejlődéséről, jellemzőiről. Csak ezek birtokában lehet felismerni és sikerrel megalkotni az optimális fejlődést biztosító mozgásanyagot, gyakorlatsorokat.

A legtöbb hazánkban futballozó gyerekek, az őket tömörítő utánpótláscsapatok, nem azért képtelenek fejlődni, mert nem elég tehetségesek, vagy, mert nem elég agilis az edzőjük. Azért nem haladnak előre, teljesítményük azért nem növekszik, mert a tehetségüket nem támogatja megszerezhető, a korosztállyal kapcsolatos futball-specifikus fizikai és fejlődés lélektant bemutató ismeretanyag, edzői szakértelem, és gyakorlatias, átgondolt, a modern elvárásokra is megfelelő tematikus edzésprogram.

Konkrét példa. Épp két támadó játékos viszi kapusra a labdát, miközben az edző (általában a szülővel együtt) torka szakadtából kiabál a pálya széléről a labdás kisgyereknek: „Passzolj Dani! Passzolj már!”
Felnőtt fejjel egyértelmű, hogy 2:1 ellen a legegyszerűbb az lenne, ha kijátsszák a kapust. Azonban a 6-8 éves Daninak ez egyáltalán nem magától értetődő. Az edzőnek, és jó esetben a szülőnek is tudnia kéne, hogy ő még a konkrét gondolkodás szintjén van, azaz úgy gondolja, egyedül fogja megoldani a szituációt. Gyarló dolog azt hinni, társa a passzra várva fut vele. A labda nélküli társ is csak azért fut együtt a támadással, mert ő is ott akar lenni, közel a siker pillanatához, az örömhöz. Eszébe sem jut, hogy majd megkapja a labdát, hiszen ő is úgy gondolkodik, mint a Dani, tehát biztos benne, hogy az egyedül fogja megoldani a helyzetet. De egyre hallja, ahogy mindenki üvölti „Passzolj!” – és végül már ő is ezt akarja, hiszen ha a szülei, és az edzője is ezt mondja, akkor biztos ez a helyes.
Ugye láttad már, mi szokott ilyenkor történni?
Dani megzavarodik, hiszen teljesen saját logikája ellen való a bekiabált utasítás. Hezitál, de végül enged a nyomásnak – és passzol. Ám ekkor már késő, a passz pontatlan, így végül elmarad a várva várt gól. Ami viszont garantáltan nem marad el, az a Daniban lecsapódó óriási csalódottság és értetlenség. „Miért kellett passzolnom? Egyedül vittem a kapusra, és be tudtam volna rúgni.”

Hogy miért nem ismeri Dani gondolatait az edző, már sejted. Mert nem tanulta.

Pedig, ha akarná

- megtalálhatná és alkalmazhatná Dani és a csapattársai számára legmegfelelőbb edzési és felkészülési programot

- időt és energiát szánva szabadidejéből tovább képezhetné saját magát

- a kardinális tananyagokat, tudományos eredményeket (mivel 99%-ban más országokban, idegen nyelven publikálják) lefordíttathatná, megérthetné, és feldolgozhatná saját edzéstervében

- az így megszerzett tudással felzárkóztathatná Danit és a többieket a nemzetközi trend által megkívánt szintre.

Ezzel elindulna egy folyamat, melynek végén a magyar labdarúgás visszakapná régi fényét: a stabil, nemzetközi szintű elismerést és megbecsülést.

Van működő megoldás! (de kérlek, még várj)

Hogy miért nem akarja? Miért egyszerűbb üvölteni a pálya széléről: „Passzolj már Dani!”? Íme, a válasz.

3. Magyarországon ma sem a szakma, sem az edzők nem tekintik igazi sportnak a gyerekfocit
Ahogy az előzőekben, úgy itt is fel lehet háborodni, meg lehet botránkozni – de vitatkozni nehezen lehet. Az edzők erkölcsi, szakmai, és anyagi megbecsülése ékesebben beszél bármi másnál.

Egy gyerekmeccs koránt sem olyan látványos és számottevő esemény, mint bátyja, a nagypályás futball. A rendezvényen érthető mód nem képviseltetik magukat az alkohol (pl. a sör) gyártók, az esetek nagy részében lokálisan kerülnek megrendezésre, alacsony nézőszámmal, ezért a média és a marketing értéke is elhanyagolható. Mivel a felnőttek is a nagyokat favorizálják, érthető mód, maguk a gyerekek is „felfelé barátkoznak”, idol csak a nagypályás játék és egy felnőtt játékos lehet.

Üzleti szempontból a gyerekfoci, és kapcsolódó rendezvényei jelentéktelenek, nincs benne pénz. A központilag juttatott támogatás sovány, így jellemző, hogy a sportág egyesületei nem tudnak, tehát nem is fordítanak megfelelő összeget a gyerekfocira. Nagyrészt ezek vetülete érezhető az utánpótlásedzők fizetésén, szakmai elismerésén, erkölcsi megbecsülésén.

De nézhetjük máshonnan is. Pár izgalmas kérdés, és te is érezni fogod a különbséget:

- Hallottál már *Futball VB-ről?

- Láttál már élőben közvetített *futballmeccset?

- Hallottál már a *labdarúgó bajnokság után, vakuvillogás közepette nyilatkozó világhírű *edzőt?

- Kavart már botrány egy *futballedző lemondása?

- Tudsz olyan *játékosról, akinek csillió dolláros átigazolásáról hetekig cikkeztek az újságok?

Kérlek, most a csillagok helyére olvasd oda, a gyerek szót, majd tedd fel újra magadnak a kérdéseket.

Ugye Te is érzed a különbséget?

A nagypályás játék iránt jól érezhető szélesebb érdeklődés, bizony megmutatkozik a csapatot kereső edzők törekvéseiben és vállalásaiban is. Szeretnék, ha legalább 15 év fölötti játékosokból állna az a csapat, akit majd edzeniük kell, hisz a szakma szerint „a többi csak maszatolás.” Mivel minden labdarúgóedző nagypályás csapatokat akar edzeni, a pályakezdő ovis, és kisiskolás csapatok, mint szükséges rossz vannak számon tartva.

Pedig a sportág igazi felelőssége az utánpótlásedzőket terheli.

Egy gyerek óvodáskorban elkezdett edzéseitől, az U15 eléréséig – nem nehéz kiszámolni – jó esetben is 9 év telik el. De mi történik a most (nem) létező rendszerben ez alatt a 9 év alatt, egy foci iránt érdeklődő, lelkes és tehetséges gyerekkel? Jelenleg nem működik a kiválasztási rendszer, bízzunk a természetes kiválasztódásban. Ez pedig nem más, mint az edzői szubjektivitás. Ha belegondolsz, egyetlen edzőtől függ a futballt kezdő gyerek sorsa. Az ő szimpátiáján, lelkesedésén, képzettségén áll, hogy a srác hogy ismerkedik meg a sporttal, milyen benyomás alakul ki benne, mennyit tud kihozni majd magából, a benne szunnyadó tehetségből. A természetes kiválasztódásra bízni egy sportágat kezdő gyereket nem jelent mást, mint a szerencsére bízni őt.

Hasznos! A KIDDY11 e miatt is hozta létre weboldalát. Az adatbázisba regisztráló edzők, játékosok rákereshetnek egymásra, így például egy Egerben futballt kezdő gyerek regisztrációjával, feltöltött képeivel, adataival, felkeltheti más egri edző figyelmét, de akár egy Miskolci, vagy fővárosi klub érdeklődését is. Az Európában egyedülálló weblap speciális keresőrendszerében minden regisztrált edző ráláthat minden regisztrált gyerekre, csapatra és viszont.

Mi történik hát a futballt kezdő gyerekkel az utánpótlás rendszerében töltött 9 év alatt?

Kerülhet „hobbiedzőhöz”. Neki nem csak ez a megélhetése, plusz jövedelemként, leginkább másod, vagy harmad állásnak tekinti az edzősködést. Leterhelt, így idő és energiahiány miatt az edzés célja inkább a gyerekek kifárasztása, semmint a futball alapjainak megtanítása. Edzései általában tömegsport jellegűek.

Kerülhet „kényszeredzőhöz”. Ő mentőövnek használja a gyerekfocit, mivel nincs más munkára lehetősége. Akármilyen csekély összegért elvállalja a posztot, a túlélés reményében.

Vagy kerülhet megszállott, a szó nemes értelmében teljesen „őrült edzőhöz”. Benne erős a felelősségtudat, annyira szereti a sportot, a játékot és a gyerekeket, hogy háttérbe szorítja érte magánéletét, saját karrierjét is. Ez utóbbinál kapja a gyerek a legnagyobb esélyt tehetségének kibontakoztatásához, hisz az edző megszállottságába könnyen belekeveredik a komolyabb szakmai érdeklődés is. Valószínű, a játékos itt találkozik majd a leginkább rá szabott elvárásokkal, a korához, és gondolkodás módjához leginkább illő edzésanyaggal.

Igaz, de rossz hír. A gyakorlatban a klubok a „kényszeredzőket” szeretik leginkább, pont a már leírt, anyagi kiszolgáltatottságuk miatt. „Igaz, hogy a szabályoknak meg kell felelnünk, de elég ide a Fröcsi bácsi is havi húszezerért, hisz csak 8-10 éves srácokról van szó, ez még úgysem foci. Na?” Ezt saját fülemmel hallottam. Döbbenet. Fröcsi bácsi (már a név is beszédes) amúgy testnevelő tanár korában még tényleg aktívan futballozott, és lelkesedése azóta sem csökkent a sportág iránt. Sajnos erre a gyors lábak helyett, mára inkább csak érces hangja a bizonyíték.

Mi lesz a gyerekkel, ha itt kezdi a focit? Mi történik Fröcsi bácsi csapatával pár év múlva?

Ha tovább nézel a klub örömén, amiért ilyen gazdaságos megoldást talált a gyerekcsapat edzői posztjára, láthatod, ahogy a már U15-ös srácok felkerülnek a nagypályára, és tisztán kiveheted új edzőjük elhűlt arcát is, hiszen a srácok nem tudnak sem passzolni, sem labdát kezelni, a lövésről már nem is beszélve. „Miért nem tanították meg ezeket erre? Most én kezdjek el foglalkozni velük?” A nagypályásokat oktató edző azonnal (és jogosan) hárít, úgy véli ez nem az ő dolga, és inkább nem törődik a hiányosságokkal. Oktatja az általa tervezett programot, elvárt formákat, tovább mélyítve ezzel a szakadékot a gyerekek és sport között. A számtalan Fröcsi bácsik által edzett játékosok, legtöbbször nem kerülnek be felnőtt csapatba, hiszen a nagy csapat edzője ott már nem tud mit kezdeni velük. Jöhetnek a légiósok.

És még egy érdekes dolog.

Talán te is hallottad már azt a népszerű tézist, hogy a gyerekfociban nem számít az eredmény. Ezt akár úgy is lefordíthatom: ne nyerj! „Ne nyerjek? De akkor minek az edzés egész héten? Akkor minek az a rengeteg energia, munka? A versenyen lazítsak?” Hmmm. Nem ismerős ez valahonnan? Ha játékosokban már gyerekkorban rögzül, hogy a meccsen fölösleges hajtani, mert nem számít az eredmény, ez kiütközhet majd a felnőttfejjel játszott fociban?

A magyar játékosokra, mintha mindig azt dobálnák rá, hogy lassúak a játékban, nem hajtanak. Hát, ha ezt tanulják 8-10 évig…

Van működő megoldás! (kérlek, még várj a klikkel)

Minden gyerekfoci edzőnek megvannak a maga kifogásai, hogy miért nem képezi magát – amellett, hogy nincs is hol képezze magát. Ráadásul van egy olyan tény, melytől még inkább feszülnek az állkapcsok, szikráznak a szemek az edzésen, és a pálya szélén állva is.

3. E pillanatban is, a szülők tartják el a magyar gyerekfutballt
És ezzel együtt jogot formálnak az edzők munkájával kapcsolatos határozott véleménynyilvánításra is.

Mivel kell a tagdíj, és kellenek a vele érkező támogatások is, a kis klubok és a nagy NB-s csapatok is, pénzhiányra hivatkozva, válogatás nélkül minden gyereket felvesznek, aki jelentkezik náluk. Ha az edző a magas gyereklétszám miatt kezd ellehetetlenülni, és szót emel, akkor az a válasz, hogy ha kevesebb a gyerek, akkor kevesebb lesz az amúgy sem magas fizetésed, vagy éppen a munkád szűnik meg. Legtöbbjük keserűen beletörődik ebbe, és igyekszik mihamarabb letudni az edzéseket, így, vagy úgy kezelve a játékosokat és a szülőket. De a gondolkodó edző megoldást akar, így azt mondja: rendben, értem, de szervezzük meg, legalább válasszuk ketté a csapatot a tudásszint szerint, mert a gyerekek csak hasonló tudásszintű csapatban tudnak fejlődni, sikerélményhez jutni! A válasz elkeserítő. Amíg a szülők fizetnek, addig nincs "A" meg "B" csapat, mindenki egyforma, mindenkinek ugyanazt és ugyanannyit kell játszania.

Röviden ennyit az edző saját lehetőségeivel megteremthető tehetséggondozásról és kiválasztásról.

Ha nincs kiválasztás, ha mindenkinek egyforma lehetőséget biztosítanak az edzők, esik a színvonal.

A közoktatás ama anomáliája, hogy a gyengébbeket fel kell zárkóztatni, mert mindenki azonos képzést kell kapjon, a sportban, pláne a versenysportban egyáltalán nem működik. A fejlett világban nem engedik a különböző tudásszintű gyerekeket egy csoportban edzeni, saját érdekükben mindenhol szétválasztják őket. A kiválogatott csoporton belül, függetlenül a tudás szintjétől, mindig minden játékosnak magas lesz a belső motivációja, mert minden edzésen, mérkőzésen sikerélménye van. Hajt, mert sikerélményt akar elérni és erre meg is kapja a lehetőséget. Így hát a tudásszintjüknek megfelelően kiválogatott gyerekek, függetlenül attól, hogy tehetségesek, avagy sem, a belső motiváltság miatt megállás nélkül hajtanak. Ezt a hajtást, dinamikát szeretjük a meccsekben, ezt várjuk el a lelátóról, ilyenek a „nézőbarát“ összecsapások.

Akkor miért állunk útjába már az alapoknál a fejlődésnek, a lehetőségnek?

A nagy kalapba dobott gyerekek között a jók nem hajtanak, mert azt mondják: „Minek? Az ügyetlenebb mindig elrontja, és állandóan miatta kapunk ki!” A kevésbé ügyesek egyre szorongóbbak, a végén szinte labdába sem mernek érni, mert folyton szidják őket a többiek. És mit gondolnak az edzők? „Örülök, hogy egyáltalán gyerek van az edzésen, nem hogy még kiválasszak! Folyton vitázzak, magyarázzak a szülőknek, hogy miért került a gyerek ebbe, vagy abba a csoportba?”

Vajon, ha minőségi kiválasztás lenne, minőségi munkával, akkor vonzóbb lenne a gyerekeknek a foci?
A kérdés költői. Természetesen az.

Edzőkollégák! Most azt tudom tanácsolni, hogy ha már lejött az a pár gyerek az edzésre és ilyen is, meg olyan is van benne, akkor a gyakorlatokat úgy állítsd össze, hogy az azonos tudásúak legyenek egy csoportban gyakorlás és meccs közben. A jobbaknak mindig adjunk valamilyen plusz feladatot, amitől ők is fejlődnek, illetve a gyengébb csoport is versenyben tud maradni.

A gyerekfutball világában sokszor előfordulnak a szülők által indított komolyabb, egyéni kezdeményezések is. Például, ha egy tehetősebb apuka átlátja, és megelégeli a leírt rendszert, összeáll pár másik szülővel, esetleg edzővel és kiválnak a csapatból, létrehozva egy saját egyesületet. A tapasztalat azonban az, hogy hiába a kezdeti kirobbanó lelkesedés, ezek a lelkes kis egyesületek az idő múltával beleszürkülnek a mezőnybe. Hogy miért? A válasz egyszerű. A gyerek kinövi a gyerekfoci kategóriát, és ha focista akar lenni, akkor nagypályán már valamilyen NB-s csapathoz kell igazolnia, vagy külföldre mennie. De innentől már megszűnik az apa motivációja. A klub, önmagában lehet, hogy tovább megy, de végül óhatatlan beolvad a mezőnybe, vagy integrálódik egy nagyobb csapatba.

A működő megoldás! (már csak kis türelmed kérem)

A szülők érzik, hogy a tagdíjak és a járulékos segítségek (ha apuka nyomdában dolgozik, és fusiban nyomja a klub anyagait, vagy az édesanya saját kapcsolatait megmozgatva szponzorokat toboroz) életmentőek a csapatnak. És mivel a szülő adja a pénzt, ezért jogot formál a véleménynyilvánításra. Az edzőnek innentől nincs választása: vagy egyáltalán nem lesz tekintélye, vagy ezt a tekintélyt erőszakkal tartja fent.

4. Ami marad - az utánpótlásedzők legális fegyverarzenálja

Megfélemlítés, szorongás, frusztráció.

Mivel az edzők erkölcsi, szakmai, és anyagi megbecsülés híján, általában túlórában, aligpénzért, elérhető és őket kiszolgáló képzési rendszer nélkül kerülnek „hatalmi pozícióba”, szinte úgy üvölt a megoldó képlet, ahogy maguk az edzők is. Támogatás, szakmai alapok, hozzáértés és tudás nélkül munkába kényszerítve, a tekintélyelvűségre épült gyerekedzők mára széles fegyverarzenált tudhatnak magukénak.

Mert hát ki is merné megkérdőjelezni egy határozott, tekintélyt parancsoló, a pálya széléről folyamatosan ordító utánpótlásedző szakmai hozzáértését?

Ugyan ki merné állítani, hogy nincs joguk a gyerekeket szidással, dorgálással, rádörrenéssel elmarasztalni egy-egy pályán megmutatkozó gyengébb teljesítmény miatt? És, hogy ez a gyerekben frusztrációt, szorongást, félelmet kelt? „Ugyan kérem! Bolhacsípés! Kiheveri.”

Pedig a megoldás egyszerű.

Ha edzésen tanulták volna a srácok az adott helyzet kezelését, nem lenne szükség az ordításra.

Ha legközelebb találkozol a srácaiddal, kérdezd meg őket: mit szeretnek legjobban, a fociban? A bemelegítést? Vagy ha edzésen ezerszer kell ugyanoda passzolni? Nem. Szinte mindtől azt hallod majd: GÓLT LŐNI! Ez a felismerés roppant hatékony eszköz az edző kezében, hiszen a belső motiváció mindig sokkal erőteljesebb a külsőnél. Ha erre az örömforrásra épül fel az edzés, ha a feladatok és gyakorlatok célja végül maga a góllövés, belső motivációjuk miatt a gyerekek akár 10-szer nagyobb tempót is képesek végrehajtani, mint amit Te tudnál kicsikarni belőlük. A belső motiváltság miatt később fáradnak el, így sokkal több mindent, sokkal nagyobb tempóban, sokkalta vállalkozóbb szellemben lehet megtanítani nekik, mint ha külső motivációval akarnád rávenni őket ugyanezeknek a feladatoknak a végrehajtására.

Emlékezz a kérdéssorra, a csillag helyére beszúrt „gyerek” szóval.

Munkájukban az utánpótlásedzők is vágyják a tiszteletet, így viselkedésükkel a szakma érdeklődését és figyelmét bíró felnőtt csapatok felé, az ő labdarúgó edzőiről alkotott sztereotip kép felé igyekeznek megfelelni. Az erkölcsi, anyagi, és szakmailag elismerés vágya gyakran háttérbe szorítja a gyerekedzésen a sikerélményre alapozható motivációt, az edző inkább a nagypályás kollegák ismert, gyorsabb és látványosabb útját választja, és hanghordozással, temperamentummal próbálja kemény munkáját bizonyítani, kivívni a szülők, gyerekek és edzőtársai megbecsülését.

Erre az egyik legnépszerűbb eszköz, az egyetemen, felnőttekre vonatkozó labdarúgó edzőképzésben tanult un. „utasításos” módszer. „A következő feladat az, hogy labdavezetés után a bójától rúgjuk el a labdát”, vagy, „álljunk a vonal mögé, és jelre egyszerre induljunk”, és a többi. Azonban a gyerekeket feszélyezi és zavarja egy olyan edzésvezetési stílus, melyben állandóan többes szám első személyben beszél az edző. Bár a mondatszerkesztéssel azt sugallja, hogy megmutatja nekik, mintát ad a feladat elvégzéséhez, szinte soha nem áll be, és teszi együtt a gyakorlatot a gyerekekkel. A srácok utánzással tanulnak legkönnyebben, így örömmel várják a beígért „többes számot”, de rendre csalódniuk kell. Az edző sokszor észre sem veszi, de ezzel a folyamatos ellentmondással erősen aláássa a gyerekekben saját hitelességét.

A másik közkedvelt téves motiváció a vokális ráerősítés – az üvöltés, szidás, nyilvános „leégetés”, megszégyenítés. Ha mint edző, ezt Te is rendszeresen alkalmazod, mindenki érdekében jobb lesz, ha most, azonnal leadod a kincstári mezed, és más foglalkozás után nézel. Komolyan azt gondolod, hogy a gyerekek azért nem tesznek meg valamit, mert nem akarják? Ha azt üvöltöd „Miért nem rúgod előre?”, vagy „Állj a labda és a kapu közé!”, megérdemelnéd, hogy rád is rád üvöltsenek: „Miért nem tanítod meg edzésen a gyerekeknek, mit tegyenek a pályán, éles helyzetben?”

A gyerek csak azt tudja a pályán, amire az edző edzésen megtanította őt.

Ha tisztában vagy avval, mi az, amit megtanítottál nekik, már nem kell ordítanod és gesztikulálnod. Ilyenkor elég azt a hívó szót bemondanod, amiről a gyerekek eszébe jut az adott gyakorlat, a hozzá tartozó megoldási lehetőség. Ha még nem tanulta a csapat az adódó helyzetet, akkor pedig azon kell gondolkodnod, mi az, ami kiválthatja ezt a hiányt, amivel adott esetben ellensúlyozni tudsz, és arra kell felhívnod a játékosok figyelmét. A hirtelen rádörrenés, a megemelt hangerő, a gyerekben sok mindent elér, de a motiváció garantáltan nem lesz köztük. A gyerekeknek alapvetően élesebb a hallásuk, és az érzékenységük miatt szinte sokkolja őket, ha az edző hirtelen rájuk kiabál. Mint őzikék a reflektorfényben, megdermednek, elbizonytalanodnak, és az azonnal kialakuló szorongásos érzés pszichésen és fizikailag is korlátozza őket a további tejesítésben. Ha a teljesítményük csökkenése újabb elmarasztalást, korholást hoz magával, a végeredmény megjósolásához már nem kell különösebb tehetség.

A gyerekfoci edzőnek inkább pedagógusnak kell lennie, mint sem focigurunak. Azaz a gyerekfoci edző olyan pedagógus, aki tökéletesen ismeri a foci speciális mozgásanyagának gyerekekre alkalmazható módszereit, és ezeket meg is tudja tanítani nekik.

A működő megoldás! (kérlek, várj a klikkel a következő fejezet végéig)

5. Minden gyereknek joga van a minőségi képzéshez

Függetlenül játéktudása szintjétől, társadalmi helyzetétől, földrajzi elhelyezkedéstől.

Egy gyerekközpontú, az ő igényeiket kiszolgáló környezet kialakítása, csak igény és akarat kérdése. Ha gyerekeket akarunk futballra oktatni, akkor az értük, róluk szóljon, ne pedig bosszúszomjas hatalmi harc legyen.

Minden gyereknek joga van a minőségi, szakszerű, rendszeres edzésre. Ez is csak egy szolgáltatás, és érdekes módon saját cégében sem az edző sem a szülő nem engedi meg azt a fajta nagyvonalúságot, amit megenged magának a gyerekfociban. Ha sikeresek akarunk lenni, itt is csak azt kellene követni, amit az üzleti életben: igényeket kielégíteni és minőségin szolgáltatni – gyerekeknek.

Ehhez azonban tisztában kellene lennünk néhány alapvető szabállyal.

Például, hogy nem lehet siettetni, főleg nem átugorni a fejlődés ütemét. A fejlődéslélektan és a mozgástanulás, mozgásszabályozás törvényszerűségei kimondják, hogy a szakaszok nem felcserélhetők, de megfelelő képzéssel fel lehet gyorsítani az egyes szakaszok átfutási, tanulási idejét. Az edzőknek erről nem sok fogalmuk van, nincsenek kiképezve, csak hagyományos sablonokat ismerik az alapok megtanításához. Ezért nagyolják el, ugorják át, vagy hagyják ki sokszor teljesen, egy fontosabb tanulás szakaszát, vagy egy gyakorlatsor elsajátítását. „A gyerekek is unják, én, mint edző is unom, menjünk a sokkal izgalmasabb részekhez!” Pedig azt mindenki tudja, hogy a házat az alapok lerakásával kezdik el építeni, sőt olvasni sem úgy tanul egy gyerek, hogy megkapja a Shakespeare összest.

Akkor a foci tanításánál miért térnek el ettől a fokozatosság elvétől az edzők? Nem tudják, így nincsenek felkészítve arra, hogy hogyan oktathatnák az alapokat is izgalmasnak, úgy, hogy azt a gyerekek is élvezzék.

Konkrét példa. A gyerekfocira általánosan ráragadt, hogy még nem foci, nem baj, ha mindenki egy csomóban mozog, és oda rohan, ahol a labda. „Jaj de butusok ezek a gyerekek, na majd én megtanítom nekik, hogy ne rohangáljanak össze-vissza! Dani, te a jobb szélen fogsz játszani a vonal mellett, Sanyi, te a bal oldalvonal mellett játszol, tartsátok a helyeteket, előre hátra mozgás van egész meccsen! Géza, te leszel elöl, ne gyere hátra, csak jobbra-balra mozogj el labdáért. Karcsi, te leszel leghátul, forgatod hátulról a labdát jobbra-balra a szélsőknek, vagy fel is lőheted a Gézának!”

Hogy ebből mit ért egy 6-8 éves gyerek? Nem túl sokat. Hiszen ennek a korosztálynak az a jellemzője, hogy a labda közelében orientálódjon, mert a legfontosabb neki a saját öröme, amit a játék közben a labda birtoklása jelent. A labdával való játék, a lövés, labdavezetés, cselezés jelenti az öröm forrását, nem pedig a pozícióban való ácsorgás. Ha megnézünk egy óvodást, vagy kisiskolást az udvaron, ahogy szabadon játszik a társaival, azt fogjuk látni, hogy vagy rohangálnak, vagy lázasan tevékenykednek valamin, a legritkább esetben fogjuk őket passzívan ácsorogva látni. Akkor a fociban, a futballoktatásban miért követeljük ezt tőlük? Magukban a szülőkben is van egy olyan igény, hogy a gyerek vezesse le a fociedzésen a felesleges energiáit, de e helyett pozíciós játékot tanítanak nekik az edzők, mert az a látványos, az hasonlít a legjobban a felnőtt, az igazi focihoz… a többi csak maszatolás. Pedig ebben a korban a taktika nem más, mint a technika lehető legjobb végrehajtása.

Emlékszel, mit írtam az elején?
A mai óvodások, kisiskolások, fiatal játékosok azok, akik nagypályára lépve újra elhozhatják hazánknak a nemzetközi futball sikereket – az elismerést. Szakmai képzésükben, nevelésükben hatalmas szerep jut közvetve a szülőknek, és közvetlenül a futballedzőknek.

Jelenleg hazánkban a hiányos edzőképzési rendszer, a klubok alacsony költségvetése, a szülők anyagi és pártoló segítséggel elnyert jogai, és a gyerek-futballedzők munkájukkal szembeni felületessége, igénytelensége szítja a feszültséget, kritikán aluli szinten tartva a futballozó gyerekek képzését, oktatását.

Pedig rövid időn belül több ezer (!) gyerek jelentkezik be egyesületeknél, kluboknál, csapatoknál azzal az álommal, hogy felnőttként ő is profi futballjátékos lesz.


Állítsd meg a tehetségpocsékolást, szerezd meg a gyerekfutball specifikus tudást, melyet alkalmazva kivívhatod a valódi erkölcsi, szakmai és (nem titok) anyagi megbecsülésed!

VEDD KEZEDBE SAJÁT, ÉS A RÁD BÍZOTT GYEREKEK SORSÁT

– mert már megteheted!

A MÁR MŰKÖDŐ MEGOLDÁS! (klikk)

Ne kockáztasd az edzőképzési rendszer hiányossága miatti hibákat, amik miatt a legtöbb futballban tehetséges kis játékosod sohasem érheti el a megérdemelt sikereket!

Miért botladoznál saját kútfőből edzésről edzésre, mikor karnyújtásnyira tőled egy kipróbált, sikerorientált, hatékony, és tesztelt edzésmódszer?

Ismerd meg, és sajátítsd el saját otthonodban, a jelenleg elérhető EGYETLEN magyar nyelvű

KIDDY11 On-line utánpótlás futballedző tananyagot!

7 héten át, napi egy liter rostos narancslé.

Ekkora befektetésedbe kerül, hogy garantálhassam Neked: a tananyaggal megszerezhető információk gyökeres, és pozitív változásokat eredményeznek majd saját csapatod, gyerekeid teljesítményében.

Jelentkezz, tanuld, alkalmazd, és élvezd a gyerekek játékában mutatkozó minőségi javulást – ha hiszed, ha nem, már a legelső edzés után!

A MÁR MŰKÖDŐ MEGOLDÁS! (klikk)

Egyetértesz? Tiltakozol? Kérdeznél? Írd be megjegyzésben, vagy küldd el közvetlen e-mailben az istvan@kiddy11.hu e-mail címre. Minden levélre válaszolok.

Kun István
www.fociforradalom.hu

_______________________________________

Íme az ígért ajándék!

11 egyszerű, de hatékonyan alkalmazható tipp, gyerekfutball edzőknek, ITT!