A hatékony edző 4 doboza

Ha rákérdeznél, hogyan határoznám meg a sport fogalmát..
..több mint 10 éves edzősködésem tapasztalatai azt mondatnák: a sport nem más, mint következetes, tervszerű, rendszeres mozgáson keresztül történő személyiségfejlesztés. És ha ezzel egyetértesz, biztos te is úgy látod: utánpótlás edzőként az a legfontosabb, hogy megismerd a tanítványaidat!

A személyiségfejlesztés roppant felelős „munka”, melyhez elengedhetetlen megismerned a rád bízott gyerek élettörténetét (focival kapcsolatban úgy is mindig megkérdezzük, hol játszott eddig, milyen poszton szeret játszani, stb.), a jelenlegi családi és nevelési körülményeit, életmódját, és az aktuális, jelenlegi személyiségének sajátosságait.

Ezeket az információkat én mindig 4 nagy dobozba gyűjtöm – és ebben a bejegyzésben most ezeket a dobozokat bontom ki előtted.

Ha a bejegyzés végén kérdésed, véleményed van, szívesen veszem itt kommentként, vagy e-mailben az info@kiddy11.hu címre.

1. A megfigyelés az edző leghatásosabb módszere.

Megfigyelheted a gyerek viselkedését a pályán kívül, az öltözőben, meccsek, edzések előtt vagy után, a közös utazások kapcsán. A megfigyelések szempontrendszerét te magad állíthatod össze, attól függően, hogy mit szeretnél megtudni a játékosokról. Hasonló megfigyeléseket az edzéseken és a mérkőzéseken is végezhetsz.

Így vagy úgy, de minden edző végez alapvető megfigyeléseket, hiszen ezek alapján állítja össze az edzés anyagát, hogy hol tart a csapat, mit kell gyakorolni, mit erősíteni, miket kell még javítani. A mérkőzéseken a csapat összeállítása, a taktika, a mérkőzés közbeni történésekre való reagálás mind mind megfigyelés eredménye. Tudatossággal ezeknek a megfigyelésekből és az összegzéséből mind a játékosra mind a csapatra vonatkozólag hatékonyabbá válhat az játék, és ezzel együtt a személyiségfejlesztés is.

Alkalmazd tudatosan a megfigyelést, a rutinszerűség helyett kimondottan arra készülj, hogy aktuálisan mit szeretnél megtudni egy-egy játékosról, vagy akár az egész csapatról!

2. A beszélgetés egy kötetlen információ szerzési módszer.

Beszélgetéssel minden korcsoportban kipuhatolhatod és felmérheted a játékos korához mért személyiségének érettségét, szókincsét, érdeklődési körét, motiválhatóságát.

Minél fiatalabb a játékos, annál kevesebb, közvetlenül hasznos információt tudhatsz meg a gyerekekről, hiszen a kicsik még rendszertelenül beszélnek mindenről. Bár ők a lényegest, nem választják még el a lényegtelentől, ezért a velük történő beszélgetéseknek a „kalóriatartalma” alacsony, de hatalmas haszna a kötetlen beszélgetésnek a közvetlen jó hangulat, és a bizalom kialakítása. Az idősebb játékosok már hasznosabb, közvetlenebb információkkal szolgálnak neked egy-egy ilyen szabadstílusú beszélgetés alatt.

Ha gyerekeket edzel, mindig törekedj az oda-vissza kommunikációra!

3. Az interjú egy előre eltervezett kérdéssoron történő végighaladás akár szóban, akár írásban.

Állíts össze egy olyan átgondolt és rögzített kérdéssort, melyben arról a szegmensről „faggatod” a gyerekeket amit a leginkább szeretnél megtudni róla, és a csapatról. Jól feltett, következetes kérdésekkel nagyon sok hasznos információt megtudhatsz a gyerekektől.

Mivel a csapaton belül a kérdések lehetnek ugyan azok minden gyereknek, ezért kérdezheted őket a csapat belső szerkezetéről, megtudhatod, mi a véleménye a gyereknek a saját és mások, a csapatban elfoglalt helyéről, szerepéről, stb.

Gondold át a gyerekekkel, a csapatod teljesítményével kapcsolatban téged foglalkoztató kérdéseket, kösd egy csokorba, és közvetítsd nekik! Tapasztald meg, hogy így megannyi számodra hasznos dologról, milyen könnyen, egyszerűen, gyorsan megszerezheted az információt!

Fontos, hogy a válaszokat csak saját magad olvasd és használd fel. Amennyiben mással is meg szeretnéd ezt osztani, előbb feltétlen engedélyt kell kérned a kikérdezettektől!

4. A fejlődéslélektan törvényszerűségeinek ismerete nélkül, a személyiségfejlesztés nem lehet eredményes!

A teljesítmény értékeléséről nekem mindig a pálya szélén kiabáló edző jut eszembe. Már megint Pavlov kutyája - avagy, hogyan kondicionáljunk sikerre? Című írásomban (ha kimaradt, ITT elolvashatod) érintettem a pozitív és negatív értékelés szerepét, írtam azok hibáiról, előnyeiről, hatékonyságáról, haszontalanságáról.

Személyiségfejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha ismered a fejlődés-lélektan folyamatát, törvényszerűségeit. (Ha már kijártad az on-line utánpótlás futballedző tanfolyamot, számodra ez nem újdonság, tisztában vagy a kardinális szerepével). Az edzéseken, meccseken ezen törvényszerűségek figyelembe vételéhez rendelve lehetünk csak hatékonyak. Csak így érhetjük el a kitűzött célokat és feladatokat.

Nagyon fontos tény, hogy az eredményes neveléshez, edzéshez, fejlesztéshez olyan edzőre van szükség, aki tisztában van önmagával, akinek a tettei, a szavai összhangban vannak egymással. A „borivászat a vízprédikálással” a gyerekeknél hatványozottan veszélyes, kifinomult érzékeikkel azonnal veszik az adást, és az edző roppant gyorsan és könnyen elveszti a csapat szemében a hitelességét. Nagyon fontos az is, példaképként tudj mutatkozni a gyerekek előtt. Ehhez bizony hozzátartozik a külső megjelenés is: mindig ápolt, tiszta külsővel, tiszta felszerelésben jelenj meg az edzéseken és a meccseken is. Így sokkal könnyebben tudod ugyan ezeket elvárni a gyerekektől is.

A dohányzás és az italozás teljesen tilos gyerekek jelenlétében! A gyerekek, főleg a kisebbek akár tudat alatt is utánozzák a felnőtteket. Általában az edzők példaképek, szerep modellek a gyerekeknek, ezért nem mindegy, hogy milyen mintát mutatsz nekik.

Edzőként elvégezhetsz saját magadon is különböző személyiségteszteket, melyek arra adnak választ, jelen pillanatban mennyire vagy alkalmas erre a pályára. Egyszer-egyszer érdemes ezeket kitöltened és őszintén értékelni saját magad (Ilyen teszteket találhatsz például Dr. Balogh László, „Pedagógiai pszichológia az iskolai gyakorlatban” című könyvben is.).

Feltárt hiányosságaid soha nem végleges „ítéletek”!
Különböző személyiségfejlesztő módszerekkel orvosolhatod őket, segítségükkel hatékonyabban végezheted a mindennapi munkádat, és nem csak saját magadon javíthatsz, de a környezetedben élőkén is. A saját magadon elvégzett változások fel fognak tűnni a környezetednek is, főleg a gyerekeknek! Ők szinte azonnal reagálnak erre, és ez jó pozitív megerősítés arra, hogy kitartsunk az egész folyamat alatt. A játékosok jó teljesítménnyel hálálják meg ezt.

Ismerd meg saját erősségeid és ismerd meg hibáid, hiányosságaid is, mert csak így csiszolhatod, fejlesztheted azokat. Tegyél azért, hogy egyre jobb és sikeresebb edző legyen belőled – mind a magad, mind a csapatod legnagyobb örömére!

Tudjunk meg a lehető legtöbbet saját magunkról!
Tanuljuk meg, hogyan mutathatnánk a legjobb formánkat a gyerekeknek nap, mint nap, és tanítsuk a gyerekeket is, hogy a legjobbat kihozhassák magukból!

Mester rendszer - Az 5 elem

Az életünk alakítását az befolyásolja a leginkább, hogyan, milyen szempontok alapján értékeljük ki a beérkező információkat.

Képzeld el! Tiszta lövő helyzetben vagy a kapu előtt és kapura lősz. A labda elkerüli a kaput, tehát kimarad a gólhelyzet. Ezt te úgy értékeled, micsoda pocsék lövés volt. Az ellenfél játékosai persze másképpen vélekednek, szerintük ez egy nagyszerű lövés volt. A bírót nem különösebben érdekli a lövésed milyensége, csak az, hogy gól, vagy kirúgás, esetleg szöglet lesz e belőle. Mi szokott történni egy gyenge lövés után? Az emberek elkezdenek általánosítani - legtöbbször öngyengítő módon.

A „Micsoda pocsék lövés!” azután így változik át: „Ma akkor sem tudnék jobbat lőni, ha az életem függne tőle”, tovább alakul: „Soha nem tudtam jól lőni”, „Nem vagyok valami jó focista”, „Úgy tűnik, soha nem tudok semmit rendesen megtanulni”, „Rettenetes ember vagyok”. Ez így nevetségesnek tűnik, kifejtve a szörnyű részleteket, de vajon nem ez történik velünk az életünk számos területén? Ha elmulasztjuk kontrollálni az értékelési folyamatunkat, akkor a rendszer szó szerint bevadul, és belesöpör minket az önbüntetés sémájának negatív spiráljába. Ekkor természetesen a játékos az edzőkre, a körülményekre, az edző a játékosokra és a szülőkre, a szülők a gyerekeikre és az edzőre hárítja a felelősséget.

Ha valaki az életben bármely területen - így a futballban is - jobban csinál valamit, mint mi, az egyszerűen azért van, mert jobb kiértékelési módszere van arra, hogy mit jelentenek a dolgok és mit kellene azokkal kezdenie!

A cél az, hogy képesek legyünk mindent úgy kiértékelni, hogy folyamatosan olyan választások felé vezessen a módszerünk, amelyek meghozzák a vágyott eredmény. Azaz edzőként ügyes focistákat, jó Embereket szeretnék nevelni, szülőként kiváló gyereket szeretnék felnevelni, gyerekként jó focista és nagyszerű ember szeretnék lenni. A bökkenő csak az, hogy csak ritkán ellenőrzünk olyasmit, ami komplex folyamatnak látszik.

A most bemutatásra kerülő öt elem, a kiértékelés legfontosabb öt eleme, melyeket ha tudatosan hozzáadod az életedhez, látványos minőségbeli változást érhetsz el, sőt, a környezetedre is mély benyomással, jó hatással lehetsz!

1, Az első elem, amely egész kiértékelési folyamatodat érinti, az a szellemi és érzelmi ÁLLAPOT, amelyben vagy, miközben a kiértékelést végzed. Nézzünk egy példát: ha mondjuk a gyerek egy félelemmel teli állapotban van az éjszaka közepén egyedül otthon és várja a szüleit haza, a lakásba szűrődő neszek, csikorgó léptek zaja, amit egy ajtónyikorgás kísér, egészen mást érez és gondol, mint ha az izgalom és a pozitív elvárás állapotában lenne. Az, hogy a gyerek elbújik a takaró alá reszketve, vagy kipattan az ágyból, és boldogan rohan az ajtó felé, attól függ, milyen állapotban van, milyen jelentéstartalmat párosít ezekhez a zajokhoz.

2, A második blokkot a FELTETT KÉRDÉSEINK képezik. Az önmagadnak feltett kérdések teremtik meg a kiértékelésünk nyitó formáját. Ha a gólhelyzetben azt a kérdést teszem fel magamnak milyen jó lenne ha berúgnám? Hova rúgjam, hogy biztosan gól legyen? Akkor motivált leszek a jó befejezésre. Ha viszont azt kérdezem magamtól, „Mi lesz, ha kihagyom?”, vagy Vajon leszid-e az edzőm, ha kimarad ez a helyzet?”, akkor valószínűleg elveszítem az erőmet, az önbizalmamat és ez a cselekedeteimen is meglátszik, kimarad a helyzet. Hogy milyen fajta étel kerüljön az asztalra, az is a magadnak feltett kérdésektől függ. „Mit ehetnék, amitől gyorsan jóllaknék?”, akkor valószínűleg valamilyen nehezen emészthető, zsíros, gyors-ételt fogsz választani. Ha viszont azt kérdezed magadtól: „Mit ehetnék, ami tápláló és egészséges?”, akkor sokkal valószínűbb, hogy olyan ételcsoportot fogsz választani, mint gyümölcsök, gyümölcslék, zöldségek, saláták, főzelékek. A rendszeresen elnassolt csoki, vagy a frissen facsart gyümölcslé közti különbség fogja meghatározni fizikai tested minőségét és ezt a kiértékelés módja eredményezi. Szokásos kérdéseid nagy szerepet játszanak ebben a folyamatban.

Gondold csak végig, milyen kérdéseket szoktál magadnak feltenni a focival kapcsolatban!?

3, A harmadik elem az ÉRTÉKEID hierarchiája. Életünk folyamán valamennyien megtanulunk bizonyos érzéseket többre értékelni, mint másokat. Valamennyien jó érzést szeretnénk, tehát örömet és el akarjuk kerülni a rossz érzést, tehát a fájdalmat. Élettapasztalataink azonban mindegyikünknél más kódrendszert alakított ki, hogy mi számít fájdalomnak és mi számít örömnek. Az egyik gyerekre ösztönzően hat, ha edzésen, mérkőzésen az edző/szülő erőteljesen rászól, másokat ugyan ez a hangnem és szöveg tartalom teljesen megbénít. Ezért ezt edzőkét és szülőként tudnunk kell minden gyerekről, hogy hogyan reagál és lehetőleg tanítsunk meg minden gyereket a saját értékrendjének megfelelő kiértékelésre, amit adott szituációban alkalmaz.

4, A rendszer negyedik alkotó elemét, a HIEDELMEID jelentik. Globális hiedelmeink adják meg a biztonság érzését azzal kapcsolatban, hogyan érezzünk, mit várjunk el önmagunktól, az élettől és az emberektől; szabályaink pedig azok a hiedelmek, amelyek arról szólnak, mi kell történjen velünk ahhoz, hogy úgy érezzük magunkat, ami megfelel az értékeinknek. Azaz, ez az edző bácsi folyton kiabál a edzésen, biztosan nem szeret, mert akkor szoktak a felnőttek kiabálni, ha nem szeretnek. Lehet, hogy ennek a feltételezésnek ténylegesen semmiféle alapja nincs, ám a szabály dominálni fog a kiértékelésnél, vagyis abban, hogy az illető hogyan érzékeli és tapasztalja meg az igazságot. Gondoljunk csak bele, a gyerek már eleve úgy megy edzésre, hogy ott őt nem szeretik, vajon ez kihat a teljesítményére is?

5, A Mester Rendszer ötödik eleme a REFERENCIA TAPASZTALATOK keveréke, amelyekhez egy óriási tároló szekrényekben férhetsz hozzá: az agyadban! Itt raktározol mindent, amit valaha is tapasztaltál az életedben - és mellesleg azt is, amit csak elképzeltél. Ezek a referenciák képezik a nyersanyagot a hiedelmeink felépítéséhez és a döntéseink irányításához. Ahhoz, hogy eldöntsd, mit jelent neked valami, például jó-e vagy rossz-e a számodra egy bizonyos szituáció, azt egy más jelenséghez kell hasonlítanod. Emlékezz vissza a ziccerben lévő játékos példájára, kinek és mi alapján jó vagy rossz az ami abban a szituációban történt. Korlátlan számú referenciával rendelkezik minden egészséges ember, amelyeket bármilyen döntéséhez felhasználhat. Hogy milyen jelentést tulajdonít bármely újabb tapasztalatnak, hogy hogyan érez iránta és egy bizonyos fokig azt is, hogy mit fog csinálni az határozza meg, hogy milyen referenciát választ ki a gazdag raktárából.

A mesterek gyakran olyan emberek, akik csupán több referenciával rendelkeznek arról, mi vezet sikerhez és mi frusztrációhoz egy adott helyzetben. Korlátlan számú referencia áll rendelkezésünkre, csak rajtunk múlik, melyeket választjuk ki, mint ahogy az is rajtunk múlik, hogy melyeket mutatjuk, tanítjuk meg a gyerekeinknek. Ők másolnak minket, ha egy gyerek ösztönösen, vagy tanultan jól működteti ezt az öt elemet, amit most átvettünk, akkor a negatív példákból is tud tanulni. Ha nem tanítjuk meg a gyerekeknek ezeket a szabályozó mechanizmusokat, akkor könnyen csak a rosszat látják majd meg később mindenben.

***

Látod már, hogy milyen különbséget okoz az például, hogy milyen környezetben nőttél fel? Olyan családban, ahol úgy érezted, állandóan kihasználnak, szemben azzal, akit feltétel nélkül szerettek? Ha például egy gyerek focista arra van az edzéseken kondicionálva, hogy vigye bele a csapat játékába az egyéniségét, a kreativitását, akkor valószínűleg más értékrendet alakít ki magában a kombinatív játékról, mint az a gyerek, aki sablonokat tanult és folyton megmondták neki, hogy mit kell csinálnia a pályán.

Minden utánpótlásedzőnek felelőssége a következetes pozitív elvárások támasztása a gyerekek iránt, amely következetes állandó javulásra sarkalja őket, a mi és az ő legnagyobb örömükre egyaránt!

Foci és/vagy tanulás?

Eljött a félévi bizonyítványok kiosztásának ideje -van akinek ez öröm és lesznek olyanok is, akik szomorúak lesznek e miatt.

A mostani bejegyzésben mind a kettőre mutatok egy példát.

Egy nyolcadikos fiú két nappal az osztályozó konferencia előtt két tantárgyból is bukásra állt, mikor kapott egy nagy lehetőséget! Az a középiskola, ahova felvételizni szeretett volna, azt mondta neki, ha kijavítja ezt a két tantárgyat, akkor felveszik. Plusz még a helyi NBII-es csapat is tesztjátékra hívta. Így hát ő mindent egy lapra feltéve mindkét tantárgyat tanító tanártól kért egy utolsó javítási lehetőséget. Mindkettő megadta, és láss csodát - sikerült neki! Mindkét tantárgyból javított, a tesztjátékon pedig úgy tűnik megfelel és le fogják igazolni.

A sportnak hatalmas hatása van a tanulásra is!

Kitartásra és akaraterőre nevel!

A másik példa már sokkal szomorúbb - és sajnos gyakrabban találkozom vele..

Egy edzőkollégám arra panaszkodik, hogy az egyik játékosa a rossz félévi bizonyítvány miatt fog kimaradni az edzésekből. A szülők arra panaszkodnak, a focin kívül semmi más nem érdekli a gyereket, így mással nem is tudják büntetni, mint a foci megvonásával.

Milyen következményekkel fog ez járni? Ha valóban semmi más nem érdekli a fiút, csak a foci, mert abban van sikerélménye, akkor ha ezt megvonják tőle, kvázi kihúzzák a talajt a lába alól. Elveszti a motivációs bázisát! Ettől még nem fog jobban tanulni, sőt, lehet, hogy a tanulással szemben még ellenállóbb lesz, mert az egyetlen örömforrásának a megvonásával azonosítja a tanulást, az iskolát.

Az előző bejegyzésben, amikor a delfinek idomításáról írtam, megemlítettem egy olyan lehetőséget, ha van egy gyerek a csapatban, aki megrekedt és nem tud tovább fejlődni, egy váratlan ajándékkal és a bizalmunkról való biztosítással újra visszaadhatjuk az önbizalmát. Újra sikerélményhez juttathatjuk és ezzel talán ki lehet zökkenteni és a fejlődés útjára állítani őt.

Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki rosszul tanul, azt még jutalmazzuk is meg! Nem, egyáltalán nem erről van szó!

Ebben az esetben szerencsésebb lenne leülni a gyerekkel és elmagyarázni neki, hogy ez a bizonyítvány nem tükrözi az ő képességeit, ennél sokkal többre képes. Megbeszélni vele, hogy kap lehetőséget a javításra. Amennyiben a következő másfél hónapban javít az adott tantárgy jegyein és persze a többi is a megállapodott színvonalon marad, akkor járhat tovább edzésekre, ha nem sikerül a javítás, akkor jöhetnek a szankciók. Például edzésre járhat, csak meccsre nem és ennek a fokozatai.

Ha a gyereket biztosítjuk arról, hogy az ő képességei többre hivatottak és bíztatjuk, rábeszéljük, hogy vállaljon az adott tantárgyból plusz feladatokat, megelőzhetőek a rossz jegyek!

A sport, a foci segít kialakítani új szokásokat is!

Lehet, hogy a gyerek a délutáni leckeíráshoz nagyobb „fájdalmat” kapcsol, mint örömet. Ez a fájdalom adódhat abból, hogy úgy érzi, kevesebb ideje marad a játékra, vagy kimarad valamiből, amíg tanul. Az új szokásokkal ki lehet alakítani egy olyan napirendet, amiben a tanulás központi helyet foglal el.

Az edzések megadják a hét ritmusát, segít az időgazdálkodásban

Pontosságra, fegyelemre tanít, és ha felveszi a gyerek azt az új szokást, hogy ha gyorsan és hatékonyan tanul, akkor az egyrészről örömöt okoz neki az iskolában, mert jó jegyeket fog kapni. Másrészt örömöt okoz neki abból a tekintetből, hogy több ideje marad játszani.

Az elmúlt hetekben a kezembe akadt egy sor tanulmány arról, hogy az iskolai és a sportbéli tanulás eredményessége-eredménytelensége nem mindig tükrözi a tanuló-sportoló valós képességeit. Sok esetben a rossz tanulóknál a tanárok és esetleg a szülők is elkönyvelik a képességek hiányát. A felmérések azt bizonyítják nem biztos, hogy a gyerekek képességeiben van a hiba...

A fenti példában azt mondja a szülő, hogy semmi más nem érdekli a gyereket. Ez azért is lehet, mert a gyerek információ felvevő és feldolgozó rendszere nem egyezik a tanár közlési módszerével. A foci sikerélményt nyújt neki, ott olyan formában szólnak hozzá, ami megérinti.

Az emberek a mai világunkban már nem használják ki mind az öt érzékszervüket az információ felvevéséhez. A látást, a hallást, és a kinesztetikus érzékelést használjuk rendszeresen a mindennapokban.

Minden embernek, a gyereknek is megvan az ő kedvenc stratégiája

Ha valaki vizuális típus ebben a tekintetben, akkor én, mint fociedző hiába magyarázom neki, hogy micsoda élmény nyolcvanezer ember hangorkánja, akik majd a te nevedet fogják skandálni és minden jó megmozdulásod után tapsviharban törnek ki. Mert ezek auditív jelzők. Őt ezzel nem tudom felcsigázni, lehet el sem jut az üzenetem hozzá.

Ha viszont azt mondom neki, hogy csodálatos látvány a színültig megtelt stadion, a nyolcvanezer néző színes kavalkádja és minden jó megmozdulásodnál talpra ugranak és összeütik a tenyerüket, akkor ezek a vizuális információk eljutnak a gyerekhez és motiválják őt. A kinesztetikus úton kommunikáló gyereknek azt tudom mondani, hogy képzelje el, milyen érzés a nyolcvanezer emberrel teli stadion, akik egyszerre lélegeznek, szinte tapintható a várakozás a feszültség a stadionban és minden jó megmozdulásod után a nézők extázisba jönnek.

"De egy tanár, egy edző nem beszélhet mindig minden gyerekkel külön - külön!"

Igaz. Azonban a jó kommunikátorok figyelnek arra, hogy a beszédükben mindhárom információs érzékelésnek megfelelő szavakat, kifejezéseket használjanak. Amikor a közlendőnk mindenkihez szól és mindenki tud vele azonosulni, akkor motiváltak lesznek. Persze a tantárgyak, például egy matematikát, vagy bármi mást elég nehéz úgy elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mindhárom közlési rendszer sémáját tartalmazza, ezzel minden gyerekhez eljusson az információ és így minden gyerek érdekelté legyen téve.

Az egyik tanulmányban azt olvastam, hogy egy villamosmérnöknek tanuló fiú egyszerűen nem boldogult a kapcsolási rajzokkal. Folyton bukdácsolt e miatt. Aztán mikor hallott erről a módszerről, felfedezte, hogy ő kinesztetikus úton szerzi be döntő módon az információkat. Ekkor elkezdte elképzelni magát, milyen lenne, ha ő lenne egy elektron, aki végig száguld a kapcsolási rajzokon, mint egy autó az utcákon. Először nagyon viccesnek találta a dolgot és jól elszórakozott tanulás közben, aztán szépen rájött, hogy ha így tanul, sokkal jobban megragadnak a kapcsolási rajzok. Ettől kezdve mindig ezt alkalmazta és ezek után már nem voltak problémái tovább a tanulással.

Érdemes kiderítened, hogy a gyerek milyen módszerrel veszi fel az információkat!

Vannak akik közelítő és vannak, akik távolodó stratégiát használnak

Azok, aki folyton arról beszélnek, mit nem szeretnének, hogy megtörténjen velük, mit akarnak elkerülni, stb., azok távolodó stratégiát alkalmaznak. Akik arról beszélnek, mit szeretnének elérni, mit fognak csinálni, mit akarnak, hogy megtörténjen velük, ők közelítő stratégiát alkalmaznak. Ezt is érdemes kideríteni a saját gyerekünknél. Annyi a feladatunk, hogy beszélgessünk a gyerekkel és figyeljük meg az általános szóhasználatát, ebből megtudhatjuk, milyen stratégiát használ a dolgok megoldásához és milyen módszerrel veszik fel az információkat. Ha a gyerek távolodó stratégiát alkalmaz, akkor arról beszéljünk neki, hogy miket tud elkerülni az életben, ha jól tanul, ha közelítő stratégiája van a gyerekünknek, akkor azokról az előnyökről beszéljünk neki, amikhez a tanulás útján juthat. Ezzel el tudjuk juttatni hozzá a megfelelő csatornákon a megfelelő információkat és ezzel ki tudunk alakítani a gyerekekben egy belső motivációt egy belső igényt a saját életük alakítására.

A szülő, a tanár és az edző háromszög elengedhetetlen egy gyerek fejlődésének, képességének a teljes kibontakoztatásához

Szorosan együttműködve ki tudják hozni a gyerekből a legtöbbet. Mindhárom félnek egyenrangú, aktív partnernek kell lenni ebben a történetben és a többi szereplőre is szükségszerű így gondolni. Beszélgessünk a gyerekekkel, kérdezzük őket, érdeklődjünk felőlük és ne csak utasítgassuk őket! Ha partnernek tekintjük a gyerekeket és biztosítjuk őket a maximális bizalmunkról és jó szándékunkról, akkor ők igényelni fogják az általunk felállított magas követelményeket, elvárásokat és ezeknek nagy örömmel tesznek eleget!

Már megint Pavlov kutyája - avagy, hogyan kondicionáljunk sikerre?

Már említettem egy kísérletet, amelyben Pavlov egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Később ez a csengőhang maga váltotta ki a kutya nyálelválasztását, független attól, kapott-e enni, vagy sem. Ezt hívják kondicionálásnak a pszichológiában.

Karen Pryor a Don’t Shoot the Dog! (Ne lődd le a kutyát!) című könyvében leír pár fogást, amelyet az állatidomításban használt.

Ír arról, hogyan tanulta meg hasznosítani a fájdalmat az állatok idomításában. Ostor és zsámoly az oroszlánoknak, kantár a lovaknak, póráz a kutyáknak. De nehézségbe ütközött, amikor a delfinekkel kezdett el dolgozni, mert amikor fájdalmat akart okozni nekik, egyszerűen odébb úsztak!

Ez késztette őt arra, hogy kifejlessze a pozitív megerősítés tréning dinamikájának tökéletesebb értelmezését...

„Nincs semmi, amit gyakorlás ne oldana meg. Semmi sem elérhetetlen.“

Mark Twain

A „sikerre kondicionálás“ bármely típusának első számú szervező elve a megerősítés!

Saját viselkedésünket, vagy valaki másét pozitív megerősítés révén tudjuk megszilárdítani, azaz minden alkalommal, amikor az általunk megkívánt viselkedés bekövetkezik, jutalmat adunk. Ez a jutalom lehet bármi, dicséret, ajándék, stb. Alkalmazhatunk negatív megerősítést is, ez lehet egy rosszalló, hangos rászólás, vagy fizikai büntetés is. A megerősítés AZONNALI választ jelent egy viselkedésre, mihelyt az bekövetkezik, míg a büntetésre, vagy jutalmazásra jóval később is sor kerülhet.

Minden az időzítésen múlik!

Amikor egy edző elüvölti magát, hogy „Nagyszerű!“, amikor a csapata tökéletes akciót hajt végre, annak sokkal nagyobb a hatása, mint ha addig várna, amíg a szünetben, vagy a meccs után összejönnek az öltözőben a meccs kiértékelésére.

A gyerekmeccseken rengeteg ilyen megerősítést hallunk, sajnos legtöbbször ez negatív, az edzők korholnak és csak ritkán dicsérnek. A kutatások viszont egyértelműen kimutatták, hogy a negatív megerősítés csak rövidtávon eredményes aztán legtöbbször a visszájára fordul. Hosszú távon csak a pozitív megerősítés hatásos.

A megerősítés tervezhető!

Nézzük hogyan tette ezt Karen Pryor.

Kezdetben, ha egy delfint ugrani tanítanak, a trénerek várnak, hogy a delfin mag

ától ugorjon. Megfigyelik, hogy az állatok mikor tesznek valamit jól, és akkor hallal jutalmazzák őket. Ezt mindig megteszik, amikor a delfin magától ugrik, így a delfinben végül kialakul egy idegi kapcsolat, hogy ha ugrik, halat kap. Az örömnek a tréner által kívánt cselekvéshez való párosítása lehetővé teszi, hogy a tréner arra kondicionálja a delfint, ismét és ismét ugorjon.

Vajon az edzéseken mikor érünk el jobb eredményt, ha mi-edzők, szülők-folyamatosan utasítgatjuk a gyereket, hogy mikor, melyik szituációban mit kell csinálnia, vagy ha hagyjuk őket dönteni és megdicsérjük őket minden jó döntés után? Vajon könnyebb-e úgy kondicionálni a futball speciális mozgásanyagára a gyerekeket, hogy százszor megismételtetjük velük ugyanazt a mozgást, vagy inkább változatos körülményeket teremtve megerősítjük a gyerekeket akkor, amikor jó megoldásokat választanak?

Igen, mindkét kérdésre az a válasz, hogy a kérdés első felében alkalmazott módszer, a klasszikus ismétléses módszer sokkal egyszerűbb az edző szemszögéből. Kevesebb felkészülést, odafigyelést igényel, könnyen automatizálható, viszont kevésbé hatékony. A kérdések második felében szereplő módszer nagyobb felkészültséget, nagyobb szervezőmunkát, nagyobb figyelmet igényel az edzőtől. Az edzéseken is muszáj folyton figyelnie, hiszen az azonnali reagálás jelenti a módszer lényegét. A hatékonysága viszont a felmérések alapján akár 600%-os növekedést is eredményezhet ugyanazon idő alatt!

Megéri a befektetett energiát!

Persze, most mindenki azt mondja, ha folyton megdicsérem a gyereket, akkor elbízza magát, sőt, várni fogja a jutalmat és jutalom nélkül nem is fog teljesíteni. Ez így igaz. Az edzőnek muszáj figyelnie erre, ez szintén plusz energiát kíván tőle. A delfineknek, miután megtanulták, hogy ha ugranak, halat kapnak, a trénerek már csak akkor adnak halat a delfinnek, ha egy szépen kivitelezett, kivételesen nagy ugrást mutat be. Így a delfin megtanulja, hogy megkapja a jutalmat, ha folyamatosan fejlődik és mindig többet, szebbet, jobbat akar kihozni magából.

A gyerekek is ugyanígy viselkednek!

Amikor elérünk velük bizonyos szinteket, akkor tudatosítani kell bennük, hogy ez már megvan, jöhet a következő lépcsőfok. Aminek teljesítése után újra jutalmat kap és ez így megy folyamatosan tovább.

Mi van akkor, ha egy gyerek megreked a fejlődésben, nem tudja teljesíteni a következő szint követelményeit és így elmaradnak a jutalmak, elmarad a sikerélmény?

Mérlegelhetjük a helyzetet és ha úgy ítéljük meg, hogy az a gyerek a képességei alapján már a következő szinten kellene, hogy járjon, megtörjük a monotonitását. Méghozzá egy váratlan jutalommal! Ez lehet apróság, vagy valamilyen komolyabb dolog is. A lényeg, hogy a jutalom mellé biztosítsuk a gyereket a bizalmunkról és arról, hogy hiszünk benne és tudjuk, hogy meg tudja csinálni! Figyeljük meg, hogy ilyenkor a gyerekek az eddig elmaradt örömöt fogják érezni és ettől újra szárnyakat kapnak. A megelőlegezett jutalomnak és pozitív elvárásnak is meg akarnak felelni, így a lehető legjobb formájukat mutatják majd.

Alkalmazd ezeket a módszereket következetesen, és óriási fejlődést érsz el a gyerekeknél!

A kondicionálás erejét nem lehet túlbecsülni!

Egyszer Larry Bird-et a Boston Celtics volt sztárját, egy reklám kedvéért arra kérték, hogy dobja a labdát kosárra, de ne menjen be. Kilencszer dobott egymás után és csak a kilencedik kísérletét tudta elrontani! Hiszen ő arra volt kondicionálva, ha nála a labda és tiszta dobóhelyzetben van, akkor dobjon kosarat. Vagyis sikerre volt kondicionálva és nehezére esett a hibázás...

A gyerekfoci oktatásban rengeteg olyan dolgot tudunk felhasználni, amely jelentősen megnöveli a gyerekek képességeinek a kibontakoztatását, és ezzel együtt növeli a Magyar foci színvonalát.

Tanítsuk focizni a gyerekeket!

"Ha nincs terved saját életedre, lesz valaki másnak!"

„Ha valamilyen külső ok miatt szomorú vagy, a fájdalom nem magának a dolognak a következménye, hanem annak, ahogyan az adott dolgot értékeled; ezt az értékelést pedig hatalmadban áll visszavonni bármely pillanatban.“ - Marcus Aurelius

Hogyan tudjuk az örömet és fájdalmat, a hozzájuk köthető érzelmeket felhasználni a fociban?

Először is azt az egyszerű pszichológiai tényt tekintsük át, amely azt mondja: világunkat aszerint éljük, hogy milyen érzelmekhez, dolgokhoz kötünk örömet vagy fájdalmat.

Az ember az egyetlen olyan lény tudomásunk szerint a földön, aki a fájdalomhoz örömet tud kapcsolni. Vegyük példának az edzést, a fáradással, a nehéz edzésekkel járó fájdalmat a játékosok örömmel élik meg, mert a munka végtermékéhez, a jó edzettségi állapothoz örömet kötnek, ezzel tudják elviselni a fizikai fáradást, fájdalmat.

Biztos te is ismered Pavlov híres kísérletét, amelyben egy csengő hangját az étel adásához párosította egy kutyánál, ezzel idézve elő a kutya nyálkiválasztását. Majd a kondicionálás megfelelő fokán már a csengőhang maga kiváltotta a kutya nyálelválasztását hiába nem is kapott enni.

Ha nincs terved a saját életedre, majd lesz rá valaki másnak!

Ezt az egyszerű fogást használják a világ reklámcégei is - azaz ha neked nincs terved, majd ők adnak!

Egy klasszikus példát had meséljek el és magad is látni fogod milyen jól működik ez a dolog.

A Pepsi szakemberei szerettek volna valamivel nagyobb szeletet kihasítani az üdítőital piacból a Coca-Cola-val szemben. Sokat töprengtek a megoldáson, végül is azt találták ki, hogy a kor legnépszerűbb előadóját, aki a lemez eladási listák élén állt, Michael Jackson-t kérik fel a Pepsi reklámozására. Miért őt? Mert Michael tökéletesen elsajátította az emberek érzelmeire való hatás művészetét. A hangjával, a mozgásával, a mimikájával erős érzelmeket váltott ki az emberekből, méghozzá legtöbb esetben a jó érzés érzetét, a felszabadult öröm érzetét, ez kellett a Pepsinek is.

Az egyik dalát a Billy Jean c. számot átírták Pepsi Generation-ra, illetve még több zeneszámát is és az azokhoz készített klippeket pedig teletűzdelték Pepsi utalásokkal. Ezzel azt kondicionálták a nézőkbe, hogy ha Pepsit iszol, olyan életérzésed lehet, mint Michel Jackson-é - a reklámötlet bomba siker lett!

A lemezekkel együtt szépen fogyott az üdítőital is, a kampány sikeres volt, még úgy is, hogy Michael lenyilatkozta, soha nem ivott még Pepsit, nem is fog, sőt még a dobozához sem hajlandó hozzáérni

A Nike ugyanezt a stratégiát alkalmazta!

A legnépszerűbb focicsapat, a Brazil válogatotthoz kapcsolta a márkát, majd később a szép futballhoz Joga Bonito, azaz, ha Nike cipőben játszol, akkor olyan jól fogsz tudni cselezni, mint Ronaldinho, Henry vagy mint a többi sztár.

Hogy lehetne ezt a stratégiát felhasználni a gyerekfoci területén? Hogy lehetne kiaknázni az ebben lévő lehetőségeket, amivel több gyereket lehetne bevonni a fociba és a bent lévőket jobb focistává nevelni?

Először is kérdezzük meg a gyerekeket: mit szeretnek a fociban a legjobban?

A válaszok az én tapasztalataim szerint a következők lesznek: gólt rúgni, kapura lőni, cselezni, passzolni. Nincs is más dolgunk, mint megszerkeszteni egy olyan edzés rendszert, ami ezeket a dolgokat kondicionálja a gyerekekbe. Tehát ha meghallják azt a szót, hogy foci, egyből ezek a tevékenységek ugorjanak be nekik és az ehhez kapcsolódó jó érzés, sikerélmény, öröm. Ha elmennek edzésre, azt azért tegyék, mert újra meg újra át akarják élni azt a nagyszerű érzést, amit a focitól kapnak. Ilyen egyszerű az egész!

Vizsgáljuk meg, vajon a ma alkalmazott edzésmódszertan a fentiekben leírtakat szolgálja? Ha igen, próbáljunk edzőként és szülőként is erre még jobban odafigyelni, még jobban kihangsúlyozni. Ha nem, akkor pedig változtassunk a mostani módszereinken még ma!

A siker garantált - figyeljük csak meg a gyerekek arcát egy ilyen edzés után!

10 év körüli gyerekekkel foglalkozol?

Legyél bár a srácaival felelősen foglalkozó szülő, vagy edző, klubvezető ez a cikk neked szól!
A hasznos és használható bejegyzésnek a központjában a kiválasztás áll – és, hogy vajon van-e rá szükség egyáltalán a magyar fociban?
Bár többször is boncolgattam már a témát, most kiemelve a korosztályt, részletesebben is foglalkozom vele.

Kezdésnek nézzük meg együtt a két legeredményesebb futball nemzetet.


A Brazil labdarúgás

A Brazilok öt világbajnoki címmel rendelkeznek.
A tévhit, hogy ott a focisták a Copacabanan teremnek eloszlik akkor, ha az ember elolvassa Goncalves: A Brazil futball alapelvei című könyvét. Brazília kimeríthetetlenül ontja magából a jobbnál jobb játékosokat. Ma már nem csak támadókat és középpályásokat, hanem védőket és kapusokat is, akik az európai elit klubok játékosaiként szórakoztatnak minket hétről hétre. Ennek az oka, hogy a kiváló képzési rendszer mellett egy, az egész országra érvényes, egységes kiválasztási rendszert alkalmaznak! Ebben a rendszerben gyakorlatilag két edzésen pontozva az edzés feladatokat, megkapnak egy pontértéket minden gyerekre. Így összehasonlítható adatokat kapnak, illetve a pontok segítségével meghatározható, hogy melyik gyermek, milyen kategóriába kerülhet, ezáltal az is, hogy milyen csapatban fog tudni játszani, edzeni. Az egyik edzés a fizikai képességeket méri és pontozza. Erről most nem ejtenék több szót, annál inkább a második edzésről, ahol gyakorlatilag edzésjátékokon keresztül különböző technikai és taktikai megoldásokat, végrehajtásokat pontoznak meghatározott szempontok szerint.

Jelen gyakorlatokat kifejezetten a 10 év körüli korosztályra érvényesen olvashatod.


Első állomás

1-1 elleni játék a szabályos pályaméret negyedén (15x10 méter).

Cél a technikai készség és a döntéshozás értékelése mind a védekezésben, mind a támadásban, a meccseken leggyakrabban előforduló 1-1 játékhelyzetben. Két, a korcsoportnak megfelelő szabályos kaput használjunk. 10 éves korosztálynál ez nagyjából 5x2 méteres kaput jelent a 15x10 méteres pályán. A gyerekeket állítsuk párba. Minden párnak egy labdája legyen. A pár egyik tagja labdával a saját kapuja jobb kapufájánál álljon az alapvonalon kívül, labda nélküli párja pedig átlóban, a másik kapunál. Ugyanúgy helyezkedjen el mint a labdás társa. A játék úgy indul, hogy a labdás játékos, az általunk meghatározott átadási formával – például belsővel, lapos átadás – átjátssza a labdát, és máris belép a területre, mint védő játékos. A labdát fogadó játékos a labda átvételével belép a játéktérre, támadóként. 10 másodpercig folyik a játék. Ha a védő labdát szerez, ő is lőhet gólt.

A megfigyelés szempontjai – Védekezés
1. A játékot indító átadás pontossága, ereje, technikai kivitelezése.
2. Döntéshozás körülményei (választania kell, hogy szerel, vagy lassítja a játékot).
3. A védővonal mielőbbi elfoglalása (a játékosnak a labda és a kapu közepe közt kell lennie).
4. A védekező testhelyzet felvétele (egyik láb elől, a térdek hajlítva, felsőtest előre dől, kezek fent).

A megfigyelés szempontjai – Támadás
1. A labda fogadásának, átvételének minősége, technikai végrehajtásának milyensége.
2. Megfelelő sebességű védőnél a támadó feladata, külsővel a védő gyengébb lába felé indítani a cselt, kapura törés, lövés.
3. Gyors védőnél a támadó feladata elhúzni a labdát a védő mellett, és olyan gyorsan kapura törni és lőni, amilyen gyorsan csak lehet, saját cselező készségét használva.
4. Lassú védő esetén a támadó feladata, azonnal kapura lőni.

Ebből a feladatból is jól látszik, mind támadásban, mind védekezésben, szüksége van a gyermeknek arra, hogy állandóan elemezzék az adódó játékhelyzetet.
Meg kell hozza a jó és gyors döntését a helyzetnek megfelelően, majd tökéletes technikai végrehajtás mellett, végigvinnie az akciót. Kétségtelenül előnyösebb helyzetben vannak azok a gyerekek, akik a futballban való gondolkodásban előrébb tartanak a társaiknál.


Második állomás

Szabályos pályaméret felén (30x20 méter) három kapus játék.
Ennek a játéknak a célja, a természetes pozicionálás értékelése, ahol a játékosok legmagabiztosabban érzik magukat. A gyerekeket három csapatba osztjuk. A területen elhelyezett kapuk egy-egy csapathoz tartoznak. Mind a három csapat támadhatja a másik kettő kapuját. Egymás után kétszer ugyanabba a kapuba nem lehet gólt lőni. A kapott és szerzett gólokat számoljuk. Két labdával folyik a játék.

Ahogy a játék megkezdődik, mindenki felveszi a helyét a támadó, középpálya és a védőzónában, természetes módon, kérés nélkül. A csatárok kaputól, kapuig mozognak, jelentkeznek a labdáért. A középpályások a védőkhöz közelítenek, hogy kapják a labdát, és támadást kezdeményezzenek. A védők a saját kapujuk előtt maradnak, és csak ritkán lépnek be a támadásba.

Ez az állomás nagyon fontos a játékos taktikai tapasztalatának és képességének meghatározásához. A két labdával történő játék egy nagy nyomással járó mérkőzés, ahol rengeteg információ éri a gyerekeket. Figyelni kell a két labda mozgását, várható pozícióját, és a saját maguk és a játékostársaik helyzetét, a másik két csapat tagjainak mozgásához viszonyítva. Állandóan elemezik a gyermekek a kialakuló játékhelyzetet, és az elemzések alapján igazodnak a kialakult helyzethez. Döntéseket hoznak, amelyeket megpróbálnak technikásan végrehajtani.
Az edzők azt pontozzák, hogy a gyerekek a képességeiknek megfelelő pozíciót választanak-e, illetve választanak-e egyáltalán konkrét pozíciót maguknak, hogy a választott pozíciókban milyen minőségű döntéseket hoznak a játékosok, és a jó döntéseket jó minőségű technikával végre tudják-e hajtani. Azt vizsgálják, hogy nagy nyomás alatt hogyan tudják a gyerekek a játékszituációkat megoldani.


Harmadik állomás

Játék két kapura, teljes pályaméreten (60x30 méter) teljes létszámban 8-8 ellen.
Az elsődleges cél a játékosok döntéshozási sebességének felismerése, amikor a labda náluk van. Maximum 3 érintéssel folyik a játék – például átvétel, csel, passz – 10 percig, majd 5 percig kettő érintősre csökkentjük a játékot.

A jó játékosok azok, akik a lehető legjobb döntést hozzák olyankor, amikor a labda náluk van, és mindezt a lehető legrövidebb idő alatt teszik meg. Látható lesz, hogy a legtöbb játékos minden gond nélkül tud játszani 3 érintésből. Amint lecsökken az érintésszám kettőre, megfigyelhetjük, hogy egyes játékosok lelassulnak, elbizonytalanodnak.
Ez azért történhet meg, mert ezek a gyerekek még nem tudják előre látni a játék folytatását, nem tudják kellő alapossággal elemezni az adott játékhelyzetet. Így az egyik érintésüket elpazarolják arra, hogy megállítsák a labdát, lelassítsák a játékot azért, hogy időt nyerjenek a játék elemzéséhez és csak a második érintésből, próbálja meg a játék folytatását. Ez lassú és bizonytalan lesz.

Azok a gyerekek, akik előre tudják látni a labda lehetséges mozgását, megfelelően tudja elemezni az adott játékhelyzetet, a labdaátvételét a labda lehetséges mozgásának irányába tudják végrehajtani – a labda megállításával szemben. Így az első érintés után a labda, mozgásban marad, nem lassul le az akció, és a második érintésre már a játékhelyzet megfelelő folytatása érdekében történik a passzolása.


Negyedik állomás

Szabályos játék (8-8 ellen), a korosztálynak megfelelő 60x40 méteres pályán.
Cél a játékosok értékelése különböző játékhelyzetekben.
A mérkőzést három szakaszra osztjuk.
1. Csak a gyengébbik lábbal szabad passzolni, vagy kapura lőni.
2. Egy időben 2 labdával történjen a játék.
3. Csak külsővel szabad passzolni, és utána azonnal tovább mennie, és átlós támogatást adnia a labdás társának.
Minden játékszakasz 10-10 percig tart. Mindhárom szabály olyan kényszerítő helyzeteket idéz elő, amelyek jó színvonalú végrehajtásához vállalkozó szellemű, direktben futballozó (nem hezitáló, nem kivárásra játszó) a játékban gondolkodó játékosok szükségesek.


Mind a négy állomás feladataiból arra lehet következtetni, hogy a brazil futball azokat a gyerekeket keresi, akik a labdarúgáshoz nélkülözhetetlen fizikális feltételek mellett, a játékban való magas szintű gondolkodással is rendelkeznek!

E gyerekeknek sokkal könnyebb megtanítani a virtuóz, nagy sebességgel végrehajtott technikai elemeket, gyorsabban haladnak a taktika tanulásában és megértésében is.
A végeredmény magáért beszél. Öt világbajnoki cím.


Az Olasz labdarúgás

Négy világbajnoki címet szállított eddig, ezzel a második legeredményesebb nemzet ezen a területen.
Az Olasz Labdarúgó Szövetség-FIGC (Federazione Italiana Giuoco Calcio Settore Giovanile e Scolastico)-gyerek szektora által kiadott tankönyv tanulsága szerint öt faktorra bontják az edzést (D’Ottavio 2004).
Az első a koordináció-technika, ebbe az öt alapvető koordinációs képességet fejlesztő labdás és labda nélküli gyakorlatokat alkalmaznak a labdarúgás technikai elemeinek alárendelve. A második faktorban a taktika-kognitív képességek szerepelnek. Itt ebben a részben TANÍTJÁK a futballt a gyerekeknek. Kisjátékokon keresztül a gondolkodási színvonaluknak megfelelő feladatokkal építik fel a nagy egészet a kis részekből. A harmadik faktor a fiziko-motorium, ebben a részben a fizikai képességek fejlesztése a cél. A negyedik faktor a csapat részek feladata és együttes játéka. Ebben a részben tanulják meg a gyerekek a különböző posztok feladatait és a különböző csapat részek összjátékát. Az ötödik faktor pedig maga a játék, a korosztálynak megfelelő pálya méreten és játékos létszámmal mérkőzésszerű játék.

A kiválasztásnál az első három faktort használják, ha az alapján jól sikerült a kiválasztás, a másik kettő már jól fog működni.

Egy furcsaságra szeretném felhívni a figyelmét az olvasónak (nem arra, hogy az Olaszok már egy korábbi írásomban említve Weiss Árpád útmutatásai alapján állítják össze az utánpótlás képzésüket). 1985-ben Benedek Endre a Gyermek labdarúgók felkészítése című könyvében a fentiekhez nagyon hasonlókat ír.

Kiemeli, hogy a testnevelő tanárok feladata lenne, hogy a gyerekeket megismertesse a sokoldalú mozgáskultúrával-sportági alapmozgások helyett-és együttműködjön a szakosztályi edzővel, aki segít neki a délutáni testnevelés foglalkozásokon a labdarúgó játékok megszervezésében, lebonyolításában. A cél az, hogy minél több gyerek ismerkedjen meg a sporttal és azon belül a focival. 9-10 éves korban egy szűrésen essenek keresztül a gyerekek, melyből kiderül, hogy ki nem alkalmas a labdarúgás speciális mozgásanyagának elsajátításásra, őket ne gyötörjük szakosztályi edzésekkel, maradjanak az iskolai öröm futballnál.

Akiket keresnek
1. Orvosi vizsgálat alapján alkalmas
2. Technikai készség (labdás technikai elemek): azok alkalmasabbak, akik átlagon felüli mozgástanulási képességgel rendelkeznek
3. Taktikai készség: a több megoldási lehetőségből a legcélszerűbb kiválasztása a döntő tényező.
4. Fizikai képességek: elsősorban a futógyorsaság, az állóképesség (a légző-és keringési rendszer működése és alkalmazkodó képessége)
5. A személyiség felmérése
6. Sokoldalúság: több sportágban is átlagon felüli teljesítmény
7. A labdarúgó tornán mutatott játék.

A szűrés után 12 éves korban megfigyeljük, hogy a két év rendszeres edzés alatt, milyen gyorsan tanulják a technikai elemeket és az alaptaktikai megoldásokat, ezeket hogyan alkalmazzák a játékban. Ezen idő alatt képet kapunk arról, hogy a gyereknek milyen a hozzáállása, hogyan tűri a rendszeres edzésterhelést, hogyan illeszkedik be a közösségbe, a SZÜLŐK hozzáállása pozitív vagy negatív, milyen az iskolai elfoglaltsággal, tanulással való összhang.

A második lépcsőben 13-14 éves korban már négy év rendszeres TANÍTÁSnak a hatását figyeljük. Vizsgálni kell a speciális terhelésre való reagálást, a technika alkalmazásának készségét, a helyzetfelismerés és a gyors végrehajtás, a versenyszellem, a küzdeni tudás mértékét, valamint azt, hogy képes-e a serdülő fiatal a nagyobb speciális terhelés elviselésére, tűrésére. Képet kaphatunk a négy év alatt bekövetkező sportfejlődésről (technika, taktika és fizikai teljesítőképesség), a biológiai fejlődésről és a személyiség alakulásáról. Ebben a korban a tehetség már kezd kibontakozni. A tehetség felszínre juttatásához többek között rendszeres és céltudatos edzés és nevelés szükséges.

Gyakorlati tapasztalatok alapján tehetségesnek tekinthető az a gyermek, aki
1. Azonos edzésmunka hatására társainál jobb eredményt ér el
2. Gyorsan tanulja meg a sportág technikai elemeit és azokat eredményesen és célszerűen alkalmazza
3. Jól tűri az edzésterhelést és ehhez megfelelően alkalmazkodik
4. A váratlan és nehéz feladatokat-megszerzett tudását célszerűen felhasználva - eredetien oldja meg.

A második kiválasztás már teljesen az élsportra válogatja a játékosokat. 18 éves korban kezdődik és a mérkőzés teljesítményeket veszik alapul, hiszen itt már az eredmény számít.

A kiválasztásnál figyelembe kell venni a fiatal
1. Fejlődését az egész ifjúsági korban, sajátos sportági tevékenységben
2. Viselkedését edzés és versenykörülmények között
3. Viselkedését változó körülmények között
4. Képes-e nagyobb terhelés elviselésére
5. Mérkőzéssorozatokon nyújtott teljesítményét.


Én úgy látom, hogy ezek az alapelvek, ma is megállják a helyüket, meg van az a szakmai tudás, amivel újra a világ körforgásába lehetne emelni a magyar focit, csak használni kéne.

A TITOK az orrunk előtt van, csak észre kell venni!

Kollégák! Már megint ugyan oda lyukadtam ki...

Előző blogtémánkban azt boncolgattam, jó-e az, ha a szülők, edzők folyton megmondják a gyerekeknek milyen szituációban, mikor, mit kell tenniük?

Van-e, és ha igen, mekkora annak a jelentősége, ha kiválasztjuk és csoportokra bontjuk a gyerekeket az edzéseken?

Dr. Tóth László a Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi karának Pszichológia tanszékén tanító tanár doktori értekezéséből emelek most ide szó szerint egy részt.

"A felső tagozatba érkező gyermek már ügyes és ügyetlen csoportba sorolható, és ez az „olló” a későbbi életkorokban egyre inkább szétnyílik.

A motoros képességek jelentősen eltérő szintje az osztálykeretben foglalkoztatott tanulók motivációs problémájához vezethet. A tanár igyekszik az órán differenciált feladatokat adni, azonban sok esetben a tárgyi- és eszközbeli feltételek határt szabnak ennek.

Az ügyes tanulók alulmotiváltakká válnak, ha nem kapnak a fejlettségi szintjüknek és a fejlődési sebességüknek megfelelő ingert.

Az ügyetlen tanulók, akik alacsonyabb fejlettségi szinten vannak, és valószínűleg a fejlődési sebességük is lassúbb, következetesen kudarcot élnek át, és egyrészt elmaradnak a testnevelés és a sportfoglalkozástól, másrészt a sorozatos negatív élmények hatására ellenállás alakul ki a mozgással-, a testnevelés órával-, és áttolás révén a testnevelő tanárral szemben is. A negatív móciók stresszként érik a gyermeket, és a frusztrált viselkedés agresszív tendenciákat eredményez, melynek kiélése a tanár irányába többnyire akadályozott.

A társak felé – ha megfelelően szabályozott az iskola belső élete (házirend) és a nevelői magatartás következetes – szintén nem ad lehetőséget a gyermek számára a felgyülemlett feszültség levezetésére.

A frusztrált állapotot (szorongást) a gyermek szeretné elkerülni

Ezeket a védekező kísérleteket nevezzük elhárító mechanizmusoknak, melynek egyik formája az áttolás. Ha folyamatosan fennáll a gyermek mozgással szembeni ellenállása, fixálódhat és az inaktivitás negatív személyiség vonássá alakulhat. Tizenkét-tizenhárom éves korban a kognitív funkciók elég fejlettek ahhoz, hogy „ügyesnek” vagy „ügyetlennek” tartsa magát a gyermek, és ez az „önmeghatározás” azt jelenti, hogy azok, akik ügyetlennek tartják magukat más szabadidős elfoglaltságot választanak maguknak és időlegesen vagy véglegesen távol maradnak a sporttól.

Ha az alapvető mozgásminták elsajátítása és a koordinációs képességek szintje nem jutott megfelelő szintre (kritikus határ) a kondicionális képességek hatékony fejlesztése nem megvalósítható. Ezért a koordinációs képességek optimális szintje nem összetevője, hanem előfeltétele a kondicionális képességek fejlesztésének, a vizsgált életkorokban. Az említett jelenségek hátterében az egyéni motívumok mellett a környezeti hatások megváltozását sejtjük.

Az urbanizáció és a technikai civilizáció együttesen befolyásolja a gyermek mozgásfejlődését

Az elvárosiasodott környezet nagyrészt megszüntette azokat a kihívásokat, amelyek korábban jól segítették a generális mozgások kialakulását, fejlődését (kúszás, mászás, futás, ugrás, dobás). A TV és a számítógép előtt ülő és játszó gyermek emblémája lehetne a hipoaktív, rosszul táplálkozó, alkalmazkodási zavarokkal küzdő, elhízott kisiskolásnak. Természetesen azok a gyermekek, akiket szüleik már két éves koruktól sokoldalúan foglalkoztatnak, megkapják a megfelelő minőségű, gyakoriságú és intenzitású mozgásingert. Mozgásfejlődésük folyamatos és intenzív lesz.

Az egészséges életmód kialakítása és a magas szintű munkavégző képesség megteremtése minden gyermek állampolgári joga

A fejlesztő ingereket kulturált körülmények között az iskolai testnevelés keretén belül kell, hogy megkapják. A problémák okát Arday az alsó tagozatos testnevelés elégtelen megvalósulásában látja.

A hiányosságokat három pontban lehet összefoglalni:

1. Nem megfelelő létesítmény helyzet

Megoldására kormányprogram indult tornaterem építési program formájában. Az eredmények biztatóak, azonban a felépített új tornatermek fenntartása komoly erőfeszítéseket igényel mind a használók (iskola), mind a fenntartó (önkormányzat) részéről.

2. Nem megfelelő tanterv

A jelenlegi tantervek a sportágak felől közelítik meg a mozgás fejlesztését. A tanagyag összeállításánál az alapsportágak mozgásanyagának elsajátítását veszik alapul, amit a gyermekek többsége az adott életkorban meg tud tanulni. Eszerint a gyermekek nem a feladatmegoldást sajátítják el, hanem a mozgások kész formáját, a sportági technikákat tanulják meg.

Ez a sematikus ismeretszerzés elveszi a próbálkozások örömé t és az így szerzett tapasztalat, nem válik belsővé (interiorizáció) olyan könnyen, mintha a gyermek maga érezne rá a mozgásra.

A mozgásos cselekvéstanulás során gyakorlóhelyzetben tanítjuk a technikát, vagyis az adott helyzetben ismételtetjük a kész megoldást. Sok esetben a begyakorolt technika más feladathelyzetben nem mobilizálható. Életszerű körülmények között verseny szituáció) a sematikusan begyakorolt mozgások helyett a feladathelyzetben történő gyakorlás által megszerzett az adott szituációhoz igazítható, plasztikus készségek kialakítása lenne kívánatos.

A mozgáskészség kialakítása és fejlesztése a beállítódások másfajta kibontakozását is létrehozza. A kész mozgássémák megtanulása konformista, irányítható, külső kontrollos attitűdű egyéneket hoz létre. Demokráciában a cél az öntudatos, önállóan dönteni és vitatkozni képes, kooperatív, szabad és felelősségteljes személyiség kialakítása.

A feladathelyzethez történő gyakorlás a tanulót folyamatosan újabb döntési helyzetek elé állítja, melyek során megismeri lehetőségeit, képességeit és megtanulja azokat, különböző körülmények között alkalmazni. Egyfajta motoros kompetenciára tesz szert a gyakorlás során.

3. Nem megfelelő személyi feltétel

A tanítók képzése, igazodva a sportági szemléletű tantervekhez, ugyancsak sportág centrikus. Azonban a rövid képzési idő alatt nem szerezhetnek a jelöltek megbízható tudást. Az általános iskolában az utánzásos tanulás fontos szerepet játszik. A tanító a legtöbb esetben nem képes az adott mozdulatot vagy mozgássort a mozgás tér-idő és dinamikai jellemzőinek megfelelően bemutatni. A tanítók legtöbbször nem rendelkeznek versenyzői múlttal, nincs versenytapasztalatuk. A gyakorló testnevelő tanári munka egyik legfontosabb része az új elemek, gyakorlatok pontos bemutatása mellett, az oktatás során alkalmazott segítségadás. A segítségadás rendkívül felelősségteljes munka, mely nagy tapasztalatot, önbizalmat kíván. Egy rossz mozdulattal el lehet venni a tanuló kedvét a további gyakorlástól. Egy apró félre nyúlásból, rosszul helyezkedésből súlyos sérülések származhatnak. Ezen tényezők összegződése a fiatal tanítóknál nem okoz problémát, azonban az idősebb, alacsony fizikai aktivitású, esetleg súlyfelesleggel bíró tanítók esetében sorozatos kudarcélményhez és elbizonytalanodáshoz vezethet.

Vajon ezek a problémák fennállnak a mai Magyar gyereklabdarúgásban is? Vajon van összefüggés a testnevelés óra és a fociedzés között?

Véleményem szerint mindkét esetben igen a válasz.

A testnevelőtanár és az edzőképzésbe egyaránt szükséges beépíteni ezeket az új ismereteket, melyek segítségével nemcsak a futball, hanem a társadalom számára is hasznos embereket lehet nevelni."

Egy szó mint száz, már megint oda lyukadtunk ki;

"Tanítsátok a gyerekeket futballozni!"

Thomas Edison és a foci

Úgy majd három hete egy edzőkollégám meghívására megnéztem egy U-7-es edzőmeccset.
A nyáron szerveződött új csapatát akarta megmutatni és szerette volna, hogy a meccs után beszéljünk róluk. Mivel már előzetesen láttam az edzésnaplóját, nagyjából sejtettem, hogy mire számíthatok a mérkőzésen.

A meccs lement, nem sikerült úgy, mint ahogy eltervezték - ennek az utózöngéi szülték meg ezt a kis esszét.
A barátom pár nappal ezelőtt meglátogatott és elmesélte, hogy az ominózus meccs óta - ami hangsúlyozom, hét éves gyerekek edzőmeccse volt - áll a bál. A szülők kritizálják, és számon kérik tőle az edzések tartalmát, minőségét. Az egyesületen belül pedig a kollégái nem értik az általa alkalmazott edzésmódszert és kérik arra, hogy indokolja meg, miért ebben a játékrendszerben játszatja a gyerekeket és miért ez alapján a taktikai elemek alapján játszanak a meccseken?

A szülők is és az edzőkollégái is a passzjátékot hiányolják az edzésekről, a mérkőzésekről. A szülők nem értik, miért nem a passzjátékot tanítja meg nekik, hiszen az a jövő?!

Ha legközelebb egy szülő szóvá teszi ezt a témát, kérdezd meg tőle, milyen is az a passzjáték
Ahhoz, hogy passzjátékot lehessen játszani, először meg kellene határozni, hogy pontosan mi is az. Mondtam neki, ha azt mondja a szülő, hogy olyan, mint a Barcelona, akkor kérje meg, hogy fejtse ki bővebben ezt a választ, mit is ért alatta pontosan? Látni fogja a szülő is, hogy nem is olyan könnyű ezt összeszedni. Majd utána azt kérdezze meg a panaszoló szülőtől, hogy véleménye szerint, mi kell ahhoz, hogy jó passzjátékot tudjon egy gyerek játszani?

A válaszok nyilván azok lesznek, hogy jól kell tudnia passzolni, jól kell tudnia helyezkedni, stb. Ekkor már látni fogja valószínűleg a kedves aggódó szülő, hogy egy csomó egyéni képességet sorolt fel. A szaktársam pedig pont ezeket tanítja meg a gyerekeknek.


Íme a munkatársak kérdéseire a válasz
A passzolás mint technikai elem szerepel az edzéseken. A gyakorlatokban a passzok pontossága, sebessége, darabszáma adja a gyakorlás lényegét, változatos formákban, kis versenyekbe belerejtve mindezen tulajdonságait. Soha nem tartalmaznak ezek a feladatok taktikai utasításokat!

Amikor taktikai jellegű játékfeladat szerepel az edzésen, például 2:1 elleni támadásvezetés, akkor soha nem mondjuk meg a gyereknek, hogy milyen technikával hajtsa végre ezt a feladatot. Hagyni kell, hogy a gyerekek egymás között megbeszélve, közösen rakják össze és próbálják ki, hogy melyik technikai végre hatás fog működni és melyik nem.


Hogy jön ide Thomas Edison?
Látni fogjuk, hogy a gyerekeknek 10 kísérletből lesz 2 jó és 8 rossz végrehajtásuk, nagyjából ezek az arányok szoktak lenni.
Edisont egy kárörvendő riporter egyszer megkérdezte, miután tízezredére sem sikerült az izzó feltalálására tett kísérlete, hogy hogyan éli meg ezt a kudarcot? Mire Edison válasza: nem kudarcot vallottam, csupán megtaláltam tízezer olyan módot, ahogyan nem lehet felfedezni az izzót! Majd tovább folytatta a kísérleteit - az eredményt ma már mindenki tudja.

Edison a kudarcok ellenére is tovább folytatta a kísérleteit - itt is ez történik, csak kicsiben!

Ha az edző megmondja folyton azt, hogy mi a jó megoldás, mit is kellene csinálni és erre még a szülő is ráerősít (akinek a legtöbb esetben sem edzői, sem pedagógusi, sem pszichológusi végzettsége sincs) akkor a gyerekek szép lassan leszoknak a gondolkodásról.
Persze az edző ilyenkor felhorkan, nincs időm kivárni, amíg a gyerek rátalál a jó megoldásra!

De miért is nincs? Hiszen hét éves gyerekekről beszélünk! Minimum még tíz évig kell edzenie ahhoz, hogy felnőtt csapatba kerüljön! Azután ha minden jól megy, legalább tizenöt évig fog játszani! Szerintem igenis van idő, sőt, pont most van az ideje annak, hogy türelmesen, aprólékosan, kimunkáltan letegyék az edzők a gyerekekben az alapokat és igen, pár év múlva már jöhet a fantasztikus passzjáték! Addig azonban még meg kell tanulni pár dolgot a srácoknak.

„Nincs olyan eszköz, melyhez az ember ne folyamodna, hogy megmeneküljön a gondolkodás fáradalmaitól.“ Thomas Edison

Az okos edző kihasználja a spontán motivációt!

Vajda Zsuzsanna „A gyermek pszichológiai fejlődése” című könyvében megemlíti Chi (1978) egyik kísérletét, amelyben sakkozó gyerekeknek és sakkhoz nem értő felnőtteknek kellett a sakktáblán bizonyos állásokat memorizálni.

Az eredmények azt mutatják, ha nem a sakk szabályainak megfelelő felállást kellett memorizálni, akkor a felnőttek teljesítettek jobban, ha viszont egy sakkjátszma állást memorizáltak, akkor a gyerekek eredménye volt jobb!

Ebből arra lehet következtetni, hogy nem a memóriája kisebb egy gyereknek, hanem a megjegyzési stratégiái nem megfelelőek.

Mit jelent ez? Az előző bejegyzésben már leírtak alapján azt, hogy a gyerekek még nem úgy gondolkodnak, mint egy felnőtt.

A beérkező információkat más szempontok szerint csoportosítják, más szempontok szerint osztályozzák és ezekből következően más válaszreakciókat adnak rá.

Ha ez igaz, akkor a pálya széléről történő szülői utasítás egy-egy játékhelyzetre vonatkozóan, megzavarja-e a gyereket a gondolkodásban? Ki szeretne focista lenni, a szülő, vagy a gyerek? Ki játszik, kinek kellene cselekedni, a szülőnek/edzőnek, vagy a gyereknek? Ha a válasz minden esetben a gyerek, akkor vajon neki saját magának kellene-e döntenie a játékhelyzetekben, mert akkor tanul, vagy kész válaszokat kellene kapnia a pálya széléről?


A rendszeres tanulás több szempontból is hozzájárul a memória fejlődéséhez

Egyrészt a gyerekek élményeket és gyakorlatot szereznek a rögzítés módszereinek használatáról. Másrészt az emlékezet konstruktív jellege miatt az ember annál könnyebben memorizál dolgokat egy adott témáról, minél több ismerete van róla, ezért az általános tudás növekedése hozzájárul az emlékezeti képesség javulásához.

Az előző cikkben említett kritikus sebesség kitolásának egyik alapfeltétele a minél nagyobb tudás az adott területen-jelen esetben a fociban-ahol az információ áramlás történik. A „több tudás, könnyebb rögzítés“ szabálya kiválóan megfigyelhető azokban az esetekben, amikor a gyerekeknek valami felkelti az érdeklődését.

Ha jól ismernek egy dolgot, a gyerekek memóriája nagymértékben felülmúlhatja a felnőttekét. Így például, amikor a dinoszauruszok divatba jöttek, a gyerekek sokkal többet tudtak róluk, mint a felnőttek!

Ezt nevezik spontán motivációnak!

Amikor a gyerek saját maga érdeklődik valami iránt, anélkül, hogy arra bárki is felhívta volna a figyelmét, vagy kényszeríteni valaminek a megtanulására. Ilyen spontán motiváció mozgatja a gyerekeket a sport irányába is. A fociban a spontán motivációt a góllövés, a cselezés és még ki tudja mennyi motívum mozgatja a gyerekek fejében.

Azonban ha ezt a spontán motivációt megszüntetjük, felesleges utasításokkal kiöljük a gyerekekből, akkor nagyon nehéz lesz őket megtanítani a focira. Még nehezebb lesz később rávenni őket a kemény munkára, motiválni őket a nagy teljesítmények felé, hiszen ők már egyszer lelkesedtek, de nem hagyták őket kibontakozni..

Most meg persze elvárnák, hogy örömmel fussanak hosszú kilométereket, párharcokat nyerjenek inuk szakadtáig és még emellett kreatívan, játékosan, tetszetősen is játszanak a mérkőzések alatt?!


A mostani és az előző bejegyzés függvényében a szülők és az edzők jól láthatják, hogy mihez vezet egy ártatlan kis bekiabálás…

Ismerjék meg saját gyerekeiket, tudják meg, hogy nekik mi a jó, ne erőltessék rájuk azt, ami a felnőttek szerint jó.

Tanítsák futballozni a gyerekeket! Aki tanít, az játékosan is rá tudja venni a gyerekeket, hogy az úgynevezett „muszáj“ dolgokat is motiváltan, örömmel és nagy lelkesedéssel hajtsák végre, károsodások nélkül, a maximális haszonnal!

"Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá"

"Mondd el és elfelejtem. Mutasd meg, s talán emlékezni fogok rá. Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá."

Alan Baddeley egész életét az emberi emlékezet kutatásának szenteli.
Könyvében (Az emberi emlékezet) összefoglalja az eddig e témában elvégzett kutatásokat és azok eredményeit.

Hogy miben profitálhat ebből egy gyerekfoci edző?

A minap egy U-11-es bajnoki mérkőzésen a szülőkkel együtt, korlátnak támaszkodva figyeltem a meccset.A meccs közben folyamatosan ment a szülőktől a pályán lévő gyerekek felé az információ áradat. Folyamatosan osztották a szülők a taktikai, technikai tanácsokat, irányították a helyezkedést, szóval a gyerekek egész játékát.Engem személy szerint a nézőtérről ez nagyon zavart, de azzal nyugtattam magam, hogy most nem edző vagyok, csak egy szurkoló. De hazaérve is még azon törtem a fejem, hogy az edzői pályafutásomat ez a jelenség végig kíséri, de nem csak az enyémet, szerintem minden gyerekfoci edzőét...

Az aktuális csapataimnál mindig megpróbáltam elmagyarázni a szülőknek, hogy miért nem hasznosak ezek a bekiabálások, de most, mivel kollégákról van szó, kicsit mélyebbre ások a témában.

Az emlékezés a memória függvénye, melyet két nagy csoportra, rövid és hosszú távú memóriára osztunk

A rövid távú memóriát szokták munkamemóriának is nevezni, mert ebben a részben tárolódnak az újonnan a szervezetbe érkezett információk, amiket ez a memória feldolgoz, és ezek alapján történik majd valami. A rövid távú memória egy egészséges embernél 6-9 információ tömböt tud tárolni, körülbelül 2 másodpercig, aztán az új információk felülírják a régieket és törlik őket. A hosszú távú memóriába tanulás útján kerülnek az információk.

Másodpercenként több mint 10000 benyomás ér bennünket – a gyerekeket is!

Ebből azonban csak maximum kilencet tud érzékelni az emberi agy - a többit egyszerűen figyelmen kívül hagyja. A meccsen a gyereknek rengeteg információból kell kiválasztania azt, ami akkor a játékhelyzet helyes érzékeléséhez kell.

A kutatások bebizonyították, hogy a rövid távú memória több csatornát is használ az információ felvételéhez, feldolgozásához és ha az azonos csatornát egy információ után egy teljesen más információval megterheljük, máris felülírja az elsőt és a másodikra fog emlékezni.
Érthetően szólva, a gyerek érzékel egy információt a meccs pillanatnyi helyzetéről, képet alkot, osztályoz, csoportosít de mielőtt válaszreakciót keresne a hosszú távú memóriájában ugyanazon a csatornán egy bekiabálás miatt új információ érkezik. Máris erről kezd el képet alkotni, csoportosítani, osztályozni és döntenie szinte nem is kell, hiszen kész megoldást kapott.

Azonban amíg ezt a kettős gondolatmenetet lefuttatja és a válasz cselekvést elkezdi, lényegesen hosszabb idő telik el, mintha a saját döntését vitte volna véghez!

Erre mit mond a szülő? Gyorsabban fiam! Ébredj fel! Holott ő maga okozza a késlekedést azzal a plusz információval, amit megosztott kéretlenül a gyerekével, pláne akkor, ha a gyerek teljesen másra gondolt. Ja és a legbosszantóbb a szülők számára, hogy hiába mondtam el a gyereknek, hogy mit kell csinálnia, a következő alkalommal megint elrontja!...

Miért? Tanulás nélkül mindössze 2 másodpercig tárolunk információkat, tehát fölösleges bosszankodni azon, hogy hiába mondtam el az előbb, miért nem érted?! Mert a másodpercenkénti több ezer információból kilencet tudunk maximum kiválasztani, ami folyamatosan áramlik, tehát az előzőeket, ha nem tanulom meg, akkor törli.

És a kritikus sebességről még szót sem ejtettem. A kutatások ugyanis arra is rávilágítottak, hogy egy bizonyos helyzetben (például focimeccsen) az áramló ingerek sebességét nem tudja felfogni a szervezet. Minél járatlanabbak vagyunk egy témában, annál gyorsabbnak tűnik az abban a témában áramló információ, és annál kevesebbet tudunk belőle érzékelni. Ebből adódik, hogy minél jártasabbak vagyunk benne, annál több információt tudunk feldolgozni.

A fociban ezért is van az, hogy az egyik csapat gyorsan játszik, a másik meg lassan. A gyerekek, ha túl gyors az információ áramlás, egyszerűen csak kiválasztanak belőlük néhányat és csak azokra reagálnak, azaz lelassítják számukra az áramlást, ezzel együtt viszont lassul a cselekvés is.
Biztos mindenki látott már olyan focista gyereket, aki előtt pattog a labda és én mint felnőtt már az első pattanás után birtokba venném a labdát, de a gyerek megvárja, amíg pattan még vagy kettőt-hármat és csak utána veszi át. Erre mi azt mondjuk, lassú. Pedig csak megvárja, amíg a számára értelmezhetetlenül gyors információáramlás - a labda pattogása - lelassul arra a szintre, amivel már ő is tud valamit kezdeni.

Ragozhatnánk még sokáig ezt a témát, én viszont azt mondom edzőként az edzőknek és a szülőknek egyaránt:

"Mondd el és elfelejtem.
Mutasd meg, s talán emlékezni fogok rá.
Engedd, hogy én tegyem, és képes leszek rá."


Vedd figyelembe Lao-Ce mondását és hagyd a gyerekeket a saját tempójukban fejlődni!

Puskás Ferenc egyik nagy mondásából - Tanítsátok focizni a gyerekeket!- a tanítani szóra hívnám fel a figyelmet!

Találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével!

cv

Múlt héten részt vettem egy, a Hajdú-Bihar Megyei Labdarúgó Szövetség által szervezett tanulmányúton, és ennek keretében - a küldöttség tagjaként - élőben izgulhattam végig az ACF Fiorentina-DVSC TEVA bajnokok ligája mérkőzést is!

Röviden a programleírás

2009.11.02-án délután indult a busz Debrecenből. Az útvonal: Debrecen-Füzesabony-Budapest (Budaörsi út benzinkút) ez az első megálló 19 órakor-Székesfehérvár-Nagykanizsa-Szlovénián keresztül-Trieszt-Parma.
Érkezés kedden reggel 9 órakor Pármába.

November 3-án kedden:
10 órakor a Parma FC labdarúgó csapatának edzésközpontjában tájékoztató a klub működéséröl, stadionlátogatás.
- délelőtt szakmai konzultáció,
15 órától az utánpótlás korosztályok edzésbemutatójának megtekintése
(A csoport U17-U18 korosztályok edzése)
(B csoport kisebb korosztályok edzése)
18 órától magyar edzők– olasz öregfiúk barátságos senior mérkőzés.

November 4-én szerdán:
- délelőtt szakmai konferencia Firenzében a Coverciano edzésközpontban,
- délután városnézés,
- este 20.40-től a Fiorentina - DVSC BL mérkőzés megtekintése.
A mérkőzés után indulás haza. Érkezés csütörtökön a délelőtti órákban.

Hogyan találkoztam Renzo Ulivierivel, az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnökével?

A kiút vidám volt, jó hangulatban telt. Ismerkedtem a kollégákkal, sztorizgattunk, filmet néztünk, megtörtént minden olyan, ami egy ilyen hosszú buszúton lenni szokott. Rendben meg is érkeztünk Pármába, ahol fogadott bennünket az általános igazgató Pietro LEONARDI úr, majd körbevezetett bennünket a Parma stadionjában.

Elmesélte röviden a klub történetét és azt is, hogy a mostani szezonban az első osztályba való feljutással együtt átalakítják teljesen az utánpótlás rendszerüket.

Ezek után az utánpótlás igazgató, Francesco PALMIERI úr a sajtószobában tartott a küldöttségünknek egy általános tájékoztatót a Parma utánpótlás rendszerének felépítéséről, majd négy korosztályos edzőtől is halhattunk már konkrétan az edzések szerkezetéről, felépítéséről.

Délután három órától kezdődtek az edzések, két helyszínen.
Az egyik helyen a felnőtt csapat és az alatta lévő csapatok U-15-ig edzettek, a másik helyen a többi korosztály. Mindkét helyszínen 5-5 nagypálya és több kispálya, illetve szabad füves területek álltak a gyerekek rendelkezésére. Az edzői csapatunk beosztotta önmagát, hogy minden pályáról legyen képünk, minden edzésből lássunk valamit.

Én a ¨99-98-as korosztály edzését néztem meg.
A feladatokból csak egy lényegi különbséget szeretnék kiemelni: a 14 év alatti fiataloknak a technika elsajátítását tartják a legfontosabbnak, 20x30 méteres területen 8:4 elleni játék volt. Egy kék, egy lila és egy sárga trikós négyes alkotta a csapatokat. A feladat az volt, hogy szabad játékban 8:4 ellen tartani kellett a labdát a területen belül. Aki eladta a labdát, annak a négyese lett a következő védő négyes. Tehát, ha a sárgák és a kékek tartották a labdát a rózsaszínűek ellen és mondjuk egy kék eladja a labdát, akkor a kékek lesznek a védők és így tovább folyamatosan. Az edző nem szól a játékba, csak bíróként biztosítja a játék folyamatosságát (nálunk egy edző végig instruálja a játékot).

Itt jött el a játék lényege - legalább is számomra a lényege, ami a legnagyobb különbség a hazai és az ottani felfogás szerint!
Egy játék helyzetben az egyik játékos eladta a labdát, holott a terület túloldalán két üresen álló, megjátszható játékostárs is volt. A magyar edző valószínűleg instruálva a gyereket már régen szólt volna, hogy forgasd meg! Üres a túloldal! Meg hasonlók. Itt nem! Az edző megállította a játékot és megkérdezte a labdát eladó gyereket, hogy hány játékos akar labdát szerezni? A válasz négyen. Az edző erre így folytatta, akkor elég az, ha csak a rád támadó ellenfelet és annak helyzetét figyeled? Nem, mind a négyet figyelni kell, jött a válasz. Mi a célja a játéknak? Hogy nálunk maradjon a labda. Akkor mi lett volna a jó megoldás? Ha felnézek és oda rúgom a labdát, ahol nincs védő. Az edző megdícsérte a gyereket a jó válaszért, majd továbbengedte a játékot.

Vagyis, nem a taktikai részt emelte ki az edző, mint nálunk, hanem arra TANÍTOTTA a gyereket, hogy a jó technikai végrehajtásból, hogyan lesz haszna a csapatnak a cél érdekében és ebből, hogyan lesz majd később taktika.

Ezután visszavittek minket a nagyobbak edzőközpontjába busszal (azt majd elfelejtettem mondani, hogy a gyerekeket busszal hozzák-viszik az edzésekre). Visszaérve még elcsíptük a Primavera (U-17-től U-20-ig tartó korosztály) edzés végét. Az ott jegyzetelő edzőkollégáink elhűlve újságolták, hogy ez az edzés 142 percig tartott! Igen, jól látod, 142 percig, nem a mi kedvünkért, hanem alapból, mert kedden erőnléti edzés volt, dinamikus láberősítő gyakorlatokkal, futásokkal, párharcokkal kapura, majd szűkített területen kétkapus játékkal a végén. Ezt azért nem is ecsetelném tovább, mert tudom, hogy nálunk egy U-17, 18, 19-es csapat milyen edzéseket végez egy NBI-es csapatnál...

A szakmai út csúcspontja azonban másnap délelőtt jött!

Firenzében a Coverciano edzőközpontban fogadott minket Renzo Ulivieri az Olasz Labdarúgó Edzői Szövetség Elnöke.

Ulivieri úr mindjárt azzal kezdte, hogy amikor ő a Fiorentinához került akkor a serdülő csapatban magyar edzője volt, majd a felnőttben Hidegkuti Nándor volt az edzője. Majd elmesélte az olasz edzőképzés menetét, struktúráját, aztán elmondta, hogy Weisz Árpád tette le a modern olasz foci alapjait és, hogy a mai napig ezeknek az alapoknak a modernizálásából építkezik az olasz labdarúgás!
Annyi minden történt, annyi impulzust kaptam az edzői filozófiám megerősítésére, hogy szinte már teljesen elsikkad az emlékeimben a Fiorentina-DVSC BL. meccs, pedig az is fantasztikus élmény volt! Csodálatos profizmus, szervezettség, meg minden amit csak szem száj kívánhat, de ezt talán majd a következő bejegyzésben írom le..

Aki kíváncsi lenne a mélyebb, tanulságos szakmai elemzésre, az írjon és telefonon, emailben, vagy személyesen is szívesen beszélgetek vele!
cv