A futballban a "ha" nem játszik...

2003-ban részt vettem a Lisszabonban rendezett 5. Futball és Tudomány Világkongresszuson. Egyedüli magyarként nem csak, hogy ott voltam, de előadást is tartottam az általam akkor már kutatott, és a gyakorlatban is kipróbált kognitív értelmi képességekre alapuló kiválasztási rendszerről.

Beszédemet a Real Madrid, a Milan, Manchester United, a Sporting Lisabon, és még számos, a futballéletet karakteresen meghatározó klub edzője és tudományos munkatársa végighallgatta. Az előadásnak osztatlan sikere volt, azonban négyszemközt elmondták: ők a gyerekmennyiség miatt nem használnak olyan részletes vizsgálatokat, mint amiket bemutattam. Nincs szükségük rá, hiszen a nagy merítésből így is, úgy is, megvan számukra a minőségi gyerekanyag. 

2003-ban sok mindent tanultam ezen a kongresszuson, és ki tudja, hol tartanának a tudományos kutatásaim, ha akkor nem megyek el?

Most 2014-et írunk, és itthon valós változásokat látok magam körül.

Menesztették a korosztályos szövetségi edzőket, a szakmai igazgatókat. Elkezdődött egy párbeszéd a volt válogatottak bevonásával a magyar futball megújítása érdekében. Kisebb-nagyobb csoportosulások jönnek létre, melyek felpörögnek, majd szétválnak.

Rég nem zsongott és pezsgett ennyire a hazai futballközeg. Szinte minden nap megjelenik riport vagy nyilatkozat, hogy a magyar futballnak nagy és gyökeres változásra van szüksége. Egyre többen látják, hogy a jelenlegi rendszer nem működik, és ezen a rendszeren már nem elég csak módosítani, vagy beleilleszteni egy-két újdonságot ahhoz, hogy visszaszerezhessük hajdan volt vezető szerepünket.

Egyre többen hangoztatják a tenni akarást
Én is úgy vélem, hogy fel kell támasztani a labdarúgó hagyományainkat, kultúránkat és ezt a szellemiséget fel kell töltenünk a világban jelenleg alkalmazott edzésmódszerekkel, mind a taktika, a technika, mind az erőnlét fejlesztésének oldaláról. Egyúttal ki kell használnunk a futball multidiszciplinaritását is, vagyis azt, hogy a kapcsolódó tudományágak egymástól függetlenül is vizsgálódásuk tárgyává vették már ezt a problémát. Tehát a pszichológia, a pedagógia idevágó eredményeit, tanításait és eszközeit is be kell építenünk és alkalmaznunk kell a futballozó gyerekek fejlesztésében.

Mivel hosszú ideje ezeket az utánpótlási újításokat szélesebb körben megvalósítani, olykor eszembe jut: ki tudja, hol tartanánk most egy akkori U15-ös csapattal, ha ez öt évvel ezelőtt sikerül?...

Vannak azonban másféle hangok

A tenni akarással együtt erősödik egy olyan vélemény is, hogy a régi sikereket megélt nagy játékosaink, edzőink, semmit nem írtak le a tudásukból, semmit nem hagyományoztak át, nem tanították ki a következő generációt, ezért a tradicionális magyar futballjáték, ez a régi tudás végérvényesen elveszett. Igaz, néhányan még köztünk vannak a hőskorszakból, de ők most már nem képesek úgy átadni a tapasztalataikat, mint ha azt 15-20 évvel ezelőtt tették volna...

Tényleg elveszett volna ez a tudás? Nincs módunk visszatalálni a gyökereinkhez?

Szívem szerint leírnám, hogy meditatív úton elérhető az ismeretanyag, amire szükségünk van most, de félek, sokan a fejükhöz kapnának. Ezért inkább úgy fogalmazok, hogy intuíció útján ma is elérhető a magyar futball problémájának megoldása. Segítségül még ma is rendelkezésünkre áll néhány könyv, újságcikk és filmfelvétel, ami bemutatja a magyaros stílust. Ezekből tisztán logikai úton levezethető és megismerhető az akkori tudás veleje, lényege.

„Ne az ősöket kövesd, hanem azt, amit az ősök követtek.”

Kassai Lajos szavait már többször idéztem, most is aktuális.

Az intuíció és az analógiák tana arra tanít, hogy az Aranycsapat korszakában követett magyar futball kultúra feltámasztásához saját eszmeiségünket, saját labdarúgó filozófiánkat kell újra megtalálni, és azt felszerelni a modern edzésmódszertan minden vívmányával.

„Mi lenne, ha a jelenlegi nagyokról egyszerűen lekoppintanánk az ő módszerüket?”

Sokszor, sokféleképp írtam már erről ebben a blogban (az ilyen jellegű bejegyzések nagy részét a "Hangosan gondolkodom" címke alatt olvashatod). A lényeg, hogy mi magyarok, valóban mások vagyunk. El kell fogadnunk, hogy magyarként nekünk magyarul kell játszanunk. Ebben az esetben nincs "ha", nincs min vacillálni. Próbálkozhatunk kevésbé drasztikus vagy könnyebb megoldásokkal, akár az utánzással is bármeddig, de úgy nem fog menni nekünk a futball. Ha megszakadunk sem. Sem németül, sem angolul, sem hollandul, de még spanyolul sem.

Ezek a csapatok a saját stílusukban már kiforrottak, nekik nincs szükségük nagy és gyökeres változásra a játékukban. Nincs szükségük rá – emlékszel? – hiszen a nagy merítésből így is, úgy is megvan számukra a minőségi gyerekanyag. Náluk már bevált és működő a rendszer, és nekik ezen a rendszeren valóban elég csak módosítaniuk, illetve beilleszteni egy-két újdonságot ahhoz, hogy megtartsák vezető szerepüket.

A magyar futballstílus, mentalitás, gondolkodásmód homlokegyenest különbözik az övéktől.

Meg kell értenünk, hogy az, ami náluk sikeres, az nálunk nem lesz az. Az ő másolásuk számunkra nem megoldás. Meg kell értenünk, különben nem fogunk visszakerülni a nemzetközi futballsport elitjébe. Soha.

Arany középutat járva nem érünk el egy mai Aranycsapathoz

Mi magyarok, csak a hozzánk passzoló, a tradícióinkat képviselő változtatásokkal érhetünk el valós eredményt. Ehhez, a most vezető kluboknak, szakembereknek, játékosoknak is szükségszerűen alkalmazkodniuk kell. Kényelmes vagy sem, ez az ára a nemzetközileg is jegyzett elismerésnek.

Egyszer már megtettük.

Ismerjük az újítók nevét, ismerjük a munkásságukat, még úgy is, hogy írásbeliséggel ezt nem fixálták az utókor számára.  Mert a magyar labdarúgó kultúra ott rejlik a magyarok lelkében, csak felszínre kell hozni - jó példa erre Prof. Dr. László Ervin Pszi-mező elmélete. Hozzuk felszínre most, még megtehetjük!

„A futballban a "ha" nem játszik.” - Puskás Ferenc

Én azt mondom, lépjünk. Még épp időben vagyunk, hogy a tradicionális magyar futballjátékot, a magyarok régi játéktudását újraélesszük. Tegyük, mert a történelem már oly sokszor bizonyította: a kultúrának, amely csak az írásbeliségre szorítkozik, annak hagyománya idővel kikopik az emberek lelkéből – még végül valóban, örökre elveszik.

Azon pedig, hogy mi lesz ha ez megtörténik, úgy hiszem senki nem fantáziál szívesen.

Kun István

a Csendes Edző

„Hogyan képezz gondolkodó játékost?” - Villámtanfolyam

„A gondolkodó játékosoké a jövő! A nemzetközi színvonaltól 6-14 éves kor között mutatkozik a legnagyobb lemaradásunk, ezért ebben a korosztályban van a legnagyobb felelősségünk. Ide kellenek a legjobb edzők, mert itt lehet a legtöbbet tenni a magyar futball jövőjéért!”

Folyvást figyelve a futballmédiát nem tudom nem észrevenni, hogy néhány hete gombamód szaporodnak a magyar utánpótlás labdarúgást illető ilyen és hasonló nyilatkozatok.

Őszinte örömömre szolgál ez a hirtelen támadt elismerése a kognitív képességek fontosságának, bár bevallom, kissé csodálkozom. Mindez eddig nem sok jelét mutatta a hazai edzőképzést, hogy ismerné a korosztályok fejlődéslélektani törvényszerűségeit, pláne nem, hogy azt a gyakorlatban is figyelembe venné.

De most, talán valóban változik valami. Talán elérkezett az idő, hogy hosszú évtizedek után újra labdába rúghasson a gondolkodó játékos fogalma. Ha így van, akkor elengedhetetlen megismerned vagy épp átismételned az alapjait, hogy egy 6-14 éves gyereknek milyen fejlődéslélektani szakaszokon megy át a gondolkodása és, hogy ezek a szakaszok mit tartalmaznak?

Vegyük át együtt!*

Az agy a mozgás által fejlődik

Születésnél a csecsemő korlátozott tartományú, összehangolatlan reflexállománnyal bír.

Ezt nevezzük szenzomotoros szakasznak. Ezen a szinten még nincs különbség egy dolog észlelése, és az arra adott válasz között. A csecsemő a megszületése utáni első időkben csak eszik, alszik, majd ahogy egyre nő az ébrenlétek hossza, úgy kezdi el megismerni a környezetét, a mozgása által szerzett tapasztalatok tükrében. Kezével, lábával kalimpál, rugdos, eközben eltalálja a csörgőt, vagy egyéb játékait, és ismerkedik velük. Később már hasra fordul, majd feltolja magát, ezzel egyre több információhoz jut. Jön a kuszás, mászás, felülés – a mozgás segíti abban, hogy felfedezze a környezetét. Minél mozgékonyabb lesz, annál több információt tud begyűjteni, annál jobban fejlődik agya, a gondolkodása.

Az első négy hónapban megkezdődik az adaptáció, amely kezdetben véletlenszerű, de addig ismétlődik, míg fokozatosan egy új séma alakul ki, vagy két séma koordinálódik. Negyedik és nyolcadik hónap között fejlődnek ki a másodlagos cirkuláris reakciók, amelyek segítségével a gyermek képes instrumentális módon hatni környezetére. Ha tevékenysége változást idéz elő környezetében, képes saját tevékenységével elérni, hogy a zaj vagy érdekes látvány újra felidéződjék, vagy fennmaradjon.

A második év során a gyermek a cselekvés logikájától eljut odáig, hogy olyan eseményeket is megjelenítsen, amelyek perceptuálisan (az észlelésében) nincsenek jelen. Ez idő tájt kezd rájönni, hogy a tárgyak az ő saját, tárgyak felé irányuló tevékenységétől függetlenül is léteznek. Az érzékszervi-mozgásos szakasz akkor végződik, amikor a gyermek képes szimbolikusan megjeleníteni azt, amit ismer, így az nem kötődik többé ahhoz, amit tesz. Bár egész világa kitágul, mikor már olyan dolgokra is tud gondolni, melyek nincsenek jelen, de jelen voltak vagy jelen lesznek, de gondolkodása azonban még nélkülözi a rendet és a logikát.

Az 5-6 éves srácok sajátosságai

Ez az a korosztály még a műveletek előtti szakaszban jár, fokozatosan haladva a konkrét műveletek szakasza felé.

Gyakran az ilyen korú focit megkezdő gyerekekre állóhelyben végzendő gyakorlatokat sulykol az edző, megfosztva őket a természetes mozgásigény kielégítésétől és az így szerezhető információk tömegétől. Nagy hiba. Mint már említettem, a korosztály még a műveletek előtti szakaszban jár, ahol a legfontosabb tevékenység számára az, amit ő tesz! Nem képes másokra figyelni, másokat figyelembe venni. Csak ő és a labda létezik. Ebben a korban van igazán lehetőséged a gyorsaság fejlesztésére is (ha ezt elmulasztod, majd csak 20 – 22 éves kora körül lehet újra ezt a képességet tökéletesíteni, amikor már a maximális erejét lehet fejleszteni a játékosnak). Ezért az óvodás gyerekeknél nem a feladat végrehajtásának pontosságára kell törekedned, hanem a sebességre! Rengeteg gyors mozgást végeztess velük, hogy minél több információt tudjanak begyűjteni a környezetükről, a futball környezetéről. 5-6 éves korában még szerepjátékokat játszik a gyerek, így edzés közben is csak igen rövid ideig focista: hirtelen tűzoltó lesz belőle, tíz perc múlva kisautó, aztán pókember, és csak utána változik újra focistává. Olyan edzésfeladatokat állíts össze ennek a korosztálynak, amiben maximális sebesség mellett a szerepjátékaikon keresztül ismerkedhetnek a sporttal.

7-8 éves korban kezdenek a gyerekek átállni

A szerepjátékok helyét lassan átveszik a szabályjátékok.

Míg a szerepjátékoknál beleképzelik magukat valamilyen szerepbe – és a szerint cselekszenek, ahogyan azt a szerep megkívánja – addig a szabályjátékoknál már a játék szabályai határozzák meg a viselkedésüket. A szerepjátékokban a szerepek akár 8-10 percenként is cserélődhetnek, ezért a gyerekek figyelme is csapong a szerepnek megfelelően. A szabályjátékokban megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez, a társaikhoz. A figyelmük is egyre tartósabb lesz, képesek hosszan figyelni és egyfajta dologgal, játékkal hosszabb ideig foglalatoskodni.

7-8 éves korban a gyerekek erkölcsi érzéke igen erős a szabályok betartása, betarttatása terén – erre nagyon oda kell figyelned! A rossz utasítást is megmásíthatatlan szabálynak tekintik, és akkor is betartják, ha annak hibássága mindenki más számára egyértelmű.

Mondok egy példát: Mérkőzésen az edző azt mondja a gyereknek: „Dani, Te a jobb szélén játszol a vonal mellett!”. Dani odaáll, mert az edző azt mondta az a szabály, hogy ott kell játszania. Mikor két méterre Danitól a pálya közepe felé gurul a labda, Dani nem megy utána, hisz a szabály szerint neki a vonal mellett kell játszania. Az edző korhol, kiabál, Dani pedig megzavarodik, mert nem érti a szidást. 8 évesen ő azt gondolja magában: „Mi történt? Hiszen azt tettem, amit mondott, a vonal mellett játszottam!”.

De tényleg, mi történt? Csupán annyi, hogy az edző nem vette figyelembe: Dani a konkrét gondolkodás szintjén van, még nem tudja elképzelni azokat a történéseket, amelyek nincsenek jelen. Ha az ilyen jellegű helytelen utasítások és az utána jövő szidások, korholások tartóssá válnak, Dani egyre inkább kedvetlenebb, frusztráltabb lesz. Bizonytalanul, rosszul fogja magát érezni mikor fociznia kell, elszokik az edzésekről, akár teljesen meg is utálhatja a labdarúgást.

Olyan utasításokat adj a gyerekeknek, amelyek nagy mozgásteret adnak nekik, de mégis tartalmazzák azokat a technikai-taktikai elemeket, amelyek jellemzőek erre a korosztályra! Támadásban például – a stílus követelménye szerint – mondhatod azt Daninak: „Ha nálad van a labda, cselezéssel, labdavezetéssel próbálj eljutni az ellenfél kapujáig és rúgj gólt! Ha nem tudod tovább vinni, próbáld meg lepasszolni annak a játékostársadnak, aki tovább tudja vinni a kapu felé a labdát!” Ez a szabály arra ösztökéli Danit, hogy direktbe, kezdeményezően játsszon a támadásban.

A szabály rákényszeríti őt, hogy vállalkozzon, vállalja fel annak a felelősségét, hogy nála van a labda, neki kell megoldani a helyzetet.

A 9-11 évesek gondolkodási színvonala érzékeny terület

Bizony nem könnyű velük, mert ez a korosztály a konkrét gondolkodás szintjén, illetve a formális gondolkodás kezdeti szakaszában van.

A fejlődés üteme nagyon eltérő, a gondolkodási szintek éles kontúr nélkül egymásba mosódhatnak, ezért kiemelt odafigyelést igényel e korosztály a képzés szempontjából (később bemutatok egy egyszerű gyakorlatot, mellyel pontosan lemérheted az ilyen korosztályú csapatod játékosainak gondolkodási szintjét). Az érintet korban lévő gyerekek játékaiban a szerepjátékok helyét, már átveszik a szabályjátékok. Megismerik, elfogadják, és nagyon szigorúan betartják, betartatják a szabályokat. Megtanulnak a közösség részei lenni, de még mindig az egyéni játék dominál, mert a kombinációs készségük még fejletlen. A sport vagy más fegyelmezett tevékenység még nem a cél a gyermekeknél, hanem a környező világgal szerzett mélyebb tapasztalatszerzés szükséges eszköze. Ebben a korosztályban a sport a legjobb lehetőség, hogy a gyermek megismerje önmagát, az emberi közösségek működési mechanizmusát, a környező tárgyi világot.

Emlékszel még Danira? Az előzőekben megismert legényke – bár mostanra bár 10 éves nagyfiúvá nőtt – még mindig a konkrét gondolkodás szintjén áll. Az edző azt mondja: „Dani, Te jobb hátvéd vagy, állj a jobb oldali oldalvonal mellé!“. Puff. Ugye már nem is kell tovább mondanom. Ez egy olyan utasítás, amit Dani a gondolkodási szintje miatt áthághatatlan szabálynak fog tekinteni. Szinte látni, ahogy tőle 2 méterre gurul el a pálya közepe felé a labda, mégsem megy oda. Neki azt mondták, hogy az oldalvonal mellett kell játszania, ez a szabály, nem szegheti meg. Jön a szidás és korholás – pedig az edzőnek a kiabálás helyett inkább észre kéne vennie, hogy Dani csak azt csinálta, amit ő mondott. 10 évesen még nem felnőtt fejjel gondolkodik, így nem nyilvánvaló dolog számára, hogy egy ilyen utasítás után akár csak egy lépést is lépjen a labdáért.

Jelen példánál maradva így kellett volna fogalmaznia a mi edzőnknek: „Dani, jó hátvéd vagy, ezért mikor az ellenfél támad, úgy helyezkedj, hogy mindig a labda és a saját kapud között legyél!“. És láss csodát! Mikor megindul a támadás, Dani egyből a labda és a kapuja közé helyezkedik. A valóságos, a stílust képviselő utasítás azonnal eszébe juttatja Daninak, mit tegyen mikor az ellenfél támad. Olyan szabályt kapott, aminek a betartásához gondolkodnia, alkalmazkodnia kell az adott helyzethez. Nem statikusan vár, hanem dinamikusan cselekszik, így fejlődik a gondolkodása a mozgásos cselekvéssel.

10 éves kor körül elkezdheted a gyermeklabdarúgók taktikai felkészítését

Ne felejtsd el, hogy ez mindig perszonális!

A taktikai felkészítéshez elengedhetetlen a követelményei által támasztott gondolkodási szint megléte az adott gyereknél. A szabályfelismerés a formális gondolkodás egyik ismérve. Az a gyerek, aki használja a formális műveleteket, el tud képzelni olyan dolgokat is amelyek nincsenek még jelen, még nem történtek meg, így könnyen tudja anticipálni, azaz előre látni, „olvasni” a játékhelyzeteket. Magasabb kooperációs képességekkel rendelkezik, jobban részt tud venni a csapatjátékban, és egyéni kreativitását már a csapat szolgálatába tudja állítani. Gyorsabban tudja elsajátítani a labdarúgás speciális mozgásanyagát is. A gyorsabb tanulás eredményeképpen rövidebb idő alatt több mindent tudnak megtanulni, és az így felkészített gyerekek magasabb technikai, taktikai tudással rendelkeznek, mint a kortársaik.

12 évesen megérkeznek a srácok a formális gondolkodás stabil szintjére

A gondolkodási szintváltás korábban is bekövetkezhet, hisz az ezt megelőző szakaszban minél több olyan feladatot, lehetőséget kaptak a gyerekek, amiben önállóan dönthetnek a kereteken belül, annál hamarabb lépik meg a következő szintet. A formális gondolkodás legfontosabb ismérve, hogy már jelen nem lévő dolgokat is el tudnak képzelni a gyerekek – esetünkben ilyen az üres területre futás, vagy az üres területre való passzolás, hiszen az üres területen abban a pillanatban nincs játék, de ők előre képesek meglátni, hogy arra fog folytatódni a játék. Képesek a szabályok lényegét megérteni, tehát már nem csak végrehajtják az utasításokat, hanem ők maguk is felismerik a szabályokat, törvényszerűségeket.

Éppen ezért ebben a korban már bátran lehet a gyerekeknek elvontabb taktikai elemeket oktatnod, a 3-4, vagy több emberes összjátékot, együttműködést, együttmozgást tanítani. Ekkor kezdik felismerni, megérezni, hogy az, amit eddig egyedül oldottak meg, azt sokszor könnyebb csoportosan megoldani, hogy kevesebb energia befektetéssel nagyobb eredményt lehet elérni, ha csapatként dolgoznak. Egyre érettebb módon gondolkodnak, sokszor csak a tapasztalat hiánya, ami miatt nem tökéletes a feladat végrehajtásuk. Megértik, ha elmondod nekik mikor, mit és miért kellene tenni a pályán, már fejben is végre tudják hajtani a különböző műveleteket, így már nem kell minden esetben szemléltetned.

Csak akkor beszélhetünk korosztályos képzésről,

ha ismerjük az alap törvényszerűségeket!

A kognitív képességek hiánya a felnőtt szintre már olyan különbséget mutat a nemzetközi szinthez képest, ami behozhatatlan.

Jó hír, hogy a megoldás egyszerű: meg kell ismerni a fejlődéslélektani törvényszerűségeket és ezeket lefordítva, a mai modern edzésmódszerek segítségével be kell építeni a gyerekek mindennapi foglalkozásaiba!

Kun István

A Csendes Edző

* Bejegyzésemben a „KIDDY11 - A klasszikus Magyar Futballstílus Modern Változata” c. könyvemből használtam fel részleteket

Post scriptum: Edzésmódszertan

“Ez a könyv nem sürget társadalmi változásokat. Azért nem, mert nem lesznek társadalmi változások.
Persze megtehetném, hogy sorolom vég nélkül a tényeket egészen addig, amíg fel nem kiált, hogy „Elég!”, vagy a sarokba vágja a könyvet. Azzal is megpróbálkozhat-nék, hogy valamiféle kollektív tudatra utalva, észérveket felvonultatva bizonygatom a társadalmi összefogás és a társadalmi változás szükségességét. De érzelmi szálakat is megpendíthetnék: siránkozhatnék, hogy milyen szörnyű a világ, könnyeimmel küszködve megírhatnám egy hajdan dicső faj nekrológját, és fenyegetőzhetnék, megpróbálhatnám halálra rémíteni önt egy olyan sötét jövő víziójával, ami messze felülmúlja a horror-írok képzeletét.Ezek egyikét sem fogom megtenni ebben a könyvben, mert tudom, hogy bármit írok is, nem lesznek társadalmi változások.
A mesében mindez megtörténhet, de a valóságban nem.
A társadalom belőlünk áll, és nem tőlünk függetlenül létezik. A társadalom azért olyan, amilyen, mert mi ilyenek vagyunk. És amíg ilyenek vagyunk, minden marad a régiben.
Éppen e miatt a tény miatt ez a könyv nem sürget társadalmi változásokat, mert ha azt tenné, csupán a papírt pocsékolná. Ez a könyv érvek gyűjteménye valami mellett és valamivel szemben, azzal az egyetlen és szent céllal, hogy önben kétségeket ébresszen azt illetően, hogy helytálló-e a világról alkotott véleménye.

Ez minden.”

Részlet Duncan Shelley, „Az igazság napja”

című könyvéből (Brooks Kiadó)

Előző bejegyzéseimmel akaratlan is felkorbácsoltam a hazai (utánpótlás) futballedzők kedélyeit.

Van, aki dicsért, van, aki kritizált értük.

Mindkettőjüknek igaza van.

A végső igazsághoz – ez esetben az eredményes és szórakoztató futballhoz – számtalan út vezethet. Nem mondtam, hogy az általam leírt az egyetlen és üdvözítő. Azt azonban igen, hogy ez a végső igazsághoz vezető út.

„Csak azt fogadd el igaznak, amit magad is megtapasztalsz!” – tanítja a Buddhista filozófia.

A magyar labdarúgás közel harminc éve tapasztal valamit, de úgy látszik, ez még mindig nem elegendő idő ahhoz, hogy lemerjünk vonni következtetéseket, hogy elindítsunk egy fejlődést.

Amit személy szerint én megtehetek ennek érdekében, hogy arra bíztatlak: próbáld ki saját csapatodnál is a gyakorlatban legalább 21 napig azt a módszert, amiről az előző két cikkemben írtam.

Három hét eltelte után pedig döntsd el magad, merre mész tovább.

A rendszer, amiről írtam, nem tökéletes, a szavam nem szentírás.
Ilyet soha nem is állítottam.
Amit állítok, hogy MŰKÖDIK.

Ha erről te is szeretnél megbizonyosodni, teszteld a gyakorlatban, és közben tedd hozzá azt, ami szerinted hiányzik belőle, vagy amit épp másként csinálnál.

A döntés elhatározás kérdése, mint ahogy a cselekvés is.
"Ez minden."

Jó munkát neked, jó munkát mindenkinek!

Kun István
a Csendes Edző

Funkciók szerepe és szabályrendszere

Előző cikkemben a szintetizáló játékfelépítésről írtam.

Ehhez kapcsolódva most a játék szervezése lesz a fő téma.

A filozófia adja meg azt a gondolkodásmódot, ahogyan a játékról gondolkodunk.

A filozófia mentén az edzésmódszertannal (a játék-, a területváltásos-, az alakzatbontó és építő formagyakorlatok és a szabad döntések módszere) lehet a gyakorlatban rendszerszerűen megtanítani a gyerekeknek a futball játékot.

Felsőbb szintű rendező elv nélkül azonban nem tudnak összeállni az önálló elemek egységes egésszé.

Ezt a rendező elvet adják meg a funkciók, ők teszik összefüggővé a játékképet.

Ebben van a titok, amitől alapvetően megváltozik a gyerekek elképzelése a futballról, ez az a megközelítés, amitől teljesen másképp fogják értelmezni a játékot.

A funkció, mint felsőbb rendező elv

A szintetizáló szemléletmódban a funkciók alkotta szabályrendszer képezi azt a felsőbb rendező elvet, amely meghatározza a játék képét akár támadásban, akár védekezésben.

A funkciók szabályrendszere alkotja azt a szintézist, amely rávilágít, hogy a támadás és a védekezés egy egységes egésznek, magának a játéknak két megnyilvánulási formája. Egyik sem létezik, nem értelmezhető a másik nélkül. Az EGYSÉGben - tehát a játékban - minden benne van, ettől egység, ettől egységes a játékkép.

Az analizáló szemléletmód másként működik.

Az egységet megbontva kiragad belőle elemeket, amelyeket - hogy el tudjon különíteni az egységtől - külön névvel illet: támadás, védekezés. Ezeket a külön elemeket még tovább tudja bontani, beszélve a „támadás felépítéséről” illetve a „védekezés felépítéséről” és aztán - hogy ezt az ellentétet feloldja valahogy - beszél még „átmenetekről” is.

Ezeket az átmeneteket régebben szintén megnevezte: támadásból védekezésbe, védekezésből támadásba.

Tehát az analizáló gondolkodásmód négy építőkövét ismeri a játéknak:

• Támadás
• Védekezés
• Átmenet támadásból védekezésbe
• Átmenet védekezésből támadásba

Erre a négy alapkőre van kidolgozva a gyakorlatanyag, ezen alapkövek mentén építhető fel az analizáló gondolkodásmóddal tanított futballjáték.

Csakhogy egy magasabb szintű rendező elv hiányában, ezek az elemek nagyon ritkán állnak össze egységes egésszé.

Van olyan csapat, amelyik nagyon jól támad, van olyan, amelyik nagyon jól védekezik és vannak olyanok, amelyek valamelyik átmenetben jeleskednek. Példának erre ott a klasszikus kontrajáték, ami az „átmenet védekezésből támadásba” alapkőre építi az egész filozófiáját.

A totális futball a szintézis segítségével folyamatossá teszi az egész játékot

Ezt a folyamatosságot, az egységes egészet lehet tudatosan leszervezni a funkciók segítségével.

A labdarúgásban három funkciót különböztetünk meg:

• Nyomást adó játékos
• Fedező/biztosító játékos
• Egyensúlyt adó játékos

A két legfontosabb dolog, hogy

• a funkciók nem posztfüggők, vagyis bármelyik játékos a pálya bármely területén betöltheti bármelyik funkciót,

valamint

• a funkciók nem függnek a pálya részeitől sem, vagyis ugyanúgy lehet egyensúlyt adó játékos valaki egy adott játékhelyzetben az ellenfél tizenhatosa előtt is, mint a saját védő harmadában, illletve ugyan úgy lehet valaki nyomást adó játékos a saját tizenhatosa előterében, mint a saját támadó harmadában.

Maradva az előző bejegyzésem példájánál, a pályán továbbra is egy labdabirtokláson alapuló, döntően földön tartott és rövid passzos labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot szeretnék látni a csapatomtól.

1. A képen látható első esetben a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.

(1. Ábra)

2. A képen látható második esetben is a 11-es játékos a nyomást adó játékos, a 9-es a fedező játékos, míg a 8-as az egyensúlyt adó játékos.

(2. Ábra)

3. A következő szituációban a 4-es játékos kibújt a szorításból és a 8-as játékosból lett a nyomást adó, a 11-esből az egyensúlyt adó, míg a 9-es maradt fedező játékos.

(3. Ábra)

4. A következő képen a 2-es játékos a nyomást adó, hiszen akinél a labda van, az nyomást ad az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik részén. A 7-es játékos a fedező, míg a 3-as az egyensúlyt adó játékos.

(4. Ábra)

5. A következő játékszituációban a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as az egyensúlyt adó játékos.

(5. Ábra)

6. Ebben a játékhelyzetben a 3-as a nyomást adó, a 2-es és a 7-es a fedező, míg a kapus az egyensúlyt adó játékos. Látható, hogy egy-egy funkciót akár több játékos is betölthet, függetlenül a posztjától, a pálya bármely területén.

(6. Ábra)

7. A játékhelyzet lehet a pálya bármely területén. Itt például a 7-es a nyomást adó, a 2-es a fedező, a 3-as pedig az egyensúlyt adó játékos.

(7. Ábra)

A funkciók szerepe és szabályrendszere

A nyomást adó játékos

Labdával a nyomást adó játékos a pálya bármelyik területén feszültségben tartja az ellenfél védelmét, hiszen az ellenfél célja, hogy ne kapjanak gólt, tehát a labda ne tudjon a célterületbe, a kapuba kerülni.

A labda folyamatos mozgatása akár labdavezetéssel, akár átadásokkal folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfél védelmét, folyamatos feszültségben, figyelemben, koncentráltságban tartja azt. Ez nagyon fárasztó a labda nélküli csapatnak, ezért lehet annyira eredményes a labdabirtokló csapat.

A labda nélküli nyomást adó játékos megtámadja az ellenfél labdás játékosát, és ha a feltételek adottak, akkor labdaszerző manővereket hajt végre. Amennyiben nem adottak a labdaszerzés feltételei, akkor a nyomásával tereli a labdás játékost és próbálja kikényszeríteni a labdaszerzésre alkalmas játékhelyzeteket.

Fedező játékos

Ahhoz, hogy a labdát folyamatosan mozgásban lehessen tartani, szükség van fedező játékosokra. 

A fedező játékosok a labdás társhoz képest úgy helyezkednek átlóban, hogy könnyen megjátszhatók legyenek. A fedező játékosnak mindig a labda vonala előtt, vagy maximum a labdával egyvonalban kell lennie. Ez utóbbiban nem érvényesül az átló és így könnyen kivédekezhető.

Fedező játékos lehet több játékos is egyszerre.

Úgy helyezkedik a labda nélküli nyomást adó játékoshoz képest, hogy átlókban az átadási irányokat fedezze, az ott érkező labdákat kell lehalásznia, megszereznie. Adott esetben, ha a nyomást adó játékos úgy állítja meg a labdást, hogy neki lehetősége van egy körbezárást végrehajtania, akkor oda kell segítenie a nyomást adó játékosnak. A fedező játékosnak úgy kell átlósan helyezkednie, hogy ha a nyomást adó játékoson túljut az ellenfél labdás játékosa, akkor neki kell tudnia átvenni a labda nélküli nyomást adó játékos szerepét, funkcióját, amennyiben a játékhelyzet úgy kívánja. Fedező játékos lehet több ember is, lehetnek átlósan a labda vonala mögött és a labda vonala előtt egyaránt, ahogy a játékhelyzet megkívánja.

Egyensúlyt adó játékos

Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan.

Célja, hogy amennyiben nem folytatható a játék előrefelé és szélességben sem tartható a támadás vonala, akkor területváltással hátrafelé játszva a labdát megjátszható legyen. Innen folytatja tovább az ellenfél védelmének nyomását, mozgatását, fárasztását.

Az egyensúlyt adó játékos mindig a labda vonala mögött helyezkedik átlósan. Feladata felügyelni, irányítani a fedező és a nyomást adó játékosokat. Folyamatos készültségben kell lennie, hogy bármelyik pillanatban átvegye akár a fedező, akár a nyomást adó játékos szerepét labdával, vagy a nélkül egyaránt.

A funkciók tartják a törvényszerűségüket

Akkor is tartják, ha az én csapatomnál, akkor is, ha az ellenfélnél van a labda.

A funkciók tekintetében és a funkciók szerepének és szabályrendszerének tekintetében nincs különbség, ettől lesz a játék folyamatos. Nyilván az egyik szituációban támadást segítő taktikai és technikai elemek vannak túlsúlyban, míg a másik esetben a védekezést segítő taktikai és technikai elemek kerülnek előtérbe.

Talán már ebből a kis vázlatból is kitűnt, hogy a funkciók szerepe és egyszerű szabályrendszere egy olyan önszervező játékszervezést alakít ki a gyerekekben, amely az ellenfél által igen nehezen lekövethető.

A szabályszerűsége miatt szervezett - még ha kintről kaotikusnak is látszik - pedig csak egyszerű ötletjáték. Szabályrendszere tiszta, nagyon könnyen variálhatóvá válik. Törvényszerűségei miatt az összes variáció végtelennek tűnhet, még is egy, azaz egy irányelvet követ. Ennél fogva könnyen tanítható, könnyen megérthető, viszont az ellenfél számára igen nehezen kiismerhető a hatalmas szabadságfoka miatt.

A funkciók szabályrendszerének elengedhetetlensége

Az előző cikkemben leírt edzésmódszertan mindegyikének gyakorlásnál figyelembe kell venned a funkciókat.

A funkciók törvényszerűségeinek át kell hatnia a gyakorlás minden pillanatát.

Ezáltal indul be a szintetizáló, önszervező folyamat mind a támadásban, mind a védekezésben… még végül megtörténik a varázslat:

A gyerekek futballjátéka a szemed előtt válik folyamatos, EGYSÉGES egésszé!

Üdvözlettel:

Kun István

a Csendes Edző

Edzésmódszertan - A futballjáték felépítése szintetizáló szemléletmóddal

Előszó: Hazánkban edzésmódszertanról egyetlen edzőképzésen sem beszélnek. Sehol, még a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán sem. Nem tisztem találgatni, mi ennek az oka, és ezzel nem véleményezek vagy célozgatok, nem ítéletet mondok. Mostani bejegyzésemből azonban akinek füle van a hallásra, akinek szeme van a látásra, az mindent elérthet abból, amit ennek következményeiről gondolok.

Labdarúgó utánpótlás edzőként a legnagyobb alaposság és körültekintés mellett is gyakran megesik, hogy nem érjük el a kívánt eredményt. Addig analizálgatunk, vizsgálgatunk, míg a lényeges és lényegtelen részletek egy reménytelenül kibogozhatatlan, kusza gombolyaggá válnak bennünk.

Az egy kérdéskörön belül felhalmozódó célok és eszközök félreértelmezésével, felcserélésével, összemosásával, válaszok helyett csak további kérdéseket kapunk, konkrét eredmények helyett frusztráló sikertelenség a jutalmunk.

A megoldást keresve kétféle ember/rendszer létezik.

Az analizáló, aki/ami a részek felől közelíti meg az egészet, és a szintézist valló, aki/ami az egészből halad a részek felé.

Az analizáló azt vizsgálja, „mi miből áll”, a szintetizáló azt, „mi mire való, mit mire lehet használni”. 

A kétfajta metódus homlokegyenest különbözik, egyben azonban nagyon is hasonlóak: egyikük gondolkodásmódja sem vegytiszta. Sem az analizálóé, sem a szintetizálóé.

Analizáló vagy szintetizáló szemléletmódjuk, kiindulópontjuk van, ami döntő befolyással van a gondolkodásmódjukra – arra, hogyan vélekednek bizonyos dolgokról.

Az analizáló szemléletmód edzésmódszertana

Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.

Tudjuk, hogy szükség van fizikumra, technikára és taktikára, sőt – ma már maguk az analizálók is elismerik – szükség van bizonyos mentális képességekre is. Ezek mibenlétét, elemeit tökéletesen értjük, felsoroljuk, és még meg is tudjuk tanítani.

Az analizáló edzésmódszer a rakéta elvet követi.

Az egyszerűtől haladva a bonyolultabb felé a játékot szétszedi elemekre, és az elemek megtanításánál különböző szinteket határoz meg*:

• Vizuális kép kialakítása; megismertetni a gyerekkel az adott mozgásformát
• Durva koordinációs szakasz; első próbálkozások, mikor még a gyakorolandó dolog sok hibával van tarkítva, számos fölösleges mozdulatot tartalmaz
• Készség szint; itt a gyerek az adott mozgásformát már jól, energiatakarékosan, különösebb figyelem nélkül végre tudja hajtani
• Képesség szint; a játékos a feladatot bármilyen körülmények között – akár mérkőzésen is – eredményesen képes végrehajtani

Ezekhez a szintekhez mérten, a korosztálynak megfelelő nehézségi fokok figyelembe vételével épül fel a mozgástanulás a könnyebbtől a nehezebbig.

A játék felépítése indulhat az egyéni játéktól az 1:1-2:1-2:2-3:2 stb. elleni játékon át, egészen a 11:11 elleni játékig, ezen belül is az 1:1 elleni játék felépítése indulhat zavarók nélkül, majd passzív zavarókkal (pl.: bója), ezt követhetik a félaktív, majd az aktív zavarók.

Analízis szintjén már mindent tudunk a labdarúgásról.

Ami engem elszomorít, hogy az ennél lényegesen eredményesebb szintetizáló megközelítéssel kevésszer találkozom idehaza.

*Léteznek más felosztások is, melyek formailag eltérnek, de lényegileg megegyeznek a fenti felsorolással.

A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertana
Ez az edzésmódszer az egészből, a valóságból, azaz a játékból indul ki.

A dinamikus rendszerelmélet alaptétele szerint egy stabil fázisból egy magasabb szintű stabil fázisba egy instabil fázison keresztül vezet az út.

Ha már álló helyben jól tudok passzolni, akkor a passzolás technikai elem tudásom attól nem lesz jobb, ha még többet passzolok álló helyben. A fejlődéshez elengedhetetlen, hogy valamit változtassak a tér és az idő rendszerét felhasználva. Akkor is hiába a kiváló passz egy feladatban, ha nincs egy rendező elv, ami alapján majd a játékban is ki tudom választani a helyes passz végrehajtásának lehetőségét.

Az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.

A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.

A gyerekekben ennek a készségnek az elsajátításáért a szintetizáló gondolkodású futballedző a két stabil fázis közötti instabil fázisra koncentrál, az instabil fázisok létrehozását tartja elsődleges feladatának. Amint észreveszi, hogy játékosa stabil fázisba került a gyakorlás folyamán, azonnal változtat valamit a gyakorlaton, így a gyerek újra instabil fázisba kerül, újra alkalmazkodnia kell.

Szintetizáló „kérdés – felelet” modell
A szintézis az egészből halad a részek felé, ami esetünkben maga a futballjáték.

Kérdés: Milyen stílusú futballt szeretnék látni a pályán egy mérkőzés alatt a csapatomtól?

Válasz: (például) Labdabirtokláson alapuló, döntően rövidpasszos, földön tartott labdákkal operáló alakzatbontó és építő játékot.

Kérdés: Hogyan tudom ezt a játékot felépíteni és megvalósítani a csapatomnál, mire van leginkább szükségem ahhoz, hogy magas labdabirtoklási arányunk legyen?

Válasz: Labdára.

Kérdés: Hogy kerülhet a labda a játékosom birtokába?

Válasz: A labda vagy játékon kívül kerül a játékosom birtokába – tehát a csapatom hozza azt játékba pl. bedobással, kirúgással – vagy az ellenféltől való megszerezéssel.

Kérdés: Mikor már nálunk a labda, mi a feltétele annak, hogy jól, eredményesen, minőségi labdabirtoklást tudjanak a játékosok végrehajtani?

Válasz: Létszámfölény a pálya bármely területén.

Kérdés: Hogyan tudom ezt elérni?

Válasz: Rövid passzokkal, alakzatok bontásával és építésével.

„Ojvé, ha minden ilyen flottul menne!” – idézhetném most Woody Allent. Mert hiszen a fenti dialógban minden szép és jó, de hogyan érhetem el valóban mindezt én a csapatomnál? Hogyan fognak a gyerekeim minőségben labdát birtokolni, hogyan alakítanak ki folyamatos létszámfölényt rövid passzokkal és alakzatbontás építéssel?

Erre valók az edzésmódszerek, melyekkel ezt el lehet érni.

A játék edzésmódszere

„A futball dinamikusan változó játék, amely folyamatos alkalmazkodást igényel a játékosoktól.”

Melyik edzésmódszerrel tudod a legkönnyebben előidézni a legtöbb instabil fázist?

Magával a játékkal! A legjobb edzésmódszer maga a JÁTÉK.

Ez lehet bármilyen - a korosztályoknak megfelelő létszámmal játszott - labdabirtokló játék, létszám egyenlő, vagy épp létszám fölényes játék, edzésjáték, kisjáték, mérkőzésjáték. A fő cél mindig a magas labdaérintés szám és a labdával való bánás magabiztossága, melyekhez a labda átadások – átvételek, labdavezetések, cselek, fordulatok a szükséges technikai elemek. Ezeket az edzés elején, bemutató jelleggel lehet végeztetni a gyerekekkel – aztán jöhet a játék! Tapasztalatom, hogy edzőként csak a fantázia szab határt, milyen szabályrendszerű játékokat találsz ki, hogy csapatodban érvényre jusson a minőségi labdabirtoklás, de az igazi sikert e helyütt a területváltásos edzésmódszer garantálja.

Területváltásos edzésmódszer

Lényege, hogy gyakorlásával a gyerekek minőségi labdabirtoklást tudnak megvalósítani a pálya bármelyik területén. 

Ennek az edzésmódszernek a fontosságát mi sem jelzi jobban, mint, hogy a foci egy olyan területnyeréses játék, melynek a végén meghatározott célterületbe (kapu) kell a labdát bejuttatni.

Azaz gólt kell rúgni!

Területváltás történhet a pálya hossz vagy szélességi tengelyében, illetve átlósan is.

A területváltásos módszert háromféleképpen lehet megvalósítani:

• az az alakzat (pl. egy háromszög), akinél éppen a labda van, átmennek együtt egy másik területre és ott folytatják tovább a játékot.
• az alakzatból az egyik játékos átvezeti a labdát egy másik területbe és ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal 
• az alakzatból az egyik játékos átpasszolja a labdát egy másik területben lévő játékosnak (céljátékos), aki ott vagy egyedül akciózik, vagy az oda érkező társakkal

Ezeket a területváltásokat célzott mozgásokkal lehet hatékonyan segíteni, amihez alakzatbontó és építő formagyakorlatokra van szükséged.

Alakzatbontó és építő formagyakorlatok edzésmódszere
Ezzel az edzésmódszerrel begyakorolják a gyerekek, hogyan foglaljanak el eredményesen egy területet és azt hogyan tartsák ellenőrzésük alatt.

A játékban rejlő alakzatbontó és építő formagyakorlatok segítségével megtaníthatod a gyerekeknek a különböző alakzatok lebontását, felépítését, forgatását.

Egy háromszöget lebonthatsz két ember együttműködésére, illetve ezt is tovább bonthatod egy játékos egyéni labdás akciójára. Ezt aztán újra – esetleg egy másik területben – egy másik játékossal visszaépítheted a labdás két ember együttműködésére, majd azt tovább építheted háromszög játékra.

Mostanra megismerkedhettél a játék, a területváltásos módszer, és az alakzatbontó és építő formagyakorlatok módszerének alapjaival.

Ennek a három edzésmódszertannak a szintézisét a szabad döntések módszere adja meg.

A szabad döntések módszere
A szabad döntések módszerének ereje abban rejlik, hogy minden edzésjátékot, amelyet már ismernek a gyerekek, végrehajthatnak szabad döntéssekkel is. 

Ez a szintézis konkrétan megadja azt, hogy „mi mire való, mit mire lehet használni”.

Már nem keveri össze a célokat és az eszközöket.

Világosan, egyszerűen tanítja meg a gyerekeket a modern futballra.

A szintetizáló szemléletmód edzésmódszertanánál említettem, hogy az egymás után rakosgatott elemekből rendező elv hiányában nem lesz egységes egész.

Ez a rendező elv maga a stílus, mely a labda birtoklásán alapszik.

De hogyan érvényesítsd a stílust a játékosaidon keresztül?

Válasz: a funkciók betartásával.

A szintetizáló játékfelfogás ugyanis funkciókban gondolkodik.

A funkciók fogalma és szerepe a gyakorlatban
A játékszervezés felfogása alapján labdavesztés után – amennyiben lehetőség van rá – kezdeményezni kell a labda azonnali visszaszerzését, hisz stílusunk labdabirtokláson alapul. Ez csak akkor lehetséges jó minőségben, ha már a támadásnál (az egész játékszervezés vezérfonalaként) minden játékos ismeri a funkciók fogalmát és a funkciók szerepét a gyakorlatban is. 

A három funkció: 

• Nyomást adó játékos
• Fedező játékos
• Egyensúlyt adó játékos

Nagyon fontos a játék szervezése szempontjából, hogy ez a három funkció nem posztfüggő!

A szintetizáló játékfelfogás ignorálja a posztokat.

Azt kell tudni megértetni és leoktatni, hogy melyik játékos melyik funkciót tölti be az adott pillanatban az adott játékhelyzetben. Azt kell a gyerekeknek megtanítanod, hogy melyik játékhelyzet, melyik pillanatában, milyen pozíciót kell felvenniük a funkciók szerint, a posztjuktól függetlenül!

Egy adott pillanatban a balhátvéd még egyensúlyt adó játékos, azonban a következő pillanatban már ő a nyomást adó játékos a védekezésben. Amikor labdát szerez, akkor abban a pillanatban ő lesz a nyomást adó a támadásban, hiszen mindig a labdás játékos gyakorol nyomást az ellenfél védelmére, legyen az a pálya bármelyik területén, bármilyen poszton. A labda továbbjátszása után szintén tudnia kell, hogy ő abban a játékhelyzetben fedező vagy egyensúlyt adó játékos lesz?

Ez a játékszervezés teljesen megváltoztatja a labdarúgó gyerekek gondolkodásmódját mind a támadásról, mind a védekezésről.

A szabad döntések szintézisét tudva a gyerekek ezen a szinten már nem csak a szabad döntések örömével játsszák a futballt, hanem ők maguk is kitalálnak újabb variációkat azon a stíluson belül, amit a másik három edzésmódszer és a funkciók már megtanítottak nekik.

Más szóval, ha a funkciókat ismeri a gyerek, akkor a szabad döntések módszerével önszervező módon játszik a stíluson belül.

Ezt hívták az aranycsapat idejében ötletjátéknak.

Az edzésmódszertan dolga, hogy az ötletjátékot megtanítsa és rendszert vigyen bele, még akkor is, ha az a külső szemlélő szerint – aki nem ismeri a funkciókat – káosznak tűnik.

+ Ajándék gyakorlatleírás edzés előtti bemelegítésre
A fenti rendszert szem előtt tartva jöhetnek a napi szintű gyakorlások az edzéseken. A most megismert elméleti tudáshoz ezért fogadd tőlem szeretettel és használd bátran ezt az egyszerű, de minden tekintetben hatékony gyakorlati feladatleírást.

2-1 elleni kipasszolós cica-fogó játék

Felállás: A gyerekek hármasával állnak, adott területen szabadon mozoghatnak, minden hármasnál egy labda van.

Szabályok: 2:1 ellen, egy vagy másfél percig megy a játék úgy, hogy az egyedül lévő játékosnak nem a labdát kell megszereznie, hanem a labdás társat kell megérintenie. A gyerekeknek labdával és labda nélkül egyaránt gyorsan és folyamatosan kell mozogni ahhoz, hogy passzolni tudjanak, és így ne tudja megfogni őket a védő. A védő nem a labdát támadja, ezért nem lesz feleslegesen elrúgott labda miatti ácsorgás, viszont neki is gyorsan és folyamatosan kell mozognia ahhoz, hogy meg tudja érinteni a labdás játékost.

Ambruska Péter rajza

Tipp: A játék játszható úgy is, hogy az egyedül lévő játékosnak a labda nélküli játékost kell megérintenie.
Fontos: Figyelj, hogy mindenki legyen védő és támadó is!

Eredményes, nyert meccsekben gazdag

SIKERES
2014-es
ESZTENDŐT
KÍVÁNOK

neked, klubodnak és a csapatodnak is!

Üdvözlettel:

Kun István

a Csendes Edző

Utószó: Az edzésmódszerek, melyekről a bejegyzésemben írok, folyamatos tesztelés alatt állnak. Mind a gyerekek, mind a szakemberek részéről pozitívak a visszajelzések. A módszerek elméleti és gyakorlati ismeretanyagának publikálásán jelenleg már töröm a fejem, mert az anyag terjedelme mostanra is hatalmasra duzzadt, és dinamikusan bővül mind a mai napig.

Kognitív képességek vizsgálata a gyermeklabdarúgásban (diploma dolgozat)

Szeptember végén, a „Hogyan NEM lettem doktor?” című bejegyzésem első részét a következő ígérettel zártam:

Megvárom a két évet, beadom újra a dolgozatom, de addig is – felvállalva a véleményem – nyílt és kritikus szemmel nézem a dolgok menetét. Akit pedig érdekel a teljes doktori dolgozatom, ígérem nem vár hiába, hamarosan közzé teszem.

Dolgozatomra – az Országos Széchenyi Könyvtár jóvoltából – nemrég ISBN szám került.

Bár az anyagot teljes terjedelmében jelenleg nem áll módomban nyilvánosságra hozni (ennek magyarázatára a dolgozat linkjét kísérő levélben kitérek) nagy része mostantól bárki számára elérhető, az abban szereplő információk változatlan tartalommal, a forrás megjelölésével szabadon terjeszthetők.

Amennyiben te is szeretnéd elolvasni, kérlek, küldj egy e-mailt a kun.doktori@gmail.com e-mail címre.

Üdvözlettel:

Kun István

a Csendes Edző

Menekülést színlelő lovas = visszavont középcsatár

A magyar labdarúgókat véleményező cikkekkel mára Dunát lehet rekeszteni. Folyvást nyilatkozó edzők és szakértők, akik javarészt mind arra a következtetésre jutnak, hogy a magyar játékos - legyen az utánpótlás korú, vagy felnőtt – egyszerűen nem fut eleget. Ráadásul lassú, és nem nyeri meg a párharcokat sem, mert nem elég kitartó és nem kellően agresszív.

Előző cikkeimben már megírtam a saját véleményem erről. Igaz, azt nem említettem, hogy abban a viszonyrendszerben, amelyben ezek az edzők és szakértők gondolkodnak, valóban igazuk van. Ott az erőnlét és a gyorsaság hiánya a kulcs. Én most sem ezt az igazukat, hanem a viszonyrendszerük helytállóságát kérdőjelezem meg.

Ha edzői pályafutásom során valamit megtanultam, akkor azt, hogy egy problémára a megoldást mindig a gyökerénél kell keresni. Ott, és csakis ott találhatom az igazi megoldást. Amennyiben tüneti kezelés helyett te is a problémát szeretnéd orvosolni, tarts velem ebben a bejegyzésben.

A probléma, hogy rossz a magyar foci

Ez a tény, ez a megoldandó feladat.

Hogy eljussunk a gyökerekig, fel kell tennünk magunknak az első kérdést: volt valamikor jó a magyar futball?

Hát persze, volt.

Jöhet a következő kérdés: akkoriban mitől, miért volt jó?

Most villanthatnak a kutatók, edzők, szakemberek a grunddal, vagy a szűk utcákkal, amelyek kikényszerítették a földön tartott lapos passzokkal járatott labda alakzatbontó és alakzatépítő játékstílusát. Ez így igaz, azonban ez még nem a jó magyar foci gyökere. Ez már csak egy következmény, mely a gyökérből fakadt. Ők elakadnak itt, de nekünk – ha még mindig velem tartasz - mélyebbre kell ásnunk.

„Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek.” Kassai Lajos

A magyarok archetípusa

A mi ősképünk, ősmintánk, a lovas nemzet, a nomád életmód.

Őseink nem igazán jártak gyalog sehová, nem egy gyerek hamarabb tanult meg lovagolni, mint járni. A magyarok régen soha nem voltak huzamosabb ideig gyalogosok, ebből adódik, hogy nem kellett nekik (se gyorsan, se lassan) futniuk ahhoz, hogy fenntarthassák magukat. Testfelépítésük is a lovas élethez alakult, ellenben az összes többi nem lovas nemzettel, akik gyalogszerrel közlekedtek, és akiknek az életben maradáshoz elengedhetetlen volt a futás.

A kengyel elterjedésével lehetővé vált a ló irányítása kéz használata nélkül.

A korábbi cikkemben említett „hármasság hatalma” itt is felismerhető: ember – fegyver – ló. Olyan kettősség, amely a hármasságon keresztül válik egységgé.

Az íj kevésbé lett volna hatékony, ha ezt nem lóhátról, a ló gyors mozgásával kombinálva alkalmazzuk. A ló sebessége sem ért volna olyan sokat, ha nem párosul az íjhasználattal. Végül a magyar ember sem jutott volna ilyen messzire, ha nincs lova és íja. Jó példa erre a 907-es pozsonyi csata.

A magyar (lovas) harcmodor alakzatbontó és alakzatépítő volt

Más nézőpontból látja a világot az, aki ideje nagy részét lóháton tölti, mint az, aki két lábbal a földön áll. Nem hiába, hogy a magyar embert csavaros eszűnek tartja a többi nemzet, rafináltnak, aki a jég hátán is megél.

A magyar futball hőskorszakában, játékosainkat mindezen túl magas technikai tudás is védjegyezte. Direktben a labdával mentek a cseles és megtévesztő mozdulatok, labda nélkül pedig ravasz elterelő mozgásokat végeztek, amivel helyet, területet teremtettek a labdás játékosnak.

Archetípusunk akkoriban még nyilvánvalóan jelen volt a futballpályán is:

• menekülést színlelő magyar lovas harcos = visszavont középcsatár
• a magát beásó ellenség folyamatos nyilazása a bal és a jobb szárny forgásával a fősereg előtt = szélről alakzatbontó és építő forgás

Mivel archetípusa alapján a magyar nem „futógép”, meglehet, hogy az ősképünk, ősmintánk szerinti relatív futó lassúságunkat az észjárás gyorsaságával kompenzáltuk. Ha ez így van, az ember – fegyver - ló viszonyrendszert, a taktika – technika - fizikum viszonyrendszerében jelenítettük meg. Hiszen a labda mindenkinél gyorsabb és még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy sosem fárad el. Következésképpen a labdának kellene futnia a legtöbbet.

Ebben a mélységben már érdemes keresgélni, miért rossz ma a magyar futball.

Egység az egységen belül

A Barca azt mondja: “passz és mozgás”.

Ez nagyban különbözik a mi “rúgd és fuss” filozófiánktól. A modern futball elképzelhetetlen magas szintű fizikai felkészültség nélkül, ezzel vitatkozni nem lehet. Azonban az, hogyan érjük el a kívánt fizikai állapotot, ma már merőben a gondolkodás-módunktól függ.

Ezzel az újság címlappal már 1942-ben járunk.

A felállási forma kísértetiesen emlékeztet engem a négy védő - egy védekező - két támadó középpályás - három csatár felállásra. De vajon a Kállói – Szalay - Olajkár, Marosvári – Szabadkai – Dudás, és a Kapta – Gere – Váradi - Pintér egységek az egységeken belül, valóban hasonló típusú játékosok lettek volna?

Ugorjunk fejest egy mai gyerekfoci edzésbe - edző szemmel

Szeretném, ha a 6 éves gyerekjátékosom gyors, agresszív (a játéknak megfelelően értendő!), technikás legyen. Ergo megtanítom cselezni és labdát vezetni, hiszen 6 éves korban a gyorsaság még éppen szenzitív időszakban van fejleszthetőség szempontjából.

De mit tanítsak neki? Egyhelyben cselezést álló vagy mozgó zavarók nélkül?

Vagy inkább arra késztessem, hogy álló vagy mozgó zavarók ellen, adott időre, minél több cselt csináljon meg?

Nézzünk most 1:1 elleni játékot, két kapura.

A labdás hozza a labdát és van 10 másodperce, hogy befejezze a támadást - ha gól, ha nem. Amennyiben a védő megszerzi a labdát, akkor az edző lefújja, vége a támadásnak és csere; jöhet egy másik páros…

…vagy edzőként másik utat választok: hagyom a játékot szabadon alakulni.

A kiinduló helyzet ugyan az, „csak” a játékidőt másfél percben határozom meg és most nincs vége a támadásnak az eredményes vagy az eredménytelen akció után. A másfél percben labdaszerzés esetén is tovább hozhatja a labdát a másik játékos.

Szerinted melyik típusú feladat segíti jobban a gyereket abban, hogy gyors legyen?

Egy mai utánpótlás futballedzés mennyiben hasonul a már megismert magyar archetípushoz?
Mindezek után valóban az lenne a betegeskedő magyar futball rákfenéje, amit a médiában nyilatkozó edzők és szakértők állítanak, hogy a magyar játékos nem fut eleget?

Más országok gondolkodnak - helyettünk is

Az ő szakembereiknek hála, pár év múlva majd mi is megkaphatjuk és lemásolhatjuk azt, amit amúgy már tudtunk, cirka több ezer éve…

Azonban még mielőtt teljesen elsiratnám magunkat örömmel közölhetem, hogy vannak közöttünk lelkes edzők, akik ösztönösen rátaláltak az ősök üzenetére. Ezt nem restellték gyakorlati anyagokká transzmutálni és most is eredményesen alkalmazzák a csapataiknál. Remélem, egyre többen teszik ezeket a gyakorlatokat nyilvánossá azért, hogy beépülhessenek a magyar labdarúgó edzőképzés anyagába és ez által eljuthasson az információ minden futballt szerető emberhez. Hogy miért olyan fontos ez?

“Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” Henry Ford

Minden a tudatban van

Ami nincs a tudatodban, az számodra nem létezik.

Ha egy edzőnek senki nem mondja el ezeket az információkat, nem fogja tudni. Azonban mihelyst tudomást szerez róla, máris létezik, mert a tudomásszerzéssel azonnal a tudatba kerül. A kollektív tudatból kerül az információ a személyes tudatalattiba, onnan a tudatba. Elég annyi is, hogy valaki emlékeztet rá.

Gyakorló edzőkén állíthatom: a magyar gyerekek rendkívül hamar emlékeznek, azonnal reagálnak, és nagyon élvezik azokat a gyakorlatokat, amelyek hívó jelként működnek az archetípusuknak megfelelően.

Nekünk edzőknek, ez lenne a valódi feladatunk: emlékeztetni őket a bennük szunnyadó ősök tudására.

Kun István

a Csendes Edző

Miért sérülünk idegenben?

Mára kiderült: érzékeny húrokat pengettem meg, mikor egy előző bejegyzésemben azt mertem mondani: a magyar futballisták „megütik fizikailag a nemzetközi szintet”.

De akkor miért sérül le sok fiatal magyar játékos idegenben? Miért mondja, hogy nem tudta felvenni a versenyt a kintiekkel mikor arról kérdezik, miért jött vissza? - kérdezheted joggal.

Nem szoktam külön az erőnlét témájában cikkezni, a kijelentésemmel kapcsolatos heves bírálatok most mégis erre ösztönöztek. Ebben a bejegyzésben megosztom veled a fizikai felkészítéssel kapcsolatos számomra legfontosabb téziseket, összefüggéseket, saját gondolataim és tapasztalataim.

Jelenleg nincs erőnléti edzőképzésünk

Ez tény. Hazánkban sajnos sehol nem tanítják, holott nemzetközi szinten ez egy igen komoly szakma, Guardiola sem véletlen vitte magával az erőnléti edzőjét a Bayernhez.

Külföldön a fizikai felkészítés tárgyi tudásával az erőnléti edző rendelkezik. A csapatedzőnek elég az eszköztudás, vagyis, hogy az adott témának kik a szakértői és hol tud utánanézni, amennyiben szüksége van tárgyi tudásra.

A modern polihisztor fehér holló, még fehérebb a magyar fociedzők között. Mégis, itthon egy csapatedzőnek kell tisztában lennie az olyan alapfogalmakkal, mint gyorsaság, állóképesség, erő, és, hogy ezeket a képességeket milyen módszerekkel tudja fejleszteni. Neki kell tudnia, milyen energianyerési-vesztési folyamatok mennek végbe a szervezetben a terhelés hatására, hogy ezeket kinél, mikor, hogyan kell alkalmaznia a képzés folyamán, és ismernie kell azokat a mérési eljárásokat is, melyekkel információhoz juthat saját játékosa fizikai állapotáról.

Kell, de inkább kellene.

Selye féle stressz-elmélet

Csapatedzőként - erőnléti edző híján - neked kell megértened a fentebb leírt fizikai képességek mibenlétét, tulajdonságait, fejleszthetőségét és alkalmazhatóságát, és ehhez nélkülözhetetlen ismerned a Selye féle stressz-elméletet.

Selye János osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész volt, és mint a stressz kutatója szerzett világhírt. Megfigyelte, hogy akármi is „támadja meg” a szervezetet, az általános, egységes választ vált ki, tehát a szervezet ugyan azt a mechanizmust indítja be minden esetben. Vagyis a sport folyamán fellépő szervezetet érő hatások is ugyanezeket a folyamatokat indítja be.

Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a veszélyeztető hatást, vagy nem, de semmiképpen sem tartható fent sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs fázis alakul ki, vagyis a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha a külső hatás nagyon tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ez a harmadik fázis) és az egyed el is pusztulhat. Ezt a folyamatot általános adaptációs folyamatnak nevezte el.

A stresszor jelenlétét a központi idegrendszer érzékeli és beindítja az általános adaptációs szindrómát. A stressz hatására ingerületbe kerül a hipotalamusz, amely az agyalapi mirigyet (hipofízist) aktiválja. Ennek hormonja az adrenokortikotropin (ACTH), mely a mellékvesében a kortizon elválasztását serkenti.

Az általános adaptációs folyamat felismerésével Selye bizonyította a központi idegrendszer és az endokrin rendszer összefüggéseit, tehát azt, hogy a szervezet integritásának (homeosztázisának) fenntartásában egységes rendszer működik.

Kulcsszó: az Akarat

A témában alapmű „Nádori László - Az Edzés Elmélete és Módszertana” című könyve, melyben minden benne van az alapvetések szempontjából. Selye stressz-elmélete Nádori könyvében is ott lapul, de sokan nem ismerik fel, illetve nem hangsúlyozzák ki a fontosságát. Nádori a sportra a következőképpen fordította le Selye megfigyeléseit:

Hosszantartó munkavégzés során az elfáradásnak három fázisát különböztetjük meg:

Alap munkabírás fázisa: ekkor még minden különösebb erőfeszítés nélkül képesek vagyunk a munkavégzés intenzitását fenntartani. Az energiafelhasználást bőségesen fedezik a tartalékok. Nincs szükség különösebb akarati erőbevetésre.

Kiegyenlített fázis: a munkavégzés intenzitása még mindig azonos szinten marad, de már a fellépő fáradtságérzetet akarati erőfeszítéssel kell kiegyenlíteni.

Kiegyenlítetlen fázis: a teljesítmény az akarati erőfeszítés ellenére is csökkenő tendenciájú lesz. A primer biológiai folyamatok (pl. anyagcsere melléktermékek felszaporodása a vérben) már meghatározó módon befolyásolják az egyéni munkaintenzitást.

Kijelenthető, hogy a fizikai felkészítés nagyon fontos eleme a labdarúgásnak, azonban már a második fázistól akarati tényezőktől függ a teljesítmény. Tehát amennyiben a futball játékot egy rendszernek tekintjük, akkor a fizikai felkészítés csak alapja lehet a játéknak.
A fizikai teljesítmény kiteljesedése akarati tényezőktől függ.

"De miért jönnek vissza?"

Utánpótlás edzőként naponta tapasztalom, hogy a magyar gyerekek fizikálisan készen állnak egy nemzetközi csapat erőnléti kihívásaira. Megfelelő az alapjuk ahhoz, hogy egy nemzetközi szintű klubcsapat ráépítse az alapjaikra a saját, speciális erőnlétét.

És itt jönnek a bevezetőben már felvetett kérdések: akkor miért sérül le sok fiatal magyar játékos idegenben? Miért mondja, hogy nem tudta felvenni a versenyt a kintiekkel mikor arról kérdezik, miért jött vissza?

A választ mostanra talán te is tudod: ezek a játékosok a mentális képességek hiánya miatt nem tudják a fizikai képességeiket maximálisan kibontakoztatni, és a játék szolgálatába állítani.
Aki nem ismeri a játék alapvetéseit, aki nem tudja a játékhelyzetek megoldásait, az csak reagálni fog ezekre a helyzetekre. Ezek a reakciók mindig lassabbak lesznek azokhoz a játékosokhoz képest, akik nem reagálnak, hanem előre tudják, hogy mit kell tenni. Amennyiben az elkésett reakcióval mégis sikeres akar lenni egy játékos, többletmunkát szükséges elvégeznie. A többletmunka elvégzéséhez pedig – ahogy azt olvashattad - akarati tényező szükséges. Ez fáradáshoz, gazdaságtalan mozgáshoz és ebből fakadóan sérüléshez, vagy kudarcélményhez vezet.

Azaz irány haza.

A jó hangulat akár a labda…

Megfelelő érzelmi állapotban sokkal kevesebb idő alatt sokkal több mindent tudunk megtanulni, ezért a kellemes atmoszféra elengedhetetlen az edzéseken!

Az általam használt edzésmódszer - ami a kognitív képességek fejlesztésére épül - alapja, hogy a gyerekek (játékosok) jól érezzék magukat.

A kognitív képességek folyamatos ingerület alatt tartása hozza azt a belső motivációt, amely olyan lelkiállapotba hozza őket, amely a lehető legjobban fejleszti a képességeiket. Ezek a képességek lehetnek a fizikai képességeik is. A kognitív képességek fejlesztése magában foglalja a játékhelyzetek felismerését, megoldását, a futball alapvetéseinek megtanulását.

Ha önmagad változtatod, a világ változik

Ne várj másra, arra, hogy a rendszer változzon!

Az interneten sok könyvet, cikket és tanulmányt érhetsz el ebben a témában (is). Naprakész, friss technológiák tekintetében kezdetnek ajánlom neked a „Soccer Fitness Juornal” Facebook oldalát, illetve Jens Bangsbo „Fitness Training in Soccer” című könyvét.

Kun István

a Csendes Edző

"Az ordító edző a felkészületlenségét leplezi"

Barátaim, kollégák, és minden kedves blogolvasó! Csütörtök reggel – első alkalommal - élő adásban nyilatkozhattam egy országosan is fogható televíziós csatorna vendégeként. A Digi Sport Reggeli Start műsorában lehetőségem volt bemutatni a Fociforradalom blogoldalát, az általam képviselt Csendes Edző szellemiségét.

Mérföldkő volt ez a munkásságom szempontjából, és úgy hiszem kiemelkedő pillanat a magyar foci – azon belül is az utánpótlás futball - megújulásában.

Az interjú elindított egy olyan információáramlást, mely már elengedhetetlen volt a szemléletváltáshoz. Köszönöm a visszajelzéseket azoknak, akik élőben követték az interjút, és bízom benne, azokat is elgondolkodtatja, akik most látják majd először.

Továbbra is várom a kérdéseket, hozzászólásokat és őszintén remélem: az emberek ezek után még több információt ismernek és osztanak meg a témában, elérhetővé téve ezzel a szélesebb, mélyebb tudást szülők, edzők, gyerekek és a futballvezetők, klubok számára egyaránt.

Még egyszer köszönöm a figyelmeteket és kérlek, ne felejtsétek: a magyar futball forradalma rajtatok is múlik!

Kun István

a Csendes Edző

(A 2013.10.31-én készült interjú elérhető közvetlenül a Digi Sport http://www.digisport.hu/video/16995 illetve a Népsport http://futballtrener.blog.nepsport.hu/ oldalán is)