2010. március 19., péntek

„Tud úszni? -Nem. -És ha megfizetem?”

Az elmúlt bejegyzésekben olyan anomáliákat boncolgattam, amelyek régóta uralkodóak a magyar gyerekfoci világában.
Van és tudom is a megoldást, de mielőtt elárulom neked, engedd meg, hogy megfejeljem az eddigieket néhány, a rendszerben most is szabadon tomboló rendellenességgel.


MGYLSZ meccs - öngólparádéval

A Magyar Gyermeklabdarúgó Szövetség iskolák támogatására kiírt feltételrendszerében jelenleg is hat kategóriában pályázhatnak az intézmények.
(A hat kategória tételesen felsorolt kritérium rendszerét ITT megtalálod)

A támogatásban 100 és 520 ezer bruttó magyar forint közötti összeget lehet megpályázni egy évre. A 100 ezer forintos kategóriába a sportcsoport vezetőjének a díjazása 30 ezer forint egy évre, természetesen ez is bruttó. Mind ez számla ellenében, utófinanszírozásban. A legmagasabb kategóriában ez az összeg felküzdi magát, akár (bruttó) 200 forintra is egy évben.

Már be is ficcent az első gyönyörű öngól.
Kérdem én: van olyan pedagógus, aki kiszámolja az évi 30 ezer forintnak a nettóját, elosztja 12 hónapra, meglátja a végeredményt és nem sírja el magát? Tényleg elvárhatjuk ettől a sértően alacsony összegtől, hogy bármire is motiválja azt a tanárt, aki a fiunkat, lányunkat tanítja? Az elvárások mellett a tanárok és edzők erkölcsi, szakmai és anyagi megbecsülését is európai színvonalra kell emelni – ez a kettő csak együtt tud dolgozni, külön, külön nem.

A második öngólt a MGYLSZ támogatásának feltételeiben a legalacsonyabb kategóriában elvárt fedett, sportolásra alkalmas hely meghatározása rúgja.
A kiírásban tornaszobaként aposztrofált sportolásra alkalmas hely vajon valóban alkalmas a sportolásra, futballozni? Persze ahogy „zsírosodik” a támogatás, úgy nő az elvárás is. A legmagasabb kategóriában már tornaterem és tornacsarnok, vagy tornaterem és fedett sátor, vagy sportcsarnok a kívánalom. Briliáns megvalósítás, máris itt az újabb öngól, hiszen nagyjából egy kezem elég megszámolni azokat az iskolákat, akik hozni tudják az említett feltételeket.

De folytatódjon a gólparádé.
Újabb kikötésként megjelenik a szabadtéri sportpálya, ami a 100 ezer forintos kategóriánál betonos, bitumenes, vagy salak pálya kell legyen. Bravó. Nagyjából nincs is alkalmatlanabb borítás a futballjátékhoz, mert amellett, hogy balesetveszélyes, teljesen tönkre teszi az izületeket, és ezeken a burkolatokon kopnak legjobban a cipők, a labdák, és az összes többi sporteszköz.

Az MGYLSZ alapvetően jó helyen tapogatózik, amikor a magyar foci felvirágoztatására az iskolákat célozza meg, illetve a tömegesítést tűzi ki a zászlajára. Csak hát lássuk be - rosszul nyúl hozzá.

Mikor az 1950-es években elkezdték bevezetni a középiskolák expanzióját - azaz mindenki kötelezően járjon iskolába, a nép fiai pedig gimnáziumba, onnan egyetemre, főiskolára – azzal együtt tartani kellett az öt éves tervet is, nem volt idő tömegesen, minőségi középiskolai tanárokat képezni.
Az elit gimnáziumok nagyon magasan kvalifikált és igen megbecsült tanárai nem lehettek a mércék, mert az ő kiképzésük sok időt vesz igénybe, idő pedig nem volt. Így képzetlen, gyorstalpalót végzett tanítók árasztották el a magyar közoktatást, hozzáteszem nem az ő hibájuk volt.
A sok gyerek becsődült az iskolába, ott fogadta őket az alulképzett tanársereg, és mi történt? Folyamatosan esett a közoktatás színvonala, hiszen a keveset tudó tanítókból lett az egyetemeken, főiskolákon tanító tanárok egy része, akik a kevés tudásukat adták át a következő tanári generációnak..

Ha a magyar futballra gondolok, nem tudom nem észrevenni a párhuzamot.


Mi hát a megoldás?

Az életben és az előző bejegyzésben mindent a pénzre fogunk, illetve annak nem létére. Aki megnézte a Hofi videókat, az biztosan emlékszik a poénra: „Tud úszni? -Nem. -És ha megfizetem?”

Először kormányzati és törvényhozási szinten kell fellépni a probléma megoldásához, nem apró lukakat tömködni a magyar futball permanensen süllyedő hajóján. (Ez amúgy igaz az egész közoktatásra és a hazai sportéletre is.)

Hogy ezt jól szemléltethessem, úgy döntöttem, itt és most megalakítom a Fociforradalom Pártot és nagy vonalakban azonnal közzéteszem a programomat is – a közelgő választások fényében úgy vélem, most stílszerű ez a forma.


Arra kérlek olvass és szólj bele te is abba a programba, amiben én és a FOCIFORRADALOM a megoldást látjuk, itt, ma, Magyarországon!

Várom a kérdésed, véleményed, javaslatod, építő kritikádat akár ide mint komment, akár e-mailben az info@kiddy11.hu e-mail címre!

Szívesen szánom a kérdéseid, véleményed közzétételére és megválaszolására a következő blogbejegyzést.


„Megreformálom a túlzottan megengedő stílusban működő iskolai rendszert
Bevezetem a mindennapos testnevelést, ami már nem a sportági alapmozgások megtanításáról szól, hanem jövő orientált testnevelés (Vass 2009), amely az alap mozgásmintákat megtanítva nyújt sokmozgásos sikerélményt a gyerekeknek. Az élményeken keresztül életformává, szokássá teszi a mozgást. Mivel a gyerekeknek fokozatosan belső igényévé válik a mozgás, a sport, a testnevelők már tudnak válogatni, és a megfigyelt mozgásuk alapján a gyerekeket a legmegfelelőbb sportág felé irányítani, ahol megtanulja a sportág alap és speciális mozgásanyagát.

A tanárok nevelő edző funkciót töltenek be
Folyamatosan konzultálnak és kapcsolatban vannak a sportági szakedzőkkel, a fociedzőkkel éppúgy, mint a többi sportág szakedzőjével. Mint minden más sportágba, úgy a futballedzésekre is jó mozgású, korosztályának megfelelően koordinált és kondicionált, a sport iránt elkötelezett gyerekek érkeznek, a válogatott fiatalokat könnyebben lehet megtanítani a sportág speciális mozgásanyagára.

Módosítom a sporttörvényt
Az új sporttörvény tartalmazza, hogy milyen végzettséggel milyen minimális anyagi és egyéb juttatásokat kell kapnia az edzőknek. Az egyesületeket kötelezem ennek betartására. Megalkotom a teljesen új alapokra helyezett többlépcsős, jól differenciált labdarúgó edzőképzést, ahol markánsan különválik a szabadidő sport és a profi sport már a gyerekfoci edző szinten is. Mivel más a lényege egy szabadidős foci edzésnek és más a lényege egy profi utánpótlás edzésnek, a szakember képzést is ennek megfelelően differenciálom. A sporttörvényben szabályozom az átigazolásokat is (erre külföldön számos jól működő modell van), a lényeg az, hogy a szabadidős, illetve kisebb egyesületeket ezekkel a korrektül leszabályozott átigazolásokkal és a korrektül kifizetett átigazolási díjjakkal motiválom, hogy minél több gyereket mozgassanak meg és ebből minél több tehetséget áramoltassanak a profi klubok felé. A kiválasztás egységes standardok mentén folyna az egész országban, hiszen eleve kevesen vagyunk és ebből a kevésből most a rossz kiválasztási struktúra miatt alig van, aki a tudásuknak megfelelő helyre kerül.
További intézkedéseimben fontos szerep jut a felnőtt futball renomé visszaállításának, mert ha a felnőtt foci megint olyan színvonalon és olyan körülmények között zajlik, hogy a hétvégi meccsre járás újra családi program lesz, akkor a bevételek is megnőnek és a klubok gazdálkodása is beindul!”
Ez utóbbiról Hemingway úr a szaksajtóban részletesen ír, érdemes elolvasni, mert tökéletesen felvázolja a működőképes futball ipar alapjait, amik egyáltalán nem teljesíthetetlenek, csak akarni kell.


Attól, hogy valamibe (itt-ott) pénzt nyomunk, még nem lesz automatikusan jobb


Rendszerszinten, globálisan és egy időben kell minden szegmenséhez nyúlni a hazai futballnak.

A szakemberképzésen, az iskolákon, az egyesületeken, a sporttörvényen és a felnőtt focin is egyszerre, egységesen szükséges a megfelelő változtatásokat megtenni.

E nélkül toldozás-foldozás lesz, és az bizony csak Hofi és Koós előadásában volt vicces.





Üdvözlettel: Kun István

2010. március 17., szerda

Ha a nagymamámnak áramszedője lett volna – avagy az NBI-es tömegsport

A professzionális NBI-es csapatok, a hangzatos jelző ellenére túlnyomórészt szabadidős sport jelleggel végzik az utánpótlásképzést.

Ahol hivatásos edzőknek kellene dolgoznia gondosan kiválogatott gyerekekkel, ott – mivel a pénz az úr – olcsón megszerezhető munkaerőként alacsonyan képzett edzőkkel tanítják a konkrétan tömegsport szintjén álló gyereksereget.

Persze ha azt nézzük, hogy a pénz beszél, és mint minden klub, ők is tagdíjból tartják el magukat, ez elfogadható. Innen szemlélve nincs is benne kivetnivaló. Ha csak nem az, hogy NBI-es csapatoknak hívjuk őket..

Tudod, az élvonalbeli egyesületekben nem mondják Ferike szüleinek, hogy „kézcsók, üdvözlöm, mi tagdíjból élünk, sajnos nincs kiválasztás, szabadidős sport van, itt az számít eredménynek, ha Ferike jól érzi magát és gazdagabb lesz egy nagy élménnyel!” – de ami még nagyobb baj, magának Ferikének sem.

A feloldatlan anomália állandó konfliktust szül, hiszen a csapatban a tagságért fizető „jók” nyerni szeretnének, a szintén tagdíjat fizető „gyengébbek” viszont képtelenek a jobb játékra. A gyerekek folyamatosan konfrontálódnak, a szülők ezért az edző nyakára járnak, aki jobb híján a kezét tárogatja, hiszen nem tud mit tenni.


Kikapós képzés

Az egyesületi vezetők – látva a teljesítményt – előszeretettel kapaszkodnak az UEFA képzéseken elhangzó mondatba: „A gyerekfociban nem számít az eredmény, a képzés a lényeg.”

Az előző bejegyzésben már olvashattad; ez annyiban igaz lehet, hogy bár én edzőként valóban nem nézegetem a tabellát, és egész héten végzem az előre eltervezett képzési anyag alapján az edzéseket, de ettől független a meccset ott a helyszínen na ná, hogy meg akarom nyerni, és a meccs alatt mindent meg is teszek, hogy segítsem a srácaim a győzelemhez vezető úton.

Ha valóban nem számít az eredmény, és a képzés a lényeg, akkor a jelen futballkor üzenete tulajdonképpen az, hogy kapjatok ki?

Mondhatod a gyerekeknek a meccs előtt: „Srácok, hihetetlen szuperül edzettünk a héten, nagyon jó és átfogó képzésben volt részetek és ez a jövő héten is így lesz! Most itt vagyunk a hétvégi éles meccsen, de nincs gond, mert nem számít az eredmény, nyugodtan kikaphatunk.” Tedd meg, majd kérdezd meg magadtól, mennyi jogod van csodálkozni azon, ha a csapatod végül kikap?..

Egy olyan edzőszemlélettel, amiben nem számít az eredmény, csak a képzés a lényeg ellentmondunk magunknak, konkrétan kidobjuk a szemétbe, amiért egész nap, egész héten, az egész idényben verítékkel dolgoztunk mi és a gyerekek is.

Ha ezt mi megértjük, akkor viszont miért csodálkozik a magyar futballtársadalom, hogy az elmúlt 20 évben nem értünk el semmilyen igazán jelentős, tartós eredményt, hogy motiválatlan, önbizalom hiányos magyar játékosok futnak ki a futballpályákra?




Valódi csoda...

de néha előfordul, hogy egy kis egyesületben néha összejön egy valóban tehetséges utánpótlás korosztályos csapat.

Jól érzik magukat, összeszoknak, sokszor évekig nem változik a csapat összetétele, és az edző aránylag könnyedén halmoz velük sikert sikerre. Nagyjából 12-13 éves korukban azonban eljön az idő, és az amatőr egyesület már nem tudja tovább vinni őket. Ekkor lép be a képbe a „profi” NBI-es csapat és szétszedi a srácokat.

A korábban már leírtak ismeretében érthető, hogy az új felállásban mind a gyerekek, mind a szülők rosszul érzik magukat, hát még azok a gyerekek és szülők, akik addig az NBI-es csapatban voltak és most a helyükre jön akár egy teljes focicsapat!


Ha a nagymamámnak áramszedője lett volna
?

Most én lennék a 6-os villamos.

Mondhatnám úgy is: Ha az amatőr együtteseknek az lenne a célja, hogy a focizni szerető gyerekeket összegyűjtse és a sport közösség formáló, egészséges szemléletre nevelő hatását felhasználva fejlessze a gyerekek személyiségét, közös élményt, szórakoztatást nyújtva, akkor mind e közben ki tudná emelni a tehetséges játékosokat, és továbbterelhetné őket a nagyobb, magasabb szinten játszó csapatok felé.

Erre ráépülhetne egy olyan rendszer, amiben az amatőr csapatok a feláramoltatott tehetségeik után megfelelő juttatásokat kapnának vissza és ezzel egyből érdekeltté lennének téve az iránt, hogy minél több gyereket mozgassanak meg, minél több sikerélményt nyújtsanak a gyerekeknek, és minél magasabb szintre jussanak a kiválasztás összetett folyamatában.

Ha az így megszűrt gyerekanyagot a profi futballra felkészítő egyesületek folyamatos tesztelésekkel, versenyeztetéssel, képzéssel dolgoznák tovább, valóban eljuthatnánk a legmagasabb szintre a fiatal futballistáink tehetségének kibontakoztatásában.




Én is tudom és te is tudod, nincs pénz, és nincs „ha”

Ezzel a nagymamám és egyúttal a magyar foci is le van rendezve.

Mindenki a tagdíjban látja az egyesület egyetlen bevételi forrás lehetőségét, a többkörös pályázati pénzek macerásak, nagyon nehezen elérhetők az egyesületek számára. Nem marad más, csak az a néhány tehetős apuka, aki hónapról-hónapra beleteszi a pénzét (kapcsolatait) a csapatba és ettől jogosan elvárja, hogy a gyerekének előnye származzon ebből, függetlenül annak teljesítményére.

Ez hát az utánpótlásfutball kiválasztásának jelenlegi folyamata..


Akkor hát mi a kiút, mi a megoldás?


Elárulok egy titkot. A működő megoldás…

(…folyt.köv.)

2010. március 5., péntek

Te mit írnál a klubod kapujára?

Ma olyan kérdést járok körbe, amely előbb-utóbb minden gyerekfoci edzőben felmerül – így minden bizonnyal benned is.
Az erre a kérdésre magadnak adott válasz döntően befolyásolja mindennapi edzéseid hangulatát, szakmaiságát, további pályafutásodat.

Nem akarlak meggyőzni sem egyik, sem másik vélemény helyességéről, vagy helytelenségéről. Magad döntöd el, hogy saját hitvilágodnak, meggyőződésednek megfelelően mit fogadsz be, és mit hasznosítasz az itt leírt folyamatos önképzésre, elméleti és gyakorlati tapasztalatokra alapozott gondolatokból és példákból.


A gyerekfoci edző dilemmája: „Képzés vagy eredményesség?”

Azok az edzők, akik sokáig, vagy talán soha nem érnek el igazi eredményeket a csapataikkal, gyakran fejéhez vágják az eredményesebb edzőnek: „Te nem képzel, hanem versenyeztetsz, kiégeted a gyerekeket!”

Thiery Henry labdarúgó szavai azonban másról tanúskodnak: „Hamisítatlan harctér, mindegyikünk tudja, hogy csak a többieket lepipálva lehet belőle valaki, ezért aztán évekig dúl köztünk a fociháború.”

Nálunk már egy ideje dívik a „két legyet egy csapásra” mentalitás – vagyis mivel a hazai rendszerben nincs kiválasztás, a „Te nem képzel, hanem versenyeztetsz, kiégeted a gyerekeket!” és hasonló közhelyes mondatokkal bármikor kényelmesen takarózhat a klubvezetés (és az edzőn keresztül a játékosig mindenki a szervezetben), plusz a „másként gondolkodók”-ra rásütve, azok azonnal meg is bélyegezhetők.

A Világ-és Európa-bajnok csatár visszaemlékezései szerint, nem csak fizikálisan, elsősorban inkább mentálisan nehéz állni a sarat, feldolgozni a győzelmi kényszert. „Gyerekek voltunk még, ugyanakkor életre-halálra versenyeztünk. Minden edzésen meg kellett szakadni, hogy bizonyíthassam: én vagyok a legjobb.”


Amikor az utánpótlás futballedző szembesül...

Történt, hogy kezdő edzőként egy amatőr utánpótlás nevelő egyesületnél kaptam munkát, és a frissensült csapatom benevezett a BLSZ II. osztályú korosztályos bajnokságába.
Az első két meccset csípőből el kellett halasztani, mert létszámban nem volt annyi gyerek, hogy ki tudjunk állni 8+1-ben félpályán, keresztben. Ezek után természetesen kiválasztásról sem lehetett beszélni, aki beszédült a sporttelep kapuján, azt azonnal le is igazoltuk. A továbbiakban ennek megfelelően szerepelt a csapatom; 10, de volt, hogy 15 góllal kaptunk ki a meccseken. Folyamatosan jegyzeteltem a hiányosságokat, hibákat és a TF-en tanultakat alapul véve elkezdtem „megdolgozni”, képezni a gyerekeket.

Eljött a téli szünet, vele a karácsonyi évzáró ünnepség, melyen az edzők és a vezetők egyaránt részt vettek. A vacsora oldott hangulatában egyszer csak félrehívott a klub elnöke, és azt mondta: „Isti, remek munkát végeztél itt az ősszel. A kezdésnél még gyerek sem volt, most meg 16 gyereked van, igai csapatot verbuváltál. Néztem az edzéseidet, nagyszerűen képzed a gyerekeket, jó a hangulat az edzésen mindent elmagyarázol nekik, mindent megtanítasz.. Ezért kérlek, tavasszal most már azt tanítsd meg nekik, hogy kell nyerni! A képzés mit sem ér, ha nem nyertek meccseket! Egy idő után elveszted a hiteled és minden szimpátiánk és szeretetük ellenére, ha nincs eredmény, a szülők el fogják vinni a gyerekeket!”


...majd dilemmázni kezd

Mert én ezen el is gondolkodtam szépen a téli szünetben. Kerestem, mi a megoldás, hogyan tudnám a győzelmet megtanítani? A nyerés megtanítása vajon nem képzés? Azt válaszoltam magamnak: „Igen a győzelem megtanítása is képzés.” Így hát elkezdtem utána járni, hogyan tudnám a győzelmet megtanítani?

Akkor még nem volt internet, esélyem sem volt, hogy másoktól tanulva hatékony információkat, bevált ötleteket lessek el – most alapból elég lenne a KIDDY11 on-line tanfolyamára beiratkoznom. De akkor maradtak a könyvek, azok is leginkább idegen nyelvűek, csak úgy, mint a videók. Magyar nyelven csak elvétve lehetett szakanyaghoz jutni. A lényeg az, hogy hosszas munkával végül összeraktam, mit fogok megtanítani a gyerekeknek – olyan programtervet kovácsoltam, ami közel van a valóságos focimeccshez és a foci legfőbb lényegéhez: a győzelemhez!

Elkezdődött a tavaszi szezon és mindjárt az első meccsen az akkori listavezetőhöz utaztunk a csapattal - természetesen ennek fényében a győzelemre semmi esélyünk sem volt. Viszont ekkor már én is nagyon szerettem volna nyerni. Azt mondtam a gyerekeknek a meccs előtt az öltözőben: ha megszerzik a bajnokságban az első győzelmüket, akkor mindenki a vendégem egy happy meal menüre. Tehát nem kell feltétlenül ma nyerniük, viszont az első győzelmet, azt megünnepeljük. A meccsen döntetlent ért el a csapat, ami ebben a helyzetben felért egy győzelemmel, ezért a következő edzésre szállítottam is a csapatnak a beígért menüket. Átbeszéltük, hogy ugyan nem nyertek, viszont ez a teljesítmény miért ér mégis győzelmet és ezért kapják meg a jutalmat most. Az egész tavaszi szezonunk pozitív lett, több győzelmünk volt, mint vereség.


Siker és/vagy élvezet?

Biztos te is hallottad már: "A gyerekfociban nem az eredmény, a képzés a fontos!"
Mindez szerintem csak annyiban állja meg a helyét, hogy valóban nem nézegetem a tabellát, nem arra készülök a héten, hogy kivel játszom a hétvégén, hanem egész héten végzem az előre eltervezett képzési anyag alapján az edzéseket. A meccset viszont ott a helyszínen meg akarom nyerni! Ezért a meccs alatt mindent meg is teszek, hogy segítsem a csapatomat a győzelemhez vezető úton. Persze ezt csak addig a mértékig, amíg nem sérülnek az elvek, a sportszerűség. És ha az ellenfél annak ellenére, hogy mindent megteszünk még is nyer? Elismerjük a győzelmét.



Kardinálisan fontos szétválasztani a szabadidős és a profi sportot, hiszen mindkét oldalnak mások a céljai, mások az elvárásai –
és mindkét oldalnak igaza van!


A szabadidő sportban evidens, hogy nem számít az eredmény. Ott az számít eredménynek, ha minden résztvevő jól érzi magát és gazdagabb lesz egy nagy élménnyel.

Aki profi focira képzi a gyerekeket, annak viszont szem előtt kell tartania a kiválasztást. Folyamatosan versenyeztetnie kell a gyerekeket, hiszen az is egyfajta válogatás. Az eredményességhez képezni is kell, mert aki csak versenyeztet, az hosszú távon úgy sem lesz eredményes. Tehát képezni kell a gyerekeket, csak az nem mindegy, hogy milyen szinten és mit oktatunk nekik.

Amíg nem történik meg nálunk is az, ami a fejlett futball kultúrával rendelkező országokban már régóta működik – vagyis, hogy kiválasztás alapján rangsoroljuk a gyerekeket, és mindegyikük keveredés nélkül, a tudásának megfelelő szintű képzést kapja - addig nem lesz látványos és tartós előre lépés a profi magyar futballban.


Edzőként te melyiket írnád ki a klubod kapujára?

Kedves szülők és gyerekek!
Ez egy szabadidős futball csapat! Itt a lényeg, hogy jól érezze magát mindenki, mozogjon, egészséges legyen. Nem fogunk eredményre törekedni, mert nekünk a fent leírt értékek megléte az eredmény!


- vagy -

Kedves szülők és gyerekek!
Ez egy profi focira felkészítő klub! Itt folyamatos a kiválasztás, folyamatos, minden edzésen történő verseny és téthelyzet szituációinak az eredményes megoldását követeljük meg a gyerekektől. Keményen edzünk, mert minden tornát, meccset meg akarunk nyerni - tehát az eredményesség nagyon fontos nálunk!



Ha arra számítottál, van jó és rossz választás, csalódni fogsz. Bármelyiket tarthatod a magad válaszának, a lényeg, hogy már az elején tisztába kell tenned és tudatni klubod, csapatod nevében, hogy nálatok mi a cél a gyerekekkel?
Ezzel az egyszerű felismeréssel könnyen elkerülhető rengeteg félreértés, sértődés, későbbi rossz érzés. Ilyen kondíciókkal mindkét típusú klubban meglehet a kellő gyereklétszám, tudják, hogy mit választottak, tudják, hogy mik ott az értékek és ezek alapján, hogy mire számíthatnak. S nem mellesleg így üzemelve mindkét tábor eredményesebben végzi, a saját missziójának megfelelő feladatait.


A lehetőség adott, csak rajtad múlik, mit gondolsz, mit mondasz, s mit írsz ki a futballklub bejáratára..

A következő blogbejegyzésben folytatom a témát, avagy mi lett volna, ha a nagymamámnak áramszedője lett volna ?

Üdvözlettel: Kun István



Ui: Mint alapos és kitartó olvasónak, köszönetként fogadd szeretettel tőlem ezt a rövid, de tanulságos történetet – remélem hasznos olvasmányodra lesz!

Nemrég az FC Internazionale utánpótlás csapatainál eltöltött pár nap alatt volt lehetőségem egy U15-ös bajnoki mérkőzés megtekintésére. Itt, ugye elvileg már számít az eredmény:)

Olaszországban ebben a korosztályban hetet lehet cserélni, ezt a hét játékost a szünetben be is cserélte. A lecseréltek között volt az első félidő legjobb játékosa is, aki három gólt szerzett az első félidőben. A meccs vége 10:0 lett az Internek. Az első félidőben egy jól látható letámadást játszottak, a második félidőben a középpályás védekezést és a labdaszerzés után a védővonal bevonásával a labda biztonságos helyre juttatását és a védővonalból elindított támadás-vezetéseket játszották. A meccs előtt 45 perces teljes intenzitású bemelegítés folyt, edzésritmusban.

A meccs után elmondta az edző, hogy mivel a két félidőben két különböző taktikai megoldást gyakorolnak, ehhez a cseréket végrehajtják a szünetben, és hogy minden játékos megfelelő terhelést kapjon, ezért van szükség a hosszú és nagyon intenzív bemelegítésre. Vagyis ellenféltől függetlenül minden meccsen két különböző taktikai variációt gyakorolnak a megfelelő játékosokkal...

2010. február 22., hétfő

A hatékony edző 4 doboza

Ha rákérdeznél, hogyan határoznám meg a sport fogalmát..
..több mint 10 éves edzősködésem tapasztalatai azt mondatnák: a sport nem más, mint következetes, tervszerű, rendszeres mozgáson keresztül történő személyiségfejlesztés. És ha ezzel egyetértesz, biztos te is úgy látod: utánpótlás edzőként az a legfontosabb, hogy megismerd a tanítványaidat!

A személyiségfejlesztés roppant felelős „munka”, melyhez elengedhetetlen megismerned a rád bízott gyerek élettörténetét (focival kapcsolatban úgy is mindig megkérdezzük, hol játszott eddig, milyen poszton szeret játszani, stb.), a jelenlegi családi és nevelési körülményeit, életmódját, és az aktuális, jelenlegi személyiségének sajátosságait.

Ezeket az információkat én mindig 4 nagy dobozba gyűjtöm – és ebben a bejegyzésben most ezeket a dobozokat bontom ki előtted.

Ha a bejegyzés végén kérdésed, véleményed van, szívesen veszem itt kommentként, vagy e-mailben az info@kiddy11.hu címre.



1. A megfigyelés az edző leghatásosabb módszere.

Megfigyelheted a gyerek viselkedését a pályán kívül, az öltözőben, meccsek, edzések előtt vagy után, a közös utazások kapcsán. A megfigyelések szempontrendszerét te magad állíthatod össze, attól függően, hogy mit szeretnél megtudni a játékosokról. Hasonló megfigyeléseket az edzéseken és a mérkőzéseken is végezhetsz.

Így vagy úgy, de minden edző végez alapvető megfigyeléseket, hiszen ezek alapján állítja össze az edzés anyagát, hogy hol tart a csapat, mit kell gyakorolni, mit erősíteni, miket kell még javítani. A mérkőzéseken a csapat összeállítása, a taktika, a mérkőzés közbeni történésekre való reagálás mind mind megfigyelés eredménye. Tudatossággal ezeknek a megfigyelésekből és az összegzéséből mind a játékosra mind a csapatra vonatkozólag hatékonyabbá válhat az játék, és ezzel együtt a személyiségfejlesztés is.

Alkalmazd tudatosan a megfigyelést, a rutinszerűség helyett kimondottan arra készülj, hogy aktuálisan mit szeretnél megtudni egy-egy játékosról, vagy akár az egész csapatról!


2. A beszélgetés egy kötetlen információ szerzési módszer.

Beszélgetéssel minden korcsoportban kipuhatolhatod és felmérheted a játékos korához mért személyiségének érettségét, szókincsét, érdeklődési körét, motiválhatóságát.

Minél fiatalabb a játékos, annál kevesebb, közvetlenül hasznos információt tudhatsz meg a gyerekekről, hiszen a kicsik még rendszertelenül beszélnek mindenről. Bár ők a lényegest, nem választják még el a lényegtelentől, ezért a velük történő beszélgetéseknek a „kalóriatartalma” alacsony, de hatalmas haszna a kötetlen beszélgetésnek a közvetlen jó hangulat, és a bizalom kialakítása. Az idősebb játékosok már hasznosabb, közvetlenebb információkkal szolgálnak neked egy-egy ilyen szabadstílusú beszélgetés alatt.

Ha gyerekeket edzel, mindig törekedj az oda-vissza kommunikációra!


3. Az interjú egy előre eltervezett kérdéssoron történő végighaladás akár szóban, akár írásban.

Állíts össze egy olyan átgondolt és rögzített kérdéssort, melyben arról a szegmensről „faggatod” a gyerekeket amit a leginkább szeretnél megtudni róla, és a csapatról. Jól feltett, következetes kérdésekkel nagyon sok hasznos információt megtudhatsz a gyerekektől.

Mivel a csapaton belül a kérdések lehetnek ugyan azok minden gyereknek, ezért kérdezheted őket a csapat belső szerkezetéről, megtudhatod, mi a véleménye a gyereknek a saját és mások, a csapatban elfoglalt helyéről, szerepéről, stb.

Gondold át a gyerekekkel, a csapatod teljesítményével kapcsolatban téged foglalkoztató kérdéseket, kösd egy csokorba, és közvetítsd nekik! Tapasztald meg, hogy így megannyi számodra hasznos dologról, milyen könnyen, egyszerűen, gyorsan megszerezheted az információt!

Fontos, hogy a válaszokat csak saját magad olvasd és használd fel. Amennyiben mással is meg szeretnéd ezt osztani, előbb feltétlen engedélyt kell kérned a kikérdezettektől!


4. A fejlődéslélektan törvényszerűségeinek ismerete nélkül, a személyiségfejlesztés nem lehet eredményes!

A teljesítmény értékeléséről nekem mindig a pálya szélén kiabáló edző jut eszembe. Már megint Pavlov kutyája - avagy, hogyan kondicionáljunk sikerre? Című írásomban (ha kimaradt, ITT elolvashatod) érintettem a pozitív és negatív értékelés szerepét, írtam azok hibáiról, előnyeiről, hatékonyságáról, haszontalanságáról.

Személyiségfejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha ismered a fejlődés-lélektan folyamatát, törvényszerűségeit. (Ha már kijártad az on-line utánpótlás futballedző tanfolyamot, számodra ez nem újdonság, tisztában vagy a kardinális szerepével). Az edzéseken, meccseken ezen törvényszerűségek figyelembe vételéhez rendelve lehetünk csak hatékonyak. Csak így érhetjük el a kitűzött célokat és feladatokat.

Nagyon fontos tény, hogy az eredményes neveléshez, edzéshez, fejlesztéshez olyan edzőre van szükség, aki tisztában van önmagával, akinek a tettei, a szavai összhangban vannak egymással. A „borivászat a vízprédikálással” a gyerekeknél hatványozottan veszélyes, kifinomult érzékeikkel azonnal veszik az adást, és az edző roppant gyorsan és könnyen elveszti a csapat szemében a hitelességét. Nagyon fontos az is, példaképként tudj mutatkozni a gyerekek előtt. Ehhez bizony hozzátartozik a külső megjelenés is: mindig ápolt, tiszta külsővel, tiszta felszerelésben jelenj meg az edzéseken és a meccseken is. Így sokkal könnyebben tudod ugyan ezeket elvárni a gyerekektől is.

A dohányzás és az italozás teljesen tilos gyerekek jelenlétében! A gyerekek, főleg a kisebbek akár tudat alatt is utánozzák a felnőtteket. Általában az edzők példaképek, szerep modellek a gyerekeknek, ezért nem mindegy, hogy milyen mintát mutatsz nekik.

Edzőként elvégezhetsz saját magadon is különböző személyiségteszteket, melyek arra adnak választ, jelen pillanatban mennyire vagy alkalmas erre a pályára. Egyszer-egyszer érdemes ezeket kitöltened és őszintén értékelni saját magad (Ilyen teszteket találhatsz például Dr. Balogh László, „Pedagógiai pszichológia az iskolai gyakorlatban” című könyvben is.).

Feltárt hiányosságaid soha nem végleges „ítéletek”!
Különböző személyiségfejlesztő módszerekkel orvosolhatod őket, segítségükkel hatékonyabban végezheted a mindennapi munkádat, és nem csak saját magadon javíthatsz, de a környezetedben élőkén is. A saját magadon elvégzett változások fel fognak tűnni a környezetednek is, főleg a gyerekeknek! Ők szinte azonnal reagálnak erre, és ez jó pozitív megerősítés arra, hogy kitartsunk az egész folyamat alatt. A játékosok jó teljesítménnyel hálálják meg ezt.

Ismerd meg saját erősségeid és ismerd meg hibáid, hiányosságaid is, mert csak így csiszolhatod, fejlesztheted azokat. Tegyél azért, hogy egyre jobb és sikeresebb edző legyen belőled – mind a magad, mind a csapatod legnagyobb örömére!



Tudjunk meg a lehető legtöbbet saját magunkról!
Tanuljuk meg, hogyan mutathatnánk a legjobb formánkat a gyerekeknek nap, mint nap, és tanítsuk a gyerekeket is, hogy a legjobbat kihozhassák magukból!

2010. február 10., szerda

Mester rendszer - Az 5 elem

Az életünk alakítását az befolyásolja a leginkább, hogyan, milyen szempontok alapján értékeljük ki a beérkező információkat.

Képzeld el! Tiszta lövő helyzetben vagy a kapu előtt és kapura lősz. A labda elkerüli a kaput, tehát kimarad a gólhelyzet. Ezt te úgy értékeled, micsoda pocsék lövés volt. Az ellenfél játékosai persze másképpen vélekednek, szerintük ez egy nagyszerű lövés volt. A bírót nem különösebben érdekli a lövésed milyensége, csak az, hogy gól, vagy kirúgás, esetleg szöglet lesz e belőle. Mi szokott történni egy gyenge lövés után? Az emberek elkezdenek általánosítani - legtöbbször öngyengítő módon.

A „Micsoda pocsék lövés!” azután így változik át: „Ma akkor sem tudnék jobbat lőni, ha az életem függne tőle”, tovább alakul: „Soha nem tudtam jól lőni”, „Nem vagyok valami jó focista”, „Úgy tűnik, soha nem tudok semmit rendesen megtanulni”, „Rettenetes ember vagyok”. Ez így nevetségesnek tűnik, kifejtve a szörnyű részleteket, de vajon nem ez történik velünk az életünk számos területén? Ha elmulasztjuk kontrollálni az értékelési folyamatunkat, akkor a rendszer szó szerint bevadul, és belesöpör minket az önbüntetés sémájának negatív spiráljába. Ekkor természetesen a játékos az edzőkre, a körülményekre, az edző a játékosokra és a szülőkre, a szülők a gyerekeikre és az edzőre hárítja a felelősséget.

Ha valaki az életben bármely területen - így a futballban is - jobban csinál valamit, mint mi, az egyszerűen azért van, mert jobb kiértékelési módszere van arra, hogy mit jelentenek a dolgok és mit kellene azokkal kezdenie!

A cél az, hogy képesek legyünk mindent úgy kiértékelni, hogy folyamatosan olyan választások felé vezessen a módszerünk, amelyek meghozzák a vágyott eredmény. Azaz edzőként ügyes focistákat, jó Embereket szeretnék nevelni, szülőként kiváló gyereket szeretnék felnevelni, gyerekként jó focista és nagyszerű ember szeretnék lenni. A bökkenő csak az, hogy csak ritkán ellenőrzünk olyasmit, ami komplex folyamatnak látszik.

A most bemutatásra kerülő öt elem, a kiértékelés legfontosabb öt eleme, melyeket ha tudatosan hozzáadod az életedhez, látványos minőségbeli változást érhetsz el, sőt, a környezetedre is mély benyomással, jó hatással lehetsz!


1, Az első elem, amely egész kiértékelési folyamatodat érinti, az a szellemi és érzelmi ÁLLAPOT, amelyben vagy, miközben a kiértékelést végzed. Nézzünk egy példát: ha mondjuk a gyerek egy félelemmel teli állapotban van az éjszaka közepén egyedül otthon és várja a szüleit haza, a lakásba szűrődő neszek, csikorgó léptek zaja, amit egy ajtónyikorgás kísér, egészen mást érez és gondol, mint ha az izgalom és a pozitív elvárás állapotában lenne. Az, hogy a gyerek elbújik a takaró alá reszketve, vagy kipattan az ágyból, és boldogan rohan az ajtó felé, attól függ, milyen állapotban van, milyen jelentéstartalmat párosít ezekhez a zajokhoz.

2, A második blokkot a FELTETT KÉRDÉSEINK képezik. Az önmagadnak feltett kérdések teremtik meg a kiértékelésünk nyitó formáját. Ha a gólhelyzetben azt a kérdést teszem fel magamnak milyen jó lenne ha berúgnám? Hova rúgjam, hogy biztosan gól legyen? Akkor motivált leszek a jó befejezésre. Ha viszont azt kérdezem magamtól, „Mi lesz, ha kihagyom?”, vagy Vajon leszid-e az edzőm, ha kimarad ez a helyzet?”, akkor valószínűleg elveszítem az erőmet, az önbizalmamat és ez a cselekedeteimen is meglátszik, kimarad a helyzet. Hogy milyen fajta étel kerüljön az asztalra, az is a magadnak feltett kérdésektől függ. „Mit ehetnék, amitől gyorsan jóllaknék?”, akkor valószínűleg valamilyen nehezen emészthető, zsíros, gyors-ételt fogsz választani. Ha viszont azt kérdezed magadtól: „Mit ehetnék, ami tápláló és egészséges?”, akkor sokkal valószínűbb, hogy olyan ételcsoportot fogsz választani, mint gyümölcsök, gyümölcslék, zöldségek, saláták, főzelékek. A rendszeresen elnassolt csoki, vagy a frissen facsart gyümölcslé közti különbség fogja meghatározni fizikai tested minőségét és ezt a kiértékelés módja eredményezi. Szokásos kérdéseid nagy szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Gondold csak végig, milyen kérdéseket szoktál magadnak feltenni a focival kapcsolatban!?

3, A harmadik elem az ÉRTÉKEID hierarchiája. Életünk folyamán valamennyien megtanulunk bizonyos érzéseket többre értékelni, mint másokat. Valamennyien jó érzést szeretnénk, tehát örömet és el akarjuk kerülni a rossz érzést, tehát a fájdalmat. Élettapasztalataink azonban mindegyikünknél más kódrendszert alakított ki, hogy mi számít fájdalomnak és mi számít örömnek. Az egyik gyerekre ösztönzően hat, ha edzésen, mérkőzésen az edző/szülő erőteljesen rászól, másokat ugyan ez a hangnem és szöveg tartalom teljesen megbénít. Ezért ezt edzőkét és szülőként tudnunk kell minden gyerekről, hogy hogyan reagál és lehetőleg tanítsunk meg minden gyereket a saját értékrendjének megfelelő kiértékelésre, amit adott szituációban alkalmaz.

4, A rendszer negyedik alkotó elemét, a HIEDELMEID jelentik. Globális hiedelmeink adják meg a biztonság érzését azzal kapcsolatban, hogyan érezzünk, mit várjunk el önmagunktól, az élettől és az emberektől; szabályaink pedig azok a hiedelmek, amelyek arról szólnak, mi kell történjen velünk ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, ami megfelel az értékeinknek. Azaz, ez az edző bácsi folyton kiabál a edzésen, biztosan nem szeret, mert akkor szoktak a felnőttek kiabálni, ha nem szeretnek. Lehet, hogy ennek a feltételezésnek ténylegesen semmiféle alapja nincs, ám a szabály dominálni fog a kiértékelésnél, vagyis abban, hogy az illető hogyan érzékeli és tapasztalja meg az igazságot. Gondoljunk csak bele, a gyerek már eleve úgy megy edzésre, hogy ott őt nem szeretik, vajon ez kihat a teljesítményére is?

5, A Mester Rendszer ötödik eleme a REFERENCIA TAPASZTALATOK keveréke, amelyekhez egy óriási tároló szekrényekben férhetsz hozzá: az agyadban! Itt raktározol mindent, amit valaha is tapasztaltál az életedben - és mellesleg azt is, amit csak elképzeltél. Ezek a referenciák képezik a nyersanyagot a hiedelmeink felépítéséhez és a döntéseink irányításához. Ahhoz, hogy eldöntsd, mit jelent neked valami, például jó-e vagy rossz-e a számodra egy bizonyos szituáció, azt egy más jelenséghez kell hasonlítanod. Emlékezz vissza a ziccerben lévő játékos példájára, kinek és mi alapján jó vagy rossz az ami abban a szituációban történt. Korlátlan számú referenciával rendelkezik minden egészséges ember, amelyeket bármilyen döntéséhez felhasználhat. Hogy milyen jelentést tulajdonít bármely újabb tapasztalatnak, hogy hogyan érez iránta és egy bizonyos fokig azt is, hogy mit fog csinálni az határozza meg, hogy milyen referenciát választ ki a gazdag raktárából.

A mesterek gyakran olyan emberek, akik csupán több referenciával rendelkeznek arról, mi vezet sikerhez és mi frusztrációhoz egy adott helyzetben. Korlátlan számú referencia áll rendelkezésünkre, csak rajtunk múlik, melyeket választjuk ki, mint ahogy az is rajtunk múlik, hogy melyeket mutatjuk, tanítjuk meg a gyerekeinknek. Ők másolnak minket, ha egy gyerek ösztönösen, vagy tanultan jól működteti ezt az öt elemet, amit most átvettünk, akkor a negatív példákból is tud tanulni. Ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek ezeket a szabályozó mechanizmusokat, akkor könnyen csak a rosszat látják majd meg később mindenben.

***

Látod már, hogy milyen különbséget okoz az például, hogy milyen környezetben nőttél fel? Olyan családban, ahol úgy érezted, állandóan kihasználnak, szemben azzal, akit feltétel nélkül szerettek? Ha például egy gyerek focista arra van az edzéseken kondicionálva, hogy vigye bele a csapat játékába az egyéniségét, a kreativitását, akkor valószínűleg más értékrendet alakít ki magában a kombinatív játékról, mint az a gyerek, aki sablonokat tanult és folyton megmondták neki, hogy mit kell csinálnia a pályán.

Minden utánpótlásedzőnek felelőssége a következetes pozitív elvárások támasztása a gyerekek iránt, amely következetes állandó javulásra sarkalja őket, a mi és az ő legnagyobb örömükre egyaránt!


2010. január 27., szerda

Foci és/vagy tanulás?


Eljött a félévi bizonyítványok kiosztásának ideje -van akinek ez öröm és lesznek olyanok is, akik szomorúak lesznek e miatt.
A mostani bejegyzésben mind a kettőre mutatok egy példát.

Egy nyolcadikos fiú két nappal az osztályozó konferencia előtt két tantárgyból is bukásra állt, mikor kapott egy nagy lehetőséget! Az a középiskola, ahova felvételizni szeretett volna, azt mondta neki, ha kijavítja ezt a két tantárgyat, akkor felveszik. Plusz még a helyi NBII-es csapat is tesztjátékra hívta. Így hát ő mindent egy lapra feltéve mindkét tantárgyat tanító tanártól kért egy utolsó javítási lehetőséget. Mindkettő megadta, és láss csodát - sikerült neki! Mindkét tantárgyból javított, a tesztjátékon pedig úgy tűnik megfelel és le fogják igazolni.


A sportnak hatalmas hatása van a tanulásra is!
Kitartásra és akaraterőre nevel!


A másik példa már sokkal szomorúbb - és sajnos gyakrabban találkozom vele..

Egy edzőkollégám arra panaszkodik, hogy az egyik játékosa a rossz félévi bizonyítvány miatt fog kimaradni az edzésekből. A szülők arra panaszkodnak, a focin kívül semmi más nem érdekli a gyereket, így mással nem is tudják büntetni, mint a foci megvonásával.

Milyen következményekkel fog ez járni? Ha valóban semmi más nem érdekli a fiút, csak a foci, mert abban van sikerélménye, akkor ha ezt megvonják tőle, kvázi kihúzzák a talajt a lába alól. Elveszti a motivációs bázisát! Ettől még nem fog jobban tanulni, sőt, lehet, hogy a tanulással szemben még ellenállóbb lesz, mert az egyetlen örömforrásának a megvonásával azonosítja a tanulást, az iskolát.

Az előző bejegyzésben, amikor a delfinek idomításáról írtam, megemlítettem egy olyan lehetőséget, ha van egy gyerek a csapatban, aki megrekedt és nem tud tovább fejlődni, egy váratlan ajándékkal és a bizalmunkról való biztosítással újra visszaadhatjuk az önbizalmát. Újra sikerélményhez juttathatjuk és ezzel talán ki lehet zökkenteni és a fejlődés útjára állítani őt.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki rosszul tanul, azt még jutalmazzuk is meg! Nem, egyáltalán nem erről van szó!

Ebben az esetben szerencsésebb lenne leülni a gyerekkel és elmagyarázni neki, hogy ez a bizonyítvány nem tükrözi az ő képességeit, ennél sokkal többre képes. Megbeszélni vele, hogy kap lehetőséget a javításra. Amennyiben a következő másfél hónapban javít az adott tantárgy jegyein és persze a többi is a megállapodott színvonalon marad, akkor járhat tovább edzésekre, ha nem sikerül a javítás, akkor jöhetnek a szankciók. Például edzésre járhat, csak meccsre nem és ennek a fokozatai.



Ha a gyereket biztosítjuk arról, hogy az ő képességei többre hivatottak és bíztatjuk, rábeszéljük, hogy vállaljon az adott tantárgyból plusz feladatokat, megelőzhetőek a rossz jegyek!


A sport, a foci segít kialakítani új szokásokat is!

Lehet, hogy a gyerek a délutáni leckeíráshoz nagyobb „fájdalmat” kapcsol, mint örömet. Ez a fájdalom adódhat abból, hogy úgy érzi, kevesebb ideje marad a játékra, vagy kimarad valamiből, amíg tanul. Az új szokásokkal ki lehet alakítani egy olyan napirendet, amiben a tanulás központi helyet foglal el.


Az edzések megadják a hét ritmusát, segít az időgazdálkodásban

Pontosságra, fegyelemre tanít, és ha felveszi a gyerek azt az új szokást, hogy ha gyorsan és hatékonyan tanul, akkor az egyrészről örömöt okoz neki az iskolában, mert jó jegyeket fog kapni. Másrészt örömöt okoz neki abból a tekintetből, hogy több ideje marad játszani.
Az elmúlt hetekben a kezembe akadt egy sor tanulmány arról, hogy az iskolai és a sportbéli tanulás eredményessége-eredménytelensége nem mindig tükrözi a tanuló-sportoló valós képességeit. Sok esetben a rossz tanulóknál a tanárok és esetleg a szülők is elkönyvelik a képességek hiányát. A felmérések azt bizonyítják nem biztos, hogy a gyerekek képességeiben van a hiba...

A fenti példában azt mondja a szülő, hogy semmi más nem érdekli a gyereket. Ez azért is lehet, mert a gyerek információ felvevő és feldolgozó rendszere nem egyezik a tanár közlési módszerével. A foci sikerélményt nyújt neki, ott olyan formában szólnak hozzá, ami megérinti.
Az emberek a mai világunkban már nem használják ki mind az öt érzékszervüket az információ felvevéséhez. A látást, a hallást, és a kinesztetikus érzékelést használjuk rendszeresen a mindennapokban.


Minden embernek, a gyereknek is megvan az ő kedvenc stratégiája

Ha valaki vizuális típus ebben a tekintetben, akkor én, mint fociedző hiába magyarázom neki, hogy micsoda élmény nyolcvanezer ember hangorkánja, akik majd a te nevedet fogják skandálni és minden jó megmozdulásod után tapsviharban törnek ki. Mert ezek auditív jelzők. Őt ezzel nem tudom felcsigázni, lehet el sem jut az üzenetem hozzá.
Ha viszont azt mondom neki, hogy csodálatos látvány a színültig megtelt stadion, a nyolcvanezer néző színes kavalkádja és minden jó megmozdulásodnál talpra ugranak és összeütik a tenyerüket, akkor ezek a vizuális információk eljutnak a gyerekhez és motiválják őt. A kinesztetikus úton kommunikáló gyereknek azt tudom mondani, hogy képzelje el, milyen érzés a nyolcvanezer emberrel teli stadion, akik egyszerre lélegeznek, szinte tapintható a várakozás a feszültség a stadionban és minden jó megmozdulásod után a nézők extázisba jönnek.


"De egy tanár, egy edző nem beszélhet mindig minden gyerekkel külön - külön!"

Igaz. Azonban a jó kommunikátorok figyelnek arra, hogy a beszédükben mindhárom információs érzékelésnek megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak. Amikor a közlendőnk mindenkihez szól és mindenki tud vele azonosulni, akkor motiváltak lesznek. Persze a tantárgyak, például egy matematikát, vagy bármi mást elég nehéz úgy elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mindhárom közlési rendszer sémáját tartalmazza, ezzel minden gyerekhez eljusson az információ és így minden gyerek érdekelté legyen téve.

Az egyik tanulmányban azt olvastam, hogy egy villamosmérnöknek tanuló fiú egyszerűen nem boldogult a kapcsolási rajzokkal. Folyton bukdácsolt e miatt. Aztán mikor hallott erről a módszerről, felfedezte, hogy ő kinesztetikus úton szerzi be döntő módon az információkat. Ekkor elkezdte elképzelni magát, milyen lenne, ha ő lenne egy elektron, aki végig száguld a kapcsolási rajzokon, mint egy autó az utcákon. Először nagyon viccesnek találta a dolgot és jól elszórakozott tanulás közben, aztán szépen rájött, hogy ha így tanul, sokkal jobban megragadnak a kapcsolási rajzok. Ettől kezdve mindig ezt alkalmazta és ezek után már nem voltak problémái tovább a tanulással.


Érdemes kiderítened, hogy a gyerek milyen módszerrel veszi fel az információkat!


Vannak akik közelítő és vannak, akik távolodó stratégiát használnak

Azok, aki folyton arról beszélnek, mit nem szeretnének, hogy megtörténjen velük, mit akarnak elkerülni, stb., azok távolodó stratégiát alkalmaznak. Akik arról beszélnek, mit szeretnének elérni, mit fognak csinálni, mit akarnak, hogy megtörténjen velük, ők közelítő stratégiát alkalmaznak. Ezt is érdemes kideríteni a saját gyerekünknél. Annyi a feladatunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel és figyeljük meg az általános szóhasználatát, ebből megtudhatjuk, milyen stratégiát használ a dolgok megoldásához és milyen módszerrel veszik fel az információkat. Ha a gyerek távolodó stratégiát alkalmaz, akkor arról beszéljünk neki, hogy miket tud elkerülni az életben, ha jól tanul, ha közelítő stratégiája van a gyerekünknek, akkor azokról az előnyökről beszéljünk neki, amikhez a tanulás útján juthat. Ezzel el tudjuk juttatni hozzá a megfelelő csatornákon a megfelelő információkat és ezzel ki tudunk alakítani a gyerekekben egy belső motivációt egy belső igényt a saját életük alakítására.


A szülő, a tanár és az edző háromszög elengedhetetlen egy gyerek fejlődésének, képességének a teljes kibontakoztatásához

Szorosan együttműködve ki tudják hozni a gyerekből a legtöbbet. Mindhárom félnek egyenrangú, aktív partnernek kell lenni ebben a történetben és a többi szereplőre is szükségszerű így gondolni. Beszélgessünk a gyerekekkel, kérdezzük őket, érdeklődjünk felőlük és ne csak utasítgassuk őket! Ha partnernek tekintjük a gyerekeket és biztosítjuk őket a maximális bizalmunkról és jó szándékunkról, akkor ők igényelni fogják az általunk felállított magas követelményeket, elvárásokat és ezeknek nagy örömmel tesznek eleget!



2010. január 21., csütörtök

Már megint Pavlov kutyája - avagy, hogyan kondicionáljunk sikerre?


Már említettem egy kísérletet, amelyben Pavlov egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Később ez a csengőhang maga váltotta ki a kutya nyálelválasztását, független attól, kapott-e enni, vagy sem. Ezt hívják kondicionálásnak a pszichológiában.

Karen Pryor a Don’t Shoot the Dog! (Ne lődd le a kutyát!) című könyvében leír pár fogást, amelyet az állatidomításban használt.
Ír arról, hogyan tanulta meg hasznosítani a fájdalmat az állatok idomításában. Ostor és zsámoly az oroszlánoknak, kantár a lovaknak, póráz a kutyáknak. De nehézségbe ütközött, amikor a delfinekkel kezdett el dolgozni, mert amikor fájdalmat akart okozni nekik, egyszerűen odébb úsztak!

Ez késztette őt arra, hogy kifejlessze a pozitív megerősítés tréning dinamikájának tökéletesebb értelmezését...


„Nincs semmi, amit gyakorlás ne oldana meg. Semmi sem elérhetetlen.“
Mark Twain


A „sikerre kondicionálás“ bármely típusának első számú szervező elve a megerősítés!

Saját viselkedésünket, vagy valaki másét pozitív megerősítés révén tudjuk megszilárdítani, azaz minden alkalommal, amikor az általunk megkívánt viselkedés bekövetkezik, jutalmat adunk. Ez a jutalom lehet bármi, dicséret, ajándék, stb. Alkalmazhatunk negatív megerősítést is, ez lehet egy rosszalló, hangos rászólás, vagy fizikai büntetés is. A megerősítés AZONNALI választ jelent egy viselkedésre, mihelyt az bekövetkezik, míg a büntetésre, vagy jutalmazásra jóval később is sor kerülhet.

Minden az időzítésen múlik!

Amikor egy edző elüvölti magát, hogy „Nagyszerű!“, amikor a csapata tökéletes akciót hajt végre, annak sokkal nagyobb a hatása, mint ha addig várna, amíg a szünetben, vagy a meccs után összejönnek az öltözőben a meccs kiértékelésére.
A gyerekmeccseken rengeteg ilyen megerősítést hallunk, sajnos legtöbbször ez negatív, az edzők korholnak és csak ritkán dicsérnek. A kutatások viszont egyértelműen kimutatták, hogy a negatív megerősítés csak rövidtávon eredményes aztán legtöbbször a visszájára fordul. Hosszú távon csak a pozitív megerősítés hatásos.

A megerősítés tervezhető!

Nézzük hogyan tette ezt Karen Pryor.
Kezdetben, ha egy delfint ugrani tanítanak, a trénerek várnak, hogy a delfin mag
ától ugorjon. Megfigyelik, hogy az állatok mikor tesznek valamit jól, és akkor hallal jutalmazzák őket. Ezt mindig megteszik, amikor a delfin magától ugrik, így a delfinben végül kialakul egy idegi kapcsolat, hogy ha ugrik, halat kap. Az örömnek a tréner által kívánt cselekvéshez való párosítása lehetővé teszi, hogy a tréner arra kondicionálja a delfint, ismét és ismét ugorjon.

Vajon az edzéseken mikor érünk el jobb eredményt, ha mi-edzők, szülők-folyamatosan utasítgatjuk a gyereket, hogy mikor, melyik szituációban mit kell csinálnia, vagy ha hagyjuk őket dönteni és megdicsérjük őket minden jó döntés után? Vajon könnyebb-e úgy kondicionálni a futball speciális mozgásanyagára a gyerekeket, hogy százszor megismételtetjük velük ugyanazt a mozgást, vagy inkább változatos körülményeket teremtve megerősítjük a gyerekeket akkor, amikor jó megoldásokat választanak?

Igen, mindkét kérdésre az a válasz, hogy a kérdés első felében alkalmazott módszer, a klasszikus ismétléses módszer sokkal egyszerűbb az edző szemszögéből. Kevesebb felkészülést, odafigyelést igényel, könnyen automatizálható, viszont kevésbé hatékony. A kérdések második felében szereplő módszer nagyobb felkészültséget, nagyobb szervezőmunkát, nagyobb figyelmet igényel az edzőtől. Az edzéseken is muszáj folyton figyelnie, hiszen az azonnali reagálás jelenti a módszer lényegét. A hatékonysága viszont a felmérések alapján akár 600%-os növekedést is eredményezhet ugyanazon idő alatt!

Megéri a befektetett energiát!

Persze, most mindenki azt mondja, ha folyton megdicsérem a gyereket, akkor elbízza magát, sőt, várni fogja a jutalmat és jutalom nélkül nem is fog teljesíteni. Ez így igaz. Az edzőnek muszáj figyelnie erre, ez szintén plusz energiát kíván tőle. A delfineknek, miután megtanulták, hogy ha ugranak, halat kapnak, a trénerek már csak akkor adnak halat a delfinnek, ha egy szépen kivitelezett, kivételesen nagy ugrást mutat be. Így a delfin megtanulja, hogy megkapja a jutalmat, ha folyamatosan fejlődik és mindig többet, szebbet, jobbat akar kihozni magából.

A gyerekek is ugyanígy viselkednek!

Amikor elérünk velük bizonyos szinteket, akkor tudatosítani kell bennük, hogy ez már megvan, jöhet a következő lépcsőfok. Aminek teljesítése után újra jutalmat kap és ez így megy folyamatosan tovább.

Mi van akkor, ha egy gyerek megreked a fejlődésben, nem tudja teljesíteni a következő szint követelményeit és így elmaradnak a jutalmak, elmarad a sikerélmény?
Mérlegelhetjük a helyzetet és ha úgy ítéljük meg, hogy az a gyerek a képességei alapján már a következő szinten kellene, hogy járjon, megtörjük a monotonitását. Méghozzá egy váratlan jutalommal! Ez lehet apróság, vagy valamilyen komolyabb dolog is. A lényeg, hogy a jutalom mellé biztosítsuk a gyereket a bizalmunkról és arról, hogy hiszünk benne és tudjuk, hogy meg tudja csinálni! Figyeljük meg, hogy ilyenkor a gyerekek az eddig elmaradt örömöt fogják érezni és ettől újra szárnyakat kapnak. A megelőlegezett jutalomnak és pozitív elvárásnak is meg akarnak felelni, így a lehető legjobb formájukat mutatják majd.

Alkalmazd ezeket a módszereket következetesen, és óriási fejlődést érsz el a gyerekeknél!


A kondicionálás erejét nem lehet túlbecsülni!

Egyszer Larry Bird-et a Boston Celtics volt sztárját, egy reklám kedvéért arra kérték, hogy dobja a labdát kosárra, de ne menjen be. Kilencszer dobott egymás után és csak a kilencedik kísérletét tudta elrontani! Hiszen ő arra volt kondicionálva, ha nála a labda és tiszta dobóhelyzetben van, akkor dobjon kosarat. Vagyis sikerre volt kondicionálva és nehezére esett a hibázás...

A gyerekfoci oktatásban rengeteg olyan dolgot tudunk felhasználni, amely jelentősen megnöveli a gyerekek képességeinek a kibontakoztatását, és ezzel együtt növeli a Magyar foci színvonalát.

Tanítsuk focizni a gyerekeket!


2010. január 17., vasárnap

"Ha nincs terved saját életedre, lesz valaki másnak!"


„Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.“ - Marcus Aurelius

Hogyan tudjuk az örömet és fájdalmat, a hozzájuk köthető érzelmeket felhasználni a fociban?

Először is azt az egyszerű pszichológiai tényt tekintsük át, amely azt mondja: világunkat aszerint éljük, hogy milyen érzelmekhez, dolgokhoz kötünk örömet vagy fájdalmat.

Az ember az egyetlen olyan lény tudomásunk szerint a földön, aki a fájdalomhoz örömet tud kapcsolni. Vegyük példának az edzést, a fáradással, a nehéz edzésekkel járó fájdalmat a játékosok örömmel élik meg, mert a munka végtermékéhez, a jó edzettségi állapothoz örömet kötnek, ezzel tudják elviselni a fizikai fáradást, fájdalmat.

Biztos te is ismered Pavlov híres kísérletét, amelyben egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Majd a kondicionálás megfelelő fokán már a csengőhang maga kiváltotta a kutya nyálelválasztását hiába nem is kapott enni.


Ha nincs terved a saját életedre, majd lesz rá valaki másnak!

Ezt az egyszerű fogást használják a világ reklámcégei is - azaz ha neked nincs terved, majd ők adnak!

Egy klasszikus példát had meséljek el és magad is látni fogod milyen jól működik ez a dolog.

A Pepsi szakemberei szerettek volna valamivel nagyobb szeletet kihasítani az üdítőital piacból a Coca-Cola-val szemben. Sokat töprengtek a megoldáson, végül is azt találták ki, hogy a kor legnépszerűbb előadóját, aki a lemez eladási listák élén állt, Michael Jackson-t kérik fel a Pepsi reklámozására. Miért őt? Mert Michael tökéletesen elsajátította az emberek érzelmeire való hatás művészetét. A hangjával, a mozgásával, a mimikájával erős érzelmeket váltott ki az emberekből, méghozzá legtöbb esetben a jó érzés érzetét, a felszabadult öröm érzetét, ez kellett a Pepsinek is.

Az egyik dalát a Billy Jean c. számot átírták Pepsi Generation-ra, illetve még több zeneszámát is és az azokhoz készített klippeket pedig teletűzdelték Pepsi utalásokkal. Ezzel azt kondicionálták a nézőkbe, hogy ha Pepsit iszol, olyan életérzésed lehet, mint Michel Jackson-é - a reklámötlet bomba siker lett!


A lemezekkel együtt szépen fogyott az üdítőital is, a kampány sikeres volt, még úgy is, hogy Michael lenyilatkozta, soha nem ivott még Pepsit, nem is fog, sőt még a dobozához sem hajlandó hozzáérni


A Nike ugyanezt a stratégiát alkalmazta!

A legnépszerűbb focicsapat, a Brazil válogatotthoz kapcsolta a márkát, majd később a szép futballhoz Joga Bonito, azaz, ha Nike cipőben játszol, akkor olyan jól fogsz tudni cselezni, mint Ronaldinho, Henry vagy mint a többi sztár.

Hogy lehetne ezt a stratégiát felhasználni a gyerekfoci területén? Hogy lehetne kiaknázni az ebben lévő lehetőségeket, amivel több gyereket lehetne bevonni a fociba és a bent lévőket jobb focistává nevelni?

Először is kérdezzük meg a gyerekeket: mit szeretnek a fociban a legjobban?

A válaszok az én tapasztalataim szerint a következők lesznek: gólt rúgni, kapura lőni, cselezni, passzolni. Nincs is más dolgunk, mint megszerkeszteni egy olyan edzés rendszert, ami ezeket a dolgokat kondicionálja a gyerekekbe. Tehát ha meghallják azt a szót, hogy foci, egyből ezek a tevékenységek ugorjanak be nekik és az ehhez kapcsolódó jó érzés, sikerélmény, öröm. Ha elmennek edzésre, azt azért tegyék, mert újra meg újra át akarják élni azt a nagyszerű érzést, amit a focitól kapnak. Ilyen egyszerű az egész!

Vizsgáljuk meg, vajon a ma alkalmazott edzésmódszertan a fentiekben leírtakat szolgálja? Ha igen, próbáljunk edzőként és szülőként is erre még jobban odafigyelni, még jobban kihangsúlyozni. Ha nem, akkor pedig változtassunk a mostani módszereinken még ma!


A siker garantált - figyeljük csak meg a gyerekek arcát egy ilyen edzés után!


2010. január 7., csütörtök

10 év körüli gyerekekkel foglalkozol?


Legyél bár a srácaival felelősen foglalkozó szülő, vagy edző, klubvezető ez a cikk neked szól!

A hasznos és használható bejegyzésnek a központjában a kiválasztás áll – és, hogy vajon van-e rá szükség egyáltalán a magyar fociban?
Bár többször is boncolgattam már a témát, most kiemelve a korosztályt, részletesebben is foglalkozom vele.

Kezdésnek nézzük meg együtt a két legeredményesebb futball nemzetet.


A Brazil labdarúgás

A Brazilok öt világbajnoki címmel rendelkeznek.
A tévhit, hogy ott a focisták a Copacabanan teremnek eloszlik akkor, ha az ember elolvassa Goncalves: A Brazil futball alapelvei című könyvét. Brazília kimeríthetetlenül ontja magából a jobbnál jobb játékosokat. Ma már nem csak támadókat és középpályásokat, hanem védőket és kapusokat is, akik az európai elit klubok játékosaiként szórakoztatnak minket hétről hétre. Ennek az oka, hogy a kiváló képzési rendszer mellett egy, az egész országra érvényes, egységes kiválasztási rendszert alkalmaznak! Ebben a rendszerben gyakorlatilag két edzésen pontozva az edzés feladatokat, megkapnak egy pontértéket minden gyerekre. Így összehasonlítható adatokat kapnak, illetve a pontok segítségével meghatározható, hogy melyik gyermek, milyen kategóriába kerülhet, ezáltal az is, hogy milyen csapatban fog tudni játszani, edzeni. Az egyik edzés a fizikai képességeket méri és pontozza. Erről most nem ejtenék több szót, annál inkább a második edzésről, ahol gyakorlatilag edzésjátékokon keresztül különböző technikai és taktikai megoldásokat, végrehajtásokat pontoznak meghatározott szempontok szerint.

Jelen gyakorlatokat kifejezetten a 10 év körüli korosztályra érvényesen olvashatod.


Első állomás

1-1 elleni játék a szabályos pályaméret negyedén (15x10 méter).

Cél a technikai készség és a döntéshozás értékelése mind a védekezésben, mind a támadásban, a meccseken leggyakrabban előforduló 1-1 játékhelyzetben. Két, a korcsoportnak megfelelő szabályos kaput használjunk. 10 éves korosztálynál ez nagyjából 5x2 méteres kaput jelent a 15x10 méteres pályán. A gyerekeket állítsuk párba. Minden párnak egy labdája legyen. A pár egyik tagja labdával a saját kapuja jobb kapufájánál álljon az alapvonalon kívül, labda nélküli párja pedig átlóban, a másik kapunál. Ugyanúgy helyezkedjen el mint a labdás társa. A játék úgy indul, hogy a labdás játékos, az általunk meghatározott átadási formával – például belsővel, lapos átadás – átjátssza a labdát, és máris belép a területre, mint védő játékos. A labdát fogadó játékos a labda átvételével belép a játéktérre, támadóként. 10 másodpercig folyik a játék. Ha a védő labdát szerez, ő is lőhet gólt.

A megfigyelés szempontjai – Védekezés
1. A játékot indító átadás pontossága, ereje, technikai kivitelezése.
2. Döntéshozás körülményei (választania kell, hogy szerel, vagy lassítja a játékot).
3. A védővonal mielőbbi elfoglalása (a játékosnak a labda és a kapu közepe közt kell lennie).
4. A védekező testhelyzet felvétele (egyik láb elől, a térdek hajlítva, felsőtest előre dől, kezek fent).

A megfigyelés szempontjai – Támadás
1. A labda fogadásának, átvételének minősége, technikai végrehajtásának milyensége.
2. Megfelelő sebességű védőnél a támadó feladata, külsővel a védő gyengébb lába felé indítani a cselt, kapura törés, lövés.
3. Gyors védőnél a támadó feladata elhúzni a labdát a védő mellett, és olyan gyorsan kapura törni és lőni, amilyen gyorsan csak lehet, saját cselező készségét használva.
4. Lassú védő esetén a támadó feladata, azonnal kapura lőni.

Ebből a feladatból is jól látszik, mind támadásban, mind védekezésben, szüksége van a gyermeknek arra, hogy állandóan elemezzék az adódó játékhelyzetet.
Meg kell hozza a jó és gyors döntését a helyzetnek megfelelően, majd tökéletes technikai végrehajtás mellett, végigvinnie az akciót. Kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak azok a gyerekek, akik a futballban való gondolkodásban előrébb tartanak a társaiknál.


Második állomás

Szabályos pályaméret felén (30x20 méter) három kapus játék.
Ennek a játéknak a célja, a természetes pozicionálás értékelése, ahol a játékosok legmagabiztosabban érzik magukat. A gyerekeket három csapatba osztjuk. A területen elhelyezett kapuk egy-egy csapathoz tartoznak. Mind a három csapat támadhatja a másik kettő kapuját. Egymás után kétszer ugyanabba a kapuba nem lehet gólt lőni. A kapott és szerzett gólokat számoljuk. Két labdával folyik a játék.

Ahogy a játék megkezdődik, mindenki felveszi a helyét a támadó, középpálya és a védőzónában, természetes módon, kérés nélkül. A csatárok kaputól, kapuig mozognak, jelentkeznek a labdáért. A középpályások a védőkhöz közelítenek, hogy kapják a labdát, és támadást kezdeményezzenek. A védők a saját kapujuk előtt maradnak, és csak ritkán lépnek be a támadásba.

Ez az állomás nagyon fontos a játékos taktikai tapasztalatának és képességének meghatározásához. A két labdával történő játék egy nagy nyomással járó mérkőzés, ahol rengeteg információ éri a gyerekeket. Figyelni kell a két labda mozgását, várható pozícióját, és a saját maguk és a játékostársaik helyzetét, a másik két csapat tagjainak mozgásához viszonyítva. Állandóan elemezik a gyermekek a kialakuló játékhelyzetet, és az elemzések alapján igazodnak a kialakult helyzethez. Döntéseket hoznak, amelyeket megpróbálnak technikásan végrehajtani.
Az edzők azt pontozzák, hogy a gyerekek a képességeiknek megfelelő pozíciót választanak-e, illetve választanak-e egyáltalán konkrét pozíciót maguknak, hogy a választott pozíciókban milyen minőségű döntéseket hoznak a játékosok, és a jó döntéseket jó minőségű technikával végre tudják-e hajtani. Azt vizsgálják, hogy nagy nyomás alatt hogyan tudják a gyerekek a játékszituációkat megoldani.


Harmadik állomás


Játék két kapura, teljes pályaméreten (60x30 méter) teljes létszámban 8-8 ellen.
Az elsődleges cél a játékosok döntéshozási sebességének felismerése, amikor a labda náluk van. Maximum 3 érintéssel folyik a játék – például átvétel, csel, passz – 10 percig, majd 5 percig kettő érintősre csökkentjük a játékot.

A jó játékosok azok, akik a lehető legjobb döntést hozzák olyankor, amikor a labda náluk van, és mindezt a lehető legrövidebb idő alatt teszik meg. Látható lesz, hogy a legtöbb játékos minden gond nélkül tud játszani 3 érintésből. Amint lecsökken az érintésszám kettőre, megfigyelhetjük, hogy egyes játékosok lelassulnak, elbizonytalanodnak.
Ez azért történhet meg, mert ezek a gyerekek még nem tudják előre látni a játék folytatását, nem tudják kellő alapossággal elemezni az adott játékhelyzetet. Így az egyik érintésüket elpazarolják arra, hogy megállítsák a labdát, lelassítsák a játékot azért, hogy időt nyerjenek a játék elemzéséhez és csak a második érintésből, próbálja meg a játék folytatását. Ez lassú és bizonytalan lesz.

Azok a gyerekek, akik előre tudják látni a labda lehetséges mozgását, megfelelően tudja elemezni az adott játékhelyzetet, a labdaátvételét a labda lehetséges mozgásának irányába tudják végrehajtani – a labda megállításával szemben. Így az első érintés után a labda, mozgásban marad, nem lassul le az akció, és a második érintésre már a játékhelyzet megfelelő folytatása érdekében történik a passzolása.


Negyedik állomás

Szabályos játék (8-8 ellen), a korosztálynak megfelelő 60x40 méteres pályán.
Cél a játékosok értékelése különböző játékhelyzetekben.
A mérkőzést három szakaszra osztjuk.
1. Csak a gyengébbik lábbal szabad passzolni, vagy kapura lőni.
2. Egy időben 2 labdával történjen a játék.
3. Csak külsővel szabad passzolni, és utána azonnal tovább mennie, és átlós támogatást adnia a labdás társának.
Minden játékszakasz 10-10 percig tart. Mindhárom szabály olyan kényszerítő helyzeteket idéz elő, amelyek jó színvonalú végrehajtásához vállalkozó szellemű, direktben futballozó (nem hezitáló, nem kivárásra játszó) a játékban gondolkodó játékosok szükségesek.


Mind a négy állomás feladataiból arra lehet következtetni, hogy a brazil futball azokat a gyerekeket keresi, akik a labdarúgáshoz nélkülözhetetlen fizikális feltételek mellett, a játékban való magas szintű gondolkodással is rendelkeznek!

E gyerekeknek sokkal könnyebb megtanítani a virtuóz, nagy sebességgel végrehajtott technikai elemeket, gyorsabban haladnak a taktika tanulásában és megértésében is.
A végeredmény magáért beszél. Öt világbajnoki cím.


Az Olasz labdarúgás

Négy világbajnoki címet szállított eddig, ezzel a második legeredményesebb nemzet ezen a területen.
Az Olasz Labdarúgó Szövetség-FIGC (Federazione Italiana Giuoco Calcio Settore Giovanile e Scolastico)-gyerek szektora által kiadott tankönyv tanulsága szerint öt faktorra bontják az edzést (D’Ottavio 2004).
Az első a koordináció-technika, ebbe az öt alapvető koordinációs képességet fejlesztő labdás és labda nélküli gyakorlatokat alkalmaznak a labdarúgás technikai elemeinek alárendelve. A második faktorban a taktika-kognitív képességek szerepelnek. Itt ebben a részben TANÍTJÁK a futballt a gyerekeknek. Kisjátékokon keresztül a gondolkodási színvonaluknak megfelelő feladatokkal építik fel a nagy egészet a kis részekből. A harmadik faktor a fiziko-motorium, ebben a részben a fizikai képességek fejlesztése a cél. A negyedik faktor a csapat részek feladata és együttes játéka. Ebben a részben tanulják meg a gyerekek a különböző posztok feladatait és a különböző csapat részek összjátékát. Az ötödik faktor pedig maga a játék, a korosztálynak megfelelő pálya méreten és játékos létszámmal mérkőzésszerű játék.

A kiválasztásnál az első három faktort használják, ha az alapján jól sikerült a kiválasztás, a másik kettő már jól fog működni.

Egy furcsaságra szeretném felhívni a figyelmét az olvasónak (nem arra, hogy az Olaszok már egy korábbi írásomban említve Weiss Árpád útmutatásai alapján állítják össze az utánpótlás képzésüket). 1985-ben Benedek Endre a Gyermek labdarúgók felkészítése című könyvében a fentiekhez nagyon hasonlókat ír.

Kiemeli, hogy a testnevelő tanárok feladata lenne, hogy a gyerekeket megismertesse a sokoldalú mozgáskultúrával-sportági alapmozgások helyett-és együttműködjön a szakosztályi edzővel, aki segít neki a délutáni testnevelés foglalkozásokon a labdarúgó játékok megszervezésében, lebonyolításában. A cél az, hogy minél több gyerek ismerkedjen meg a sporttal és azon belül a focival. 9-10 éves korban egy szűrésen essenek keresztül a gyerekek, melyből kiderül, hogy ki nem alkalmas a labdarúgás speciális mozgásanyagának elsajátításásra, őket ne gyötörjük szakosztályi edzésekkel, maradjanak az iskolai öröm futballnál.

Akiket keresnek
1. Orvosi vizsgálat alapján alkalmas
2. Technikai készség (labdás technikai elemek): azok alkalmasabbak, akik átlagon felüli mozgástanulási képességgel rendelkeznek
3. Taktikai készség: a több megoldási lehetőségből a legcélszerűbb kiválasztása a döntő tényező.
4. Fizikai képességek: elsősorban a futógyorsaság, az állóképesség (a légző-és keringési rendszer működése és alkalmazkodó képessége)
5. A személyiség felmérése
6. Sokoldalúság: több sportágban is átlagon felüli teljesítmény
7. A labdarúgó tornán mutatott játék.

A szűrés után 12 éves korban megfigyeljük, hogy a két év rendszeres edzés alatt, milyen gyorsan tanulják a technikai elemeket és az alaptaktikai megoldásokat, ezeket hogyan alkalmazzák a játékban. Ezen idő alatt képet kapunk arról, hogy a gyereknek milyen a hozzáállása, hogyan tűri a rendszeres edzésterhelést, hogyan illeszkedik be a közösségbe, a SZÜLŐK hozzáállása pozitív vagy negatív, milyen az iskolai elfoglaltsággal, tanulással való összhang.

A második lépcsőben 13-14 éves korban már négy év rendszeres TANÍTÁSnak a hatását figyeljük. Vizsgálni kell a speciális terhelésre való reagálást, a technika alkalmazásának készségét, a helyzetfelismerés és a gyors végrehajtás, a versenyszellem, a küzdeni tudás mértékét, valamint azt, hogy képes-e a serdülő fiatal a nagyobb speciális terhelés elviselésére, tűrésére. Képet kaphatunk a négy év alatt bekövetkező sportfejlődésről (technika, taktika és fizikai teljesítőképesség), a biológiai fejlődésről és a személyiség alakulásáról. Ebben a korban a tehetség már kezd kibontakozni. A tehetség felszínre juttatásához többek között rendszeres és céltudatos edzés és nevelés szükséges.

Gyakorlati tapasztalatok alapján tehetségesnek tekinthető az a gyermek, aki
1. Azonos edzésmunka hatására társainál jobb eredményt ér el
2. Gyorsan tanulja meg a sportág technikai elemeit és azokat eredményesen és célszerűen alkalmazza
3. Jól tűri az edzésterhelést és ehhez megfelelően alkalmazkodik
4. A váratlan és nehéz feladatokat-megszerzett tudását célszerűen felhasználva - eredetien oldja meg.

A második kiválasztás már teljesen az élsportra válogatja a játékosokat. 18 éves korban kezdődik és a mérkőzés teljesítményeket veszik alapul, hiszen itt már az eredmény számít.

A kiválasztásnál figyelembe kell venni a fiatal
1. Fejlődését az egész ifjúsági korban, sajátos sportági tevékenységben
2. Viselkedését edzés és versenykörülmények között
3. Viselkedését változó körülmények között
4. Képes-e nagyobb terhelés elviselésére
5. Mérkőzéssorozatokon nyújtott teljesítményét.


Én úgy látom, hogy ezek az alapelvek, ma is megállják a helyüket, meg van az a szakmai tudás, amivel újra a világ körforgásába lehetne emelni a magyar focit, csak használni kéne.

A TITOK az orrunk előtt van, csak észre kell venni!